A laktanyában hetek óta rossz a mosógép, ezért az ünnepek alatt a tűzoltók a főváros új, önkiszolgáló mosodáiba jártak mosatni a bevetésen használt felszerelésüket. Nem először: van olyan mosoda, ahonnan már korábban kitiltották őket a mocskos védőruhák miatt. A 24.hu-nak nyilatkozó, nevük elhallgatását kérő tűzoltók szerint Budapesten alapvető probléma, hogyan tisztítsák a tüzeknél, baleseteknél beszennyezett felszerelésüket.
Tudja, mi minden van a ruhánkon? A szennyeződéseknek csak egy része a korom és kosz. Nem egyszer vér, testnedvek, bélsár, fertőző beteg váladéka kerül rá, vagy veszélyes anyagok, üzemanyag. Minden, amibe a káresetnél belefekszünk, beletérdelünk. Gondolja el, mi kerül a ruhánkra egy-egy gyűjtögető lakásában vagy egy elhagyatott, hajléktalanok által lakott épületben! Ezt a kis teljesítményű mosógépek nem bírják sokáig!
A tűzoltók elmondása szerint sokuknak tartalékruhája sincs, ezért a napi többszöri riasztás miatt a káresethez vizes, koszos ruhában kell kimenniük akkor is, ha fagypont alatt van a hőmérséklet.
Egy tűzeset után az egyik kollégámnak egy hetedik emeleti lakásból kellett egy súlyos állapotú beteget lehoznia. Képzelheti, amikor megjelentünk a lakásban, vizes, büdös, mocskos védőruhában, mit szóltak a hozzátartozók.
Az utóbbi időben valamelyest javult a helyzet, állította az egyik nyilatkozó. Azoknak, akik új védőruhát kaptak, nem kellett leadni a régit, így ők tudnak cserélni. Vannak azonban olyan tűzoltóságok, ahol bevonták a régi öltözetet, hogy raktározzák vagy önkéntes tűzoltóknak adják tovább.
A nyilatkozók azt állítják, hogy a laktanyába is kis teljesítményű, „házi” mosógépet állítottak üzembe, olyat, amelybe egy mosás alkalmával csak egy ruha fér be. A laktanyában viszont tucatnyi tűzoltó dolgozik, ha mindenkié koszos lesz, indul a verseny, hogy ki mosson előbb.
Bár a védőruhát a munkáltatónak kellene tisztíttatni, de ezt letudják azzal, hogy adnak egy mosógépet, ha pedig elromlik, fel vannak háborodva, hogy miért romlott el, miért használjuk.
Állításuk szerint sokszor nincs mosópor, otthonról kell hozni. Ha pedig van, akkor a legsilányabb minőségű. Száradás után kefével kell eltávolítani a ruháról a rászáradt port.
Egy ideig hazavittem, de az egyik vonatgázolás után a feleségem a mosás után egy csontdarabot talált a mosógépben. Azóta nem engedi az otthoni mosást, azt hiszem, mindenki beláthatja, jogosan.
A tűzoltók elmondása szerint az utóbbi idők nagy előrelépése volt, hogy kaptak vécépapírt, korábban azt is otthonról hozták. A szappanellátás is hullámzó, kézfertőtlenítő szert viszont nem kapnak, azt mindig a mentőktől kérnek. Gumikesztyű általában van, de a legolcsóbb fajta.
A baleseteknél használt védőkesztyű is a legsilányabb munkáskesztyű! A legszomorúbb az, hogy sokan tudomásul vettük, hogy nincs pénz erre, és saját pénzen vettünk jó minőségű, ütés-szúrásálló kesztyűt. Erre megfenyegettek minket, hogyha meglátják rajtunk, akkor fegyelmit kapunk, mert nem egységes és nincs rendszeresítve. Tehát vagy a silányt hordjuk és kockáztatjuk, hogy megsérülünk, vagy a sajátot, de akkor meg kirúghatnak.
A tűzoltók szerint a ruhatisztításra jelenleg a közösségi mosodák kínálják az egyetlen megoldást, még akkor is, ha havonta 5-8 ezer forintot kell rákölteni saját fizetésükből.
A védőruhát hivatalosan nem lehet kivinni az állomásról. A parancsnokok mégis szemet hunynak a szabálytalanság felett, mert nem kapnak elég pénzt arra, hogy megfelelő gépeket szerezzenek be. Arról pedig végképp csak álmodhatnak, hogy nyugat-európai kollégáikhoz hasonlóan a helyszínen cseréljenek öltözetet, majd vegytisztítóba és fertőtlenítőbe vigyék a ruhákat.
A helyzet visszásságára jellemző, hogy az ellenőrzéseknél nézik a ruha állapotát, tisztaságát.
Ha nem csillog-villog, fegyelmit kapsz!
