Belföld választás 2018
Fotó: Bielik István / 24.hu

Orbán úgy érzi, bármit megtehet. Meg is fogja tenni

Farkas György
Farkas György

újságíró. 2018. 04. 13. 11:37

A magyar kormányfő illiberális sikerreceptjéből főzhetnek Európa populistái. Elemzés az Élet és Irodalomban.

A Political Capital két politológusa az Élet és Irodalomban elemzett. Juhász Attila és Krekó Péter szerint a választás után Magyarország Orbán Viktor illiberális kormányzásának laboratóriuma lett. Sikerreceptje alapja, hogy a rendszerben minden a Fidesz céljaira szabott,

a rendszerszintű korrupció kiapadhatatlan forrást biztosít a hatalmon lévőknek.

Az ellenzék főleg azt a szerepet játssza, amit a Fidesz kioszt rá, a társadalom  feudális jellegű, a választók nagy részének gondolkodását a kormány által pénzelt álhírgyártó propagandagépezet alakítja.

Ez együtt alapozta meg a Fidesz választási győzelmét. Azt az sem kérdőjelezné meg, ha az esetleges csalások beigazolódnának.

A két elemző ezt követően hosszan elemzi az eredményt. Arra jutnak, hogy a Fidesz-tábor részben lecserélődött, valódi populista lett szavazói összetételét tekintve is, ami csapda a Jobbiknak, amely elől elfoglalta a szélsőjobboldalt és már a „néppártosodás” feladásával sem tudná a Fidesz ellenségképekre épülő politizálását túlszárnyalni.

Nem a taktikai szavazás, hanem az ellenzék bukott meg

A megosztott baloldal fő eredménye, hogy a fővárosban legyőzte a Fideszt, és a maradék 6-ból is megnyert volna 5-öt, ha szélesebb a koordináció és csak egy választókerületben kellett volna a győzelemhez a jobbikos koordináció is.

Az eredmények jól mutatják, hogy a Budapest–vidék politikai törésvonal az eddiginél is mélyebb szakadékká vált Magyarországon. (…) Míg a magyar politikában korábban az volt a hüvelykujjszabály, hogy Budapest ellenében nem lehet választást nyerni, ez a választás már azt mutatta, hogy kétharmaddal is lehet.

Az elemzők szerint nem igaz, hogy az egyéni koordináció, a taktikai szavazás rossz eszköz a centrális erőtér ellen, a gond az, hogy a gyenge, megosztott ellenzék kevés helyen koordinált, a választóknak már-már követhetetlenül léptette vissza az utolsó pillanatban jelöltjeit.

Ezek a pártok nem győzelemre, hanem túlélésre, rivalizálásra, a legerősebb ellenzéki pozíció elfoglalására törekedtek, kevésbé választóik megszólítására.

Ráadásul több ellenzéki pártban vannak a kormánypárti érdeket érvényesítő politikusok.

Az ellenzék által elvesztegetett négy évet a következő ciklusban nehezebb lesz behozni, a Fidesz mára illiberális példái (Törökország, Oroszország) alapján alapvetően átformálta a társadalom gondolkodását. El tudta hitetni, hogy a migrációhoz képest „banális” probléma az egészségügy helyzete, a korrupció. Számítottak a kedvező gazdasági mutatók, amelyekben az uniós források és a kedvező nemzetközi környezet is központi szerepet játszottak.

A tekintélyelvű, illiberális populista magyar rendszer, csak az EU‑n belül furcsa, sok szempontból belesimul a korszellembe. A vidék–város ellentétet aknázta ki a Brexit-kampány, Donald Trump, miként Orbánhoz hasonlóan azok is rájátszottak az idősebb korosztályok félelmeire, nosztalgiájára.

Elsősorban identitáspolitika, mely nem a magasabb jólétet, hanem több büszkeséget, fizikai, kulturális biztonságot ígér a sokszor nem is létező fenyegetések ellen. Az Orbán-kormány így vált még népszerűbbé a legszegényebbek körében olyan politikával, amely csak növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. 

Orbán bármit megtehet

A két szerző arra számít, hogy a most következő kormányzati ciklus a nagy választási felhatalmazásra hivatkozó, fékevesztett autokratikus törekvések jegyében telik majd. Idézik a kormányfő 2014-es tusnádfürdői beszédét, amelyben még úgy fogalmazott: „bármi megtörténhet”.

Szerintük Orbánnak ma már minden szava, gesztusa azt üzeni: „bármit megtehetek”. És meg is fog tenni bármit.

Erre utal a maradék szabad sajtó és a civil szervezetek fenyegetése, illetve az, hogy két nappal a választás után bejelentették az Orbánnal korábban szembefordult oligarcha, Simicska Lajos tulajdonában álló Magyar Nemzet és Lánchíd rádió megszűnését, a kormánykritikus NGO-kat ellehetetlenítő „Stop Soros” törvénycsomagot már májusban elfogadhatja az új parlament, amivel megkezdődik majd

a civil társadalom demokratikus átmenetben játszott szerepéről szakdolgozatot írt egykori Soros-ösztöndíjas, Orbán Viktor negyedik kormányzati ciklusa.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.