A Sajó völgyében fekvő település Miskolctól 25, Kazincbarcikától 5 km-re található. A község legjelentősebb látnivalója a 13. században épített plébániatemplom, amelyre igencsak büszkék a helyiek. A környéken nagy a szegénység, aki teheti az a helyi hulladékkezelőben vagy a feldolgozó iparban próbál elhelyezkedni valahogy. Közéjük tartozik az a fiú is, akinek bedarálta a kezét a munkagép.
Szegény, jóravaló család. Az apa meg a fiú is a hulladéküzemben dolgozik. Az egyik környékbeli településről járnak át. A fiú szülei elváltak. Az anyja máshova költözött, az apjának pedig azóta már új párja lett. Tamás elköltözött hazulról, de azt meg nem mondom, hogy hova. Sajnálom, mert egy nagyon rendes dolgos fiú, nem az az ivós típus
– tudjuk meg az egyik helybélitől.
A környéken lévőket nagyon felzaklatta a baleset. De a legtöbben csak találgatják, hogy kivel történt. Készségesen segítenek abban, hogy kiknél érdemes kérdezősködni, de a hulladékkezelőben dolgozók közül az általunk megkérdezettek közül senki nem nyilatkozott. Hosszas nyomozás után végül találtunk egy volt dolgozót. Azt mondja szerinte a fiú rutintalansága is belejátszhatott abba, hogy bekövetkezett a borzalom.
Ez egy nagyon komoly gép, amin történt a baleset. Bonyolult a kezelése. Korábban mindig régi rutinos emberek dolgoztak rajta, de Tamás még nem tartozott közéjük. Targoncásként dolgozott a cégnél, csak áttették a bálázóra egy-két hónappal ezelőtt. A volt kollégáim elmesélték, hogy mi történt. Azt mondták, egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy Tamás torkaszakadtából ordít, hogy segítség, segítség, mentők. Szerintük akkora fájdalmai voltak, hogy valószínűleg nem is emlékszik az egészből semmire
– mondta Tamás volt kollégája, aki kérésünkre elmesélte, hogy történt a baleset.
Sikerült utolérnünk a kórházban lévő fiút. Annyit mondott csak, hogy most már jól van, ám ennél többet érthetően nem szeretett volna mondani. A testvérével és a nevelőanyukájával azonban tudtunk beszélni.
A történtekhez képest jól kezeli a helyzetet Tamás. Azt mondták neki az orvosok, hogy kapni fog majd egy műkezet. Amikor legutoljára bent voltunk nála a kórházban, már nevetett is a kórházi ágyon egy kicsit. Kérdeztük tőle,, hogy mi történt, de nekünk egy szóval sem említett olyat, hogy bot lett volna a kezében. Azt mondta, hogy rossz volt a munkásruháján lévő gomb, elkapta a gép, majd berántotta a kezét. Azt mondta, hogy egy targoncás mentette meg az életét. Odarohant, megnyomta a vész gombot, így leállt a gép. Ha ő nincs, akkor a testvérem már nem él, mert teljesen bedarálta volna a gép
Tamás testvére elmesélte még, hogy a fivére végig az eszméleténél volt, amikor történt a tragédia. És eszméleténél maradt akkor is, amikor a tűzoltók több mint egy órán át küzdöttek azért, hogy megmentsék a kezét. Miközben beszélgetünk kiderül az is, hogy Tamás miért pont az egyik közelükben lévő házban lakik.
Tamás nem jött ki az apja élettársával, és ide költözött hozzánk. Már évek óta nálunk lakik. Támogatjuk, amiben csak tudjuk, és erre most különösen nagy szükség van
– sóhajt szomorúan Tamás nevelőanyja, akinek minden rezdülésén látszik, hogy nagyon megviseli ez a szörnyű baleset.
Muszáj erősnek lenni. Meg aztán az se lenne jó, ha Tamás azt látná, hogy mennyire aggódunk érte mindannyian. Szerencsére egy nagyon erős fiú,a körülményekhez képest jól van. Teljesen tudatában van a dolgoknak. De hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy, hogy lelkileg is túltegye magát a történteken
Kerestük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányságot is, hogy megtudjuk, hol tart az ügy. Dobi Tamás szóvivő lapunknak azt mondta, hogy szakértőkkel és a Munkaügyi Felügyelőség szakembereivel együttműködve vizsgálják baleset körülményeit, hogy kiderüljön ki a felelős a történtekért.
A nyitókép illusztráció. Fotó: Bielik István.
