Nyolc év után célegyenesbe fordult annak a két szerepjátékőrült férfinak az ügye, aki a vád szerint kivégezte ismerősét a pilisi erdőben. Az eljárás azért húzódott ilyen sokáig, mert a holttestből alig maradt valami, így a halál okát nem lehetett egyértelműen megállapítani. Mivel nem volt bizonyíték, ezért a rendőrség lezárta az ügyet, később azonban újraindították a nyomozást, és öt évvel a gyilkosság után végül vádat emeltek, miután egy barátjuk a két férfi ellen vallott.
Annak idején a Kékfény felkutatta a vádlottakat, kiderítették, hogy M. Gergely, az elsőrendű vádlott már több mint tíz éve járt az egyetemre, az anyjával élt és nem dolgozott, különböző szerepjátékok töltötték ki az életét. Barátja, T. András is rajongott a videós szerepjátékokért. Ő teológiát tanult, de a spirituális érdeklődése mellett késeket és szúróeszközöket gyűjtött, és késharcot oktatott.
A két barát a Gyűrűk ura világában érezte igazán jól magát. Egy ilyen játék alkalmával ismerték meg Krisztiánt, akit tíz évvel később meggyilkoltak a vád szerint. Az viszont teljes bizonyossággal azóta sem derült ki, hogy miért.
A két vádlott mindössze annyit volt hajlandó beismerni, hogy találkozott aznap reggel Krisztiánnal Budapesten. Azt mondták, már korábban megbeszélték, hogy elmennek játszani, de a barátjuk meggondolta magát és végül nem ment velük. Arra viszont nem tudtak ésszerű magyarázatot adni, hogy miért reggel hétkor találkoztak, ha azt beszélték meg, hogy csak tíztől játszanak.
Egy tanú azt állította, hogy T. Gergely és Krisztián nála játszott az ominózus napon, csakhogy T. Gergelyt aznap egy fővárosi kórházban kezelték, mert megsérült a keze. Valószínűvé vált, hogy a férfi Krisztián kivégzésekor szerezhette a súlyos kézsérülést.
Bár a gyilkos fegyver soha nem került elő, és teljes bizonyossággal az indíték sem derült ki, a bíróságnak semmi kétsége nem volt, hogy ők követték el a brutális gyilkosságot. Mind a ketten 16 év fegyházat kaptak. Az elsőfokú bíróság indoklása szerint a két férfi kicsalta Krisztiánt az erdőbe, ahol T. András elővette a kést, és többször mellkason, illetve lábon szúrta. Ezt követően avart húztak rá, majd otthagyták.
A holttest maradványai csak hónapokkal később kerültek elő: egy kiránduló csoport talált egy koponyát és ruhában lévő csontokat.
A védelem ezek után azzal érvelt, semmi sem bizonyítja, hogy nem egy éles kő okozta a sérülést, amire ráesett a fiú. A bíróság azonban arra jutott: több egyforma sérülést nem tud okozni egy kő vagy szikladarab.
Ez a bizonyíték azonban még mindig kevés lett volna, ha a korábban említett barát, aki a védelem szerint elszerette T. András barátnőjét, nem vall ellenük. A férfi azt állította ugyanis, hogy a két vádlott korábban azt mondta neki:
A bíróság végül indítékot is talált. Krisztián pénzt adott kölcsön T. Andrásnak és M. Gergelynek az induló vállalkozásához, de nem elégedett meg azzal, hogy visszafizették a pénzt, kamatot is követelt tőlük. Ezt pedig már nem tűrhették a szerepjátékok bűvöletében élő elkövetők, mondván, Krisztián ezzel elárulta a tízéves barátságukat.
A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és új eljárást rendelt el. A bizonyítási eljárás nehézségeiről mindent elmond, hogy négyszer tartóztatták le és helyezték szabadlábra a vádlottakat. A megismételt eljárásban pedig már több mint fél tucat tárgyalás volt, mire eljutott odáig az ügy, hogy le tudják zárni a bizonyítási eljárást és ítéletet hirdethessenek.
Az ügyész beszédében kifejtette, milyen erőszakos cselekmények vezettek a megölt fiatalember halálához. Elmondta, hogy élő szerepjátékot hirdettek meg a pilisi erdőbe, de kitért a két vádlott furcsa viselkedésére is. Arra, hogy amíg az elkövetés előtti napokban szinte alig beszéltek egymással, addig az ominózus napon nyolcszor hívták. Utána viszont mind a ketten kikapcsolták a telefonjukat.
Kertész Gusztáv, az elsőrendű vádlott ügyvédje szerint viszont életszerűtlen, hogy a vádlottak hívogatták volna a meggyilkolt fiút, ha ők az elkövetők, hiszen annyira senki nem ostoba, hogy így felhívja magára a figyelmet. Perbeszédében arra is kitért, hogy külön találták meg az áldozat felsőruházatát, és semmilyen állati rágásnyom nem volt rajta, mint a csontokon. Nem volt rajta semmilyen testszövet- és bomlásmaradvány sem, mint az alsó ruházaton.
Szerinte a sértett ruházata amúgy sem volt alkalmas arra, hogy a Pilisben túrázgasson benne. „De arra sem kaptunk kategorikus választ, hogy a lapockát ért szúrás mennyi idő alatt vezethetett a sértett halálához, okozhatott-e bénulást.” Kertész szerint a nyomszakértő azt állapította meg, hogy a dzsekin levő sérülések szúrt sérülések, amelyeket valószínűleg kés okozott. Az ügyvéd szerint a sérülés ugyan okozhatta a férfi a halálát, de ez nem volt törvényszerű. Szerinte ugyanis nem tudni, milyen lágy szövet sérült és mennyire.
Így szerinte nincsenek kategorikus válaszok a halál körülményeit illetően, ezért kérte – a másodrendű vádlott ügyvédjével egyezően – a vádlottak felmentését.
A bírót nem hatotta meg a védekezés. Társtettesként, aljas indokból elkövetett emberölés miatt M. Gergely és T. András is életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. Előbbi 25, utóbbi 30 év múlva bocsátható leghamarabb szabadon. A bíróság emellett kötelezte a két elkövetőt a több mint kétmillió forintos bűnügyi költség megfizetésére is. Az ügyész elfogadta az ítéletet a védelem azonban fellebbezett a határozat ellen megalapozatlanság és iratellenesség miatt. A bíró a szökés, elrejtőzés miatt elrendelte a két férfi letartóztatását.
