Halász Béla 1927. július 4-én született a Tolna megyei Kalaznón. Egyetemi tanulmányait Pécsett végezte, ahol érdeklődése Szentágothai János hatására az anatómia felé fordult. Fő kutatási területe a belső elválasztású mirigyek szabályozása, és az idegrendszer e szabályozásban betöltött szerepe volt.
1964-be és 1965-ben egy évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i Anatómiai és Agykutató Intézetében. 1966-ban kandidátus, 1972-ben a tudományok doktora, 1979-ben az MTA levelező tagja, 1985-ben rendes tagja lett. 1971-ben kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Sz. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetébe, ahol világhírű neuroendokrinológiai iskolát teremtett.
Kutatásai mellett jelentős egyetemi és nemzetközileg is meghatározó tudományszervezői feladatokat látott el. Így egyebek mellett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese, az MTA alelnöke, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, a Nemzetközi Agykutató Szervezet Központi Tanácsának tagja, a Nemzetközi Neuroendokrin Társaság alelnöke, az Európai Tudományos Alap Végrehajtó Bizottságának tagja volt, továbbá részt vett több nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának munkájában.
Munkásságáért Akadémiai Díjjal, Semmelweis-emlékéremmel, Széchenyi-díjjal, a Nemzetközi Endokrin Társaság Ulf von Euler-díjával, Geoffrey Harris-díjjal, Akadémiai Aranyéremmel és Bolyai-nagydíjjal tüntették ki.
Az MTA közleménye szerint 2017-ben a magyar és nemzetközi neuroendokrinológia terén elért kimagasló tudományos eredményei, különösen a köztiagy-agyalapi mirigy rendszer morfológiai és endokrinológiai vonatkozásainak feltárását célzó kutatásai, valamint példaadó oktatói munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
