Kiábrándult fideszes váltja Mendrey Lászlót, írtuk április közepén, miután megválasztották a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöki posztjára. Miből ábrándult ki?
2006-tól 2010-ig Fidesz-tag voltam, a miskolci közgyűlésében ellenzéki képviselőként tevékenykedtem. Természetes folyamatnak nevezhető, hogy a közélet iránt érdeklődő korombeliek közül ebben az időszakban sokan megpróbálkoztak a Fidesszel. Alternatívát láttunk egy olyan politikával szemben, aminek szintén nagyon sok hiányossága volt. Az már nem feltétlenül természetes, hogy az ember akkor hagy ott egy pártot, amikor az éppen kormányra kerül. Velem ez történt, pedig lett volna karrierlehetőségem.
Történelemtanárként hogyan definiálná?
Az alkotmányos keretek, az alapstruktúra még jogállami, de ebben egyre több, elsőre nem kardinálisnak tűnő elmozdulás történik. A Fidesz az elején csak blöffölt, tesztelte, mekkora ellenállásba ütközik. Most már elég jól bemérték, mit lehet, mit nem, világosak a módszereik, mégis mintha egyre kevesebb embert érdekelne, mi zajlik körülötte. A PDSZ által szervezett alaptörvény-módosítás ellen hirdetett tüntetésen százan voltunk, pedig ez egy nagyon sarkalatos probléma, hiszen az alkotmány szintjére emelték a polgári demokráciák több fundamentális alapelvének korlátozását. Közben természetesen megértem, hogy az embereket lekötik a mindennapi problémáik, és alternatíva híján nem jutott el az elégedetlenség arra a pontra, amikor az emberek többsége úgy gondolja: itt az ideje a változásnak. Úgy vélem, a jelenlegi feltételek még sokáig fennmaradnak, nagyobb változás a politika egészére értve nem várható.
Az oktatásban mi várható?
Néhány szakember azt mondta nekem, hogy az egészségügyben tudatos kiéheztetés és lepusztítás történik, hogy a készülődő magánosítást minél inkább tudomásul vegyük. Kásler Miklós kinevezése szintén azt üzeni, hogy az oktatás messze nem lesz prioritás. Első nyilatkozatában félrevezető és a pedagógusokat sértő módon már arról beszélt, hogy a pedagógusok megkapták az 50 százalékos emelést, most már jó lenne szívvel-lélekkel dolgozni. Ezek után jelentős változásra nem számítok, miközben egészen ijesztő folyamatok zajlanak az oktatásban. Mindenki számára hozzáférhető adatok szerint 2003-ban még a pedagógusok 16 százalék volt 30 év alatti, 2016-ra ez a szám 6 százalékra csökkent. A pedagógusok közel 50 százaléka pedig már ötven felett jár. Az igaz, hogy a tanárképzésre 30 százalékkal többen jelentkeztek az utóbbi időben, de a bekerülők 45 százaléka lemorzsolódik, és amikor elkezdik a munkát, körülbelül a kezdők fele 1-2 éven belül otthagyja a pályát. Ezekkel a tendenciákkal kapcsolatban még a Klebelsberg Központ munkatársai is igen borúlátók, egy tavalyi egyeztetésen körülbelü l2025-re prognosztizálták, hogy nagyon nagy gond lesz az pedagógushiány. A PDSZ szerint előbb.
Ha a vezetők tisztában vannak a probléma súlyával, akkor ön szerint miért nem tesznek semmit?
Néhány apró pozitív lépés történt a tanárképzésben, gondolok itt a Klebelsberg-ösztöndíjra, de ennél sokkal több kell. Átmeneti megoldás lehet például a közszférában a nyugdíjasok munkavégzését korlátozó kormányhatározat módosítása, és a végzettségek átértelmezésével is lehet nyerni egy kis időt. Az utóbbi viszont a megfelelő szakképzettség hiánya miatt veszélyes út, de a munkaterhek növekedését is tapasztaljuk. A Klebelsberg Központ nemrég kiadott egy megszorító, több ponton jogellenes útmutatót a tantárgyfelosztásról, a tanárok óra-, illetve az osztályok létszámának kialakításáról. Abból jól látszik az irány. A munkaterhet növelik, hogy a hiányzó munkaerőt pótolják.
A Klebelsberg Központ viszont lapunknak azt írta, az ön által is említett dokumentum egy 2017-es technikai segédanyag nem végleges változata, a végleges irat pedig csak egy segédlet, nem kötelező jellegű útmutató az iskoláknak. Azt is írják, szó sincs arról, hogy a kedvezménnyel rendelkező pedagógusok óraszámának legalább húsznak kell lennie.
Ez nagyon jól ábrázolja, hogyan működik a rendszer. Kiadnak egy ilyen „segédanyagot”, csakhogy a rendszer olyan szinten centralizált, hogy a segédanyagok a gyakorlatban jogszabályokká válnak. Egyébként pedig le van írva, hogy átlaglétszám helyett maximális osztálylétszámokkal számolnak. Lehet magyarázni, hogy mi félreértjük, csak nem igaz. Ez az anyag már a megszorításról szól. Amikor az igazgató megkap egy ilyen dokumentumot, ő már tudja, hogy mi a feladata.
A magyarság spirituális és szakrális értékeinek oktatására és a hazafias nevelésre viszont biztosan komoly hangsúlyt fektetnek majd.
Történelemtanárként minden osztályomat elvittem Erdélybe. A korábbi liberális baloldalnak szerintem az volt az egyik legnagyobb problémája, hogy egy ilyen szép emberi érzést, kitett a margóra. Számomra a nacionalizmus nem szitokszó. A tiszta nemzeti érzés, ha nem irányul mások ellen, akkor nemes, és erőt ad a közösségnek. De az is probléma, ha ezt a kérdést túldimenzionáljuk, ráadásul ezt az érzést, csak közvetett neveléssel lehet elérni. Ha ezt a célt direkt eszközökkel, tananyagszerűen akarják megvalósítani, akkor a szándék nem fogja elérni célját. El kell vinni a gyerekeket a székelyek közé, meg kell mutatni nekik a Felvidéket. Ezt a törekvést egyébként a Határtalanul program segíti is. Ebben az esetben azért is nagyobb a tanárok felelőssége, mert a szülők többsége a családdal úgyis nyugatnak indul. Érthető, hogy az oktatásirányítás érez hiányt e tekintetben, miközben azt is látni kell, hogy a mai fiatal generációkat messze nem szólítja meg ez a történet annyira, mint a mienkét. A gyermekeim is járják a világot, nyelveket beszélnek, utaznak, nekik ez nem arról szól, mint nekem, aki úgy nőtt fel Sárbogárdon, hogy évente többször eldübörgött a házunk mellett több száz szovjet harckocsi. Óvatosan kell nyúlni ehhez a témához és látni kell, hogy nagyon más ma a történelmi helyzet és a befogadó közeg. Van helye most is a nemzeti érzésnek, bár lehet, hogy jelenleg nem azon a polcon, mint korábban.
Béremelésre számíthatnak a tanárok?
Nem hiszem. 2004-ben a Fidesz bevezette a vetítési alapot, vagyis a minimálbérhez kötötték a pedagógus béreket. Akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy mindig a minimálbér növekedésével ez a vetítési alap is nőni fog. Ezt egyszer tartották be, a 2014-es választások előtt. Ez azt jelenti, hogy
A fizetés csak az egyik problémája a pedagógusoknak, a többi a gyakran emlegetett túlterheltség, a brutális tananyagmennyiség. Ezekben számít előrelépésre?
A Nemzeti alaptantervet április 30-án kellett volna kézhez kapnunk, de még mindig nem tudunk róla semmit. Ha a NAT-ot a középosztály normáihoz szabják, és nem lesz kellőképpen rugalmas, akkor a magyar társadalom 20-30 százalékának nem lesz kódja egy ilyen tananyag elsajátítására. Olyan rugalmasnak kell lennie, hogy az elit és a társadalom legalsó rétege is meg tudja közelíteni. A jelenlegi NAT elszakadt a valóságtól, éppen ezért azonnal, még az új alaptanterv bevezetése előtt szükség lenne a már az oktatási rendszerben lévő tanulók számára átmeneti szabályozásra. Jelentősen csökkenteni kellene a tananyagot, más pedagógia módszerekre lenne szükség, előtérbe kellene helyezni az informatikát. Ezt viszont a lélekben is megnyomorított, kizsigerelt, a mai világ kihívásaival szemben már életkoránál fogva is hátrányban lévő pedagógusgárdának kellene megvalósítania. Persze ha ilyen ütemben zajlik a tananyag átrendezése, lehet, hogy inkább már a fiatalok szerepe lesz a megújulás, már ha lesznek fiatalok a pályán.
A Klebelsbert Központ lapunknak írt levelében arra is kitér, hogy a PDSZ új vezetése – a korábbival ellentétben – nem nyitott az egyeztetésre a központtal, nem kerestek meg őket, ehelyett a sajtóban üzengetnek.
Ebben van igazság, valóban csak az oktatásirányítás felé mentek ki hasonló tartalmú levelek, ahonnan választ nem kaptunk. Igyekszem majd pótolni ezt a hiányosságot, bár a valósághoz tartozik, hogy a Klebelsberg Központ vezetőivel volt alkalmam találkozni még az elnökké választásom előtt.
A Köznevelési Kerekasztalon, már ha lesz ilyen a jövőben, továbbra sem vesznek részt?
Ha nem változik, akkor nem.
Miért nem? Ott ülnek a döntéshozók, ott lehetne az asztalra csapni.
Távolról nézve lehet így gondolni, de a valóságban úgyis az történik, amit ők akarnak. A PDSZ pedig ezt nem akarja a jelenlétével legalizálni.
Miben lesz más az ön irányítása alatt a PDSZ? Mi a céljuk?
Az, hogy szakmailag minél megalapozottabban alkossunk véleményt, és a lehetőségek szerint minél gyorsabban. Fontos, hogy a belső működésünket is hatékonyabbá tegyük, de a legfontosabb, hogy továbbra is legyen szabad hangja a pedagógustársadalomnak, illetve ha fontos ügyet találunk, akkor ne taktikázgassunk, hanem cselekedjünk.
Galló Istvánné nemrég bejelentette, nem indul újra a PSZ elnöki székéért, így Szabó Éva Zsuzsanna eddigi alelnök lesz a Pedagógusok Szakszervezetének új elnöke. Milyen viszonyban van most egymással a két szervezet?
Ez úton is gratulálok a PSZ új elnökének, akit személyesen még nem ismerek, de úgy látom, a Galló Istvánné által fémjelzettek folytatására számíthatunk. A PDSZ nem bánná, ha a korábbinál kritikusabb irány felé fordulna a PSZ, mert akkor még több ponton tudnánk velük együttműködni, de ezeket a kérdéseket nekik, az ő testületeiknek és nem a PDSZ-nek kell eldönteni.
