3-4 ezer ember gyűlt össze a Fidesz október 23-ai ünnepségén a Terror Háza előtt – a közmédia tízezres tömegről számolt be. A tömeg biztosított volt, a Kodály köröndtől egészen a Hősök teréig álltak a buszok, amelyek az Orbán-híveket szállították Budapestre az ország minden pontjáról. Másokat viszont biztosan otthon tartott a kitartóan zuhogó eső, mert tavaly sokkal többen voltak a Kossuth téren.
A tömegben ácsorogva gyorsan világossá vált, hogy
Beszélhettek a színpadon Gérecz Attila költőről, énekelhetett Nagy Feró, Keresztes Ildikó, mondhatott beszédet a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária, mellettem egyre csak nyújtogatta mindenki a nyakát, hogy lásson valamit a színpadból az esernyőktől, és azt kérdezgették egymástól:
Ott van már a Viktor?
Orbán Viktor pedig megadta a közönségnek azt, amire vágyott: ünnepi megemlékezés helyett egy napi politikáról és a jövő évi országgyűlési választásról szóló kampánybeszédet. Schmidt Mária legalább az 1956-os forradalomról beszélt: olyan közhelyeket mondott, mint hogy a „szabadság olyan, mint a szerelem”, a forradalomban harcoló nagypapák „kincseit” megtaláló unokákról beszélt, méltatta tavalyi munkáját, amelyet az ’56-os emlékév érdekében végzett – ezekkel lehet vitatkozni, ellentmondani nézeteinek, de legalább ’56-ról beszélt.
Nem úgy Orbán Viktor, aki gyorsan eljutott oda, hogy Moszkva egyenlő Brüsszellel, a szovjetek internacionalista elnyomása pedig hasonló az Európai Unió és a más, nemzetek feletti szervezetek által propagált globalizációhoz.
Korábban Homo Szovjetikuszt, most Homo Brüsszelikuszt akarnak csinálni a magyarokból
– viccelődött Orbán Viktor. Azon sem háborodott fel senki, hogy az egyértelmű hazugságon kapott Dózsa Lászlót olyan hősökkel említette egy lapon a miniszterelnök, mint Mansfeld Péter, vagy Maléter Pál.
A magyar egy különleges szabadságnemzet
– harsogta Orbán Viktor az ólomszürke égbolt alatt nyomorgó ázott tömegnek. Hosszan taglalta, hogyan tör az EU, az IMF, más világszervezetek, és persze Soros György erre a szabadságra. Azt mondta, ezeknek a szervezeteknek tízezer lefizetett emberük van.
„Van annál jóval több is” – morogta erre morózusan egy idősebb férfi a hátam mögött, amire többen helyeselni kezdtek körülöttünk. Orbán igyekezett nyugtatni, hogy „a sötét oldal” (tényleg ezt mondta) ármánykodásával szemben áll a kormány. Azt mondták, lehetetlen hazaküldeni az IMF-et, lehetetlen elszámoltatni a bankokat, lehetetlen egy kerítéssel megállítani a népvándorlást – de a Fidesz-kormánynak mégis sikerült, állította Orbán.
Majd gyorsan rákanyarodott a jövő évi választásra, és igyekezett apokaliptikus képet festeni arról, hogy mi vár az országra, ha esetleg nem a Fidesz győzne zsinórban harmadszor.
Orbán hangsúlyozta, hogy ők és a választóik nem homofóbok (csak a családokat védik), nem fantaszták (hanem külön utakon járnak), nem rasszisták (csak a keresztény Európát védik), a tömeg pedig megtapsolta magát, hogy ők nem homofóbok, nem fantaszták és nem rasszisták.
Ennek a fényében világos, hogy amikor tavaly az Együtt fütyülő aktivistáival dulakodtak október 23-án a Fideszesek, akkor pont arról volt szó, hogy az ellenvéleményt nem tűrték. Esetlen, provokatív és elég béna akció volt a sípolás, de illegitim az az érv, hogy nemzeti ünnepet zavartak meg vele. Politikai akció történt egy politikai rendezvényen. Idén csak a mindenhol tüntetgető Ligetvédők maréknyi csoportját kellett odébb tessékelniük a Valton Security embereinek, ott volt dulakodás, verekedés. Emellett a Budaházy György szabadságát követelő holdkórosok demonstráltak még a bejáratnál.
Idén csak a mindenhol tüntetgető Ligetvédők maréknyi csoportját kellett odébb tessékelniük a Valton Security embereinek, ott volt dulakodás, verekedés is, és Budaházy György szabadságát követelők demonstráltak még a bejáratnál.”
Orbán beszéde után felhangzott a Himnusz, aminek a levezető részébe már beleüvöltötte egy férfi, hogy „Rira, ria, Hungária!” Mellette két haverja röhögött azon, hogy pont úgy kiabált bele a nemzeti Himnuszba, „mint a foci Eb-n Marseille-ben.”
Kicsit arrébb csendben állt egy fekete férfi, valószínűleg turistaként keveredett a rendezvényre, és nem értette, hogy a magyar miniszterelnök a migránsok ellen beszél a színpadról. A miniszterelnök rajongói viszont értették, és három nagymama korú hölgy néhány méterről méregette a férfit:
Mit keres itt ez a néger?
– kérdezte egyikük, a választ már nem hallottam, csak azt, hogy egy másik idősebb hölgy szomorkodik, hogy a Székely Himnuszt nem énekelték el közösen a végén, „mint régen.”
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
