Török Gábor immár Filippov Gáborral vitázik a Válasz Online-on egyebek mellett arról, Magyarországon van-e egyáltalán értelme a klasszikus politizálásának. Török Gábor szerint a politizálásnak mindig, még egy középkori királyságban is volt értelme, míg Filippov úgy véli, sok múlik azon, minek tekintjük a rendszert.
Ő kompetitív autoriter rendszernek. Török agybajt kap a rendszer-definícióktól, noha szerette Filippov lapunkban megjelent írását.
Neki mindegy, minek nevezik. Ő azért szokta sajátos királyságnak hívni a NER-t, mert a személyi hatalomban látja a lényegét.
Orbán Viktor olyan új hatalmi viszonyrendszert hozott létre, ami ellen az ellenoldal tehetetlen volt. Filippov Gábor szerint sem az elnevezés a lényeg, de azt fontos tudni, miben élünk.
Magyarország ma messze nem diktatúra, hiszen nincs például rendszerszintű állami erőszak, de már nem is konszolidált demokrácia. (…) egyetlen akarattól függ az elvben semleges állami intézményrendszer és a nyilvánosság meghatározó része. Ugyanez az akarat képes jogalkotási és adminisztratív eszközökkel az érdekei szerint manipulálni a választási környezetet is; ez pont az, amit a politikatudomány versengő autoriter rezsimnek nevez.
Jó metaforának tartja a Török által emlegetett abszolút monarchiát, ám a struktúra túlmutat az egyszemélyi berendezkedésen; ha Orbánt leváltanák, akkor is maradnának a megszállt intézmények, ami óriási különbség a 2010 előtti időkhöz képest.
Török Gábor közbevetésére, hogy Orbán a „királyságig” komoly munkával jutott el, az ellenzéki oldalon pedig nincs hozzá mérhető teljesítmény, egyetért. Arról már vitáznak, erről mennyire tehet a kormányfő. Filippov szerint Orbán tényleg a legtehetségesebb hatalompolitikus, de azt eltérően ítélik meg, miért buktak meg ellenfelei előbb a pártjában, majd az országban is.
Török szerint nem intézmények buktak el vele szemben, hanem emberek, politikusok. Ő sem tartja jónak a fékek nélküli hatalomgyakorlást, de azt igen, hogy van mód érdemi változtatásra az intézményeken és az életviszonyokon. Az már kérdés, hogy azon érdemben változtatott-e a kétharmados Fidesz.
Filippov szerint az impotens kormányzás nem az omnipotens kormányzás egyetlen alternatívája, amit Török sem vitat, de szerinte a hatékonyság előnyeit kár tagadni, és nem önmagában a hatalom koncentrációja a gond, hanem az, amire használják.
Abban sem értenek egyet, hasznos-e egy olyan erőskezű vezető, mint Orbán. Eltérően ítélik meg a kormány gazdasági teljesítményét és azt is, hogy az emberek a korábbiakhoz képest elégedettebbek-e a gazdasági helyzettel.
