Ha valaki a 2000-es évek elején végigsétált a szombathelyi Akacs Mihály utcán, talán fel sem tűnt neki az utca belvároshoz közelebb eső végén a Helyőrségi Művelődési Otthon zöldes-barnás épülete, amely – nevéhez méltón – úgy simult bele a környezetébe, mint egy terepmintás ruhát viselő katona. A helyiek által csak Hemónak hívott kultúrház az 1980-as évek végén készült el és ha szép nem is volt, a maga nemében akár figyelemreméltónak is nevezhetjük, hiszen a kor hazai építőanyag-iparának legszínvonalasabb épületszerkezetéből húzták fel.
Ma azonban egészen más képet mutat: a látványt a főbejárat előtt látható karcsú, magas oszlopok dominálják, az épület szinte templomként magasodik a környező családi házak fölé. Ez nem csak külsőség: ha van Szombathelyen sikertörténet, a Weöres Sándor Színház (WSSZ) létrejötte mindenképpen annak minősül.
9700
Azt nem lehet mondani, hogy a vasi megyeszékhelynek nem volt színházi múltja, hiszen mint minden rendes, a Római Birodalomhoz tartozó város, Savaria is működtetett színházat, de az első olyan kőépületet, amelyben rendszeresen voltak színházi előadások, csak az 1800-as évek végén húzták fel. Ez közel két évtizedig szolgálta a várost, ám aztán használatra alkalmatlanná vált. Később ugyan átépítették, de előadásokat már nem tartottak benne, a második világháborúban pedig el is pusztult. Az új épületre hiába születtek újabb és újabb tervek, megépítése egyre csak csúszott, mígnem elröppent több mint 100 év.
Ekkor jött Jordán Tamás. A színész-rendező már 1969-ben, az Egyetemi Színpad tagjaként játszott Szombathelyen, legközelebb pedig 2001-ben Claudius császárként tért vissza. A város 2000 óta minden évben megrendezi Savaria Karnevál nevű történelmi és kulturális fesztivált, ennek részét képezi az a felvonulás, amelyet az ókori harci szekérben, azaz bigában álló Jordán vezet a városalapító szerepében.
A 2003 és 2008 között a Nemzeti Színház igazgatójaként dolgozó Jordán nagyon megszerette a várost, 2006 környékén pedig eldöntötte, segít majd Szombathelynek abban, hogy sok-sok évtized után újra legyen színháza. Mégpedig egy olyan hely, amely nem csak az előadásokról szól, hanem olyan, ahol lehet találkozni, olyan, amelyiknek megvan a közösségformáló ereje.
A város már évtizedek óta várt már erre, nem kis részben azért, mert sértette önérzetét, hogy csupa olyan megyeszékhely veszi körbe, ahol van kőszínház és igen nagy hagyománya van a színjátszásnak: Sopron, Zalaegerszeg, Veszprém, Győr.
Nagyon nehéz olyan városban színházat teremteni, ahol korábban nem volt
– foglalta össze egy mondatban az indulás nehézségeit lapunknak Jordán Tamás. A város vezetése azonban fogékony volt az ötletre és egy – a színházi világ helyzetét látva bátor – de a közgyűlés által egyhangúlag meghozott döntéssel 2007. szeptember 27-én megalapították az ország legfiatalabb kőszínházát. A Szombathely híres szülöttjének nevét viselő társulat 2009. január 16-án az első előadásában a neki otthont adó várost köszöntötte, a Szombathely irányítószámára utaló 9700 című darabbal.
A politika közbeszól
Az alapítás után az igazgatói feladatok ellátásával is Jordánt bízta meg az önkormányzat, nem is volt még más direktora a társulatnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt más pályázó, 2017-ben kisebb balhé is lett az ügyből. Az igazgatót először meg sem akarta hallgatni a szakmai bizottság, mert miután Jordán nyilvánosságra hozta a pályázatát, a Nyugat.hu helyi hírportál ugyanezt tette a másik pályázó, Dér András pályázatával is, aki ezek után visszalépett.
Március végén aztán egy rendkívüli közgyűlésen úgy döntöttek, hogy Jordán még egy évig vezetheti a társulatot, azzal a feltétellel, hogy a jogi bizottság ellátogat majd a próbákra és előadásokra, és elbeszélgetnek a színészekkel is. Ekkoriban Eperjes Károly is pedzegette, hogy elindul az új pályázaton, de végül Jordánnak nem akadt kihívója, és 2021-ig újfent bizalmat szavaztak neki.
A politika ezt követően sem került el a színházat. 2018-ban a – fideszes többségű – városvezetés úgy döntött, hogy nem a színigazgató fogja eljátszani Claudius császárt a Savaria Karneválon és erről csak egy nappal korábban értesítette az érintettet. 2019-ben Jordán visszaállhatott a bigára, de ekkor Puskás Tivadar fideszes polgármester nem engedte, hogy a WSSZ társulata olyan darabot adjon elő, amelyben Claudius császár Szombathely múltjával és jövőjével kapcsolatos álmokat lát. Az előadás végül egy másik helyszínen zajlott, de a botrány rányomta a bélyegét a fesztiválra.
Pár nap múlva pedig jött az újabb, amikor a januárban ellenzéki többségűvé vált közgyűlés megszavazta a díszpolgári címet Jordánnak, úgy, hogy a Fidesz-frakció tagjai nem voksoltak. Az egyik kormánypárti képviselő azzal tiltakozott a döntés ellen, hogy Jordán szerintük megosztó személyiség.
Svájci óra
Jordán Tamás megkeresésünkkor kategorikusan kijelentette, hogy politikáról nem akar beszélni, de arról igen, szerinte mitől vált sikertörténetté a szombathelyi színházsztori. Főként annak fényében, hogy az intézkedésnek maga a létezése is kisebb csodának tekinthető, mivel a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben országszerte számtalan színházalapítási kísérlet fulladt kudarcba. Abban, hogy a Weöres Sándor Színház végül ennyire működőképesnek bizonyult, szerepe lehet annak, amit az igazgató a társulatról és az ott dolgozókról mondott lapunknak:
Egy színház akkor működik jól, ha olyan belülről mint egy svájci óra. A mi színházunk pedig ilyen.
És itt nem csak a színészekről van szó, hanem a háttérszemélyzetről is, utóbbi fontosságát nem győzi hangsúlyozni Jordán Tamás. Hozzátette, a Weöres Sándor Színház olyan, mint egy család. Arra a kérdésre, hogy mi a jellegzetessége a szombathelyi színháznak, azt felelte: talán az, hogy „homogén a mentális állapota”.
Ez a családias hangulat azonban nem marad meg a színház falain belül, kiterjed az egész városra. Jordán Tamásnak, minden színésze felé van egy kérése, hogy amíg Szombathelyen dolgoznak, legyenek szombathelyiek.
A közönségnek sokat jelentenek az olyan kifejezések, hogy »az én színházam« vagy »az én színészem«, és örülnek, ha a boltban vagy a Fő téren összefutnak a társulat tagjaival.
Ez azonban kevés, ha nem sikerül olyan programot összeállítani, amelyre nem vevő a közönség – ez pedig egy színház nélküli városban különösen nehéz feladat volt.
Eleinte inkább a könnyed, zenés darabok domináltak, de ahogy a közönség hozzászokott ahhoz, hogy végre van színház Szombathelyen, úgy alakult át a program is. A WSSZ repertoárja a Jordán által nagyra becsült rendezők javaslatait figyelembe véve minden évben tartalmazza kortárs magyar vagy külföldi írók darabjait, vegyítve a klasszikusokkal.
Olyan ez, mint amikor egy faluban egyetlen étterem van, amely arra törekszik, hogy minél több embert tudjon kiszolgálni.
Bár erről ő maga kevésbé tudott nyilatkozni, de az igazgató azt mondta, ismerősei elmondása alapján a színház nagyon pozitív hatással volt a város mentális életére. Ezt más helyiek is megerősítették, mondván, hogy a szombathelyiek nagyon szeretik a Weöres Sándor Színházat, politikai oldaltól függetlenül, ez pedig nagy szó.
A színház sikerét nem csak az eladott jegyek száma jelzi, hanem a társulat tagjai és darabjai által elnyert díjak is. És hogy mi lesz a jövőben? Jordán Tamás szerződése jelenleg 2021. januárig szól, de mivel ez éppen a színházi évad közepére esik, ezért az önkormányzati választások után, az új városvezetés összetételétől függetlenül, kérni fogja a közgyűléstől, hogy fél évig hosszabbítsák meg a megbízatását. A többi még számára is rejtély.
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
