A földutat karistolva fékez le a kis Suzuki, bömböl az utastérben az operett, amit a fürgén kipattanó idős úr le sem állít. Elemér megáll, csípőre teszi a kezét, körülnéz a Soroksári-Duna partján, és a folyóba torkolló zavaros vízű patakot túlharsogva közli:
Ilyet még nem basztam, nincs fogás!
Kiderül, nemrég lejjebb a folyón fogott egy kisméretű példányt, de utána semmi. A nádasból egy sípcsontközépig vízben álló, alig látszó férfi vicceskedve kiordít: „nem kéne kifogni azt az elsőt, akkor lenne!” Lehetne ezen röhögni is, de nehéz, mivel a hal egyre kevesebb és rosszabb minőségű, miközben a Ráckevei (Soroksári)–Duna – bennfenteseknek csak RSD – vízminősége hanyatlik. Konkrétan és szó szerint szar.
Előzmények, avagy a halódó folyóág
A folyóágat régóta szennyezik, az egyik fő ludas a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep, amiből az üggyel jó ideje foglalkozó Együtt IX. kerületi politikusa, Baranyi Krisztina szerint mintegy 300 ezer ember szennyvize folyik a folyóba. Hiába intéztek kérdést ezzel kapcsolatban a környezetvédelemért is felelős miniszterhez, Fazekas Sándorhoz, változás nem történt.
Dél-Pesti Szennyvíztelep szennyvízömlés
Közzétette: Baranyi Krisztina – 2017. augusztus 6.
A helyzetet nem úgy kell elképzelni, hogy éjjel-nappal ömlik a fekália a Dunába, hanem nagy esők idején egy túlfolyón keresztül csorog a folyóágba, mert a csatornarendszer nem képes elvezetni a sok vizet. Baranyi már korábban végzett akkreditált laborral méréseket, amik szerint még száraz időben is coli-baktériumokkal fertőzött a víz. Jellemző, hogy a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget tart fenn a Soroksári-Dunán, folyamatosan nyomják be ezért a vizet a Kvassay-zsilipen.
Ezzel szemben az InfoRádiónak augusztusban azt mondta a telepet vezető Barabás Győző, hogy őket az ÁNTSZ vizsgálja, és sose talált határérték feletti szennyet. Barabás korábban azt is elmondta, „fizikai képtelenség ennyi vizet bevezetni a telepre”, nagy esők idején valóban túlcsordulnak. A fő gond tehát az, hogy a szenny- és csapadékvíz egyszerre folyik a telepre. Augusztusban már befejezték egy szűrőrendszer terveit a túlfolyóra, ami a jövő év elejére készülhet el.
A vízvédelmi feladatokat ellátó, szintén méréseket végző Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság közölte, augusztus elején kiváló és jó minősítést kapott a Natura 2000-es védelem alatt álló Soroksári-ág vize. Kisdi Máté Márk szóvivő akkor így fogalmazott:
A 15-i és 22-i mérések szerint a víz minősége halélettani szempontból megfelelő, az oldott oxigén koncentrációja néhány ponton csökkent, de máshol kis mértékben emelkedett, de mindenhol meghaladja a kritikusnak tekinthető tartományát. A víz szervesanyag-tartalmában romlás nem tapasztalható.
How much is the fish?
Márpedig valamitől pusztulnak a folyóágban a halak. A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség egy masszívabb belső tanulmányt is közölt erről. Az első fontos megállapítás, hogy a Duna ezen ága egy két zsilippel szabályozott, állóvíz jellegű vízfolyás. Üzemszerű vízpótlás esetén a vize nyáron másfél-két és fél, télen három-öt hét alatt cserélődik le (összevetésül: a jóval nagyobb űrtartalmú Balatoné évente). A gond, hogy a szennyvíztelep engedélyezett értékei folyóra vonatkoznak, pedig a Soroksári-Duna sokszor inkább állóvíz. Ezért túl sok foszfor és nitrogén jut a vízbe, amitől elszaporodik az alga és a hínár. Sok helyen oxigénhiányos állapot alakul ki, pusztul a hal és az élővilág. A probléma nem kicsi, ezt írják:
2016 tavaszán 4030 kg elpusztult halat szedtünk össze, ugyanakkor ennek a többszöröse oszlott szét azokon a helyeken, ahol az összegyűjtés nem volt lehetséges (pl. nádasok).
Az egyik általunk megkérdezett torkolati őspecás gyanúja szerint mindig akkor jönnek a csatornázási művektől vízminőséget mérni, amikor épp egy ideje semmi szennyet nem engedtek le az árkon a folyóba. Eleve azt tippeli, inkább éjszakánként szivárogtatják a mocskot (ami az FCSM és a kormányhivatal szerint sem igaz).
A Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi Mérőközpont mérései szintén szennyezettséget mutatnak. A kormányhivatal azt írta lapunknak, hogy havonta mérik a vízminőséget a Kvassay- és a tassi zsilipnél, kéthetente pedig hét ponton, köztük a Molnár-szigetnél. Kedvezőtlen időjárási-hidrológiai körülményekkor ezt sűrítik. Szerintük is szükség lenne a kotrásra, majd az iszap elhelyezésére biztonságosan. Azzal is egyetértenek, hogy a dél-pesti telep tisztított szennyvizét a Nagy-Dunába vezessék át.
Megoldásnak azt javasolja még a horgászszövetség, hogy a szennyvíztelep elfolyó vizét vezessék át a fő Duna-ágba, vagy legalább záportározókat létesítsenek és a medret kotorják ki az iszap miatt. Fontos lenne még, hogy a Kvassay-zsilipnél sokkal több vizet engedjenek be, alacsony vízállásnál akár szivattyúzással is. Csakhogy – mint a Greenfo írja – ehhez szükség lenne pénzre, a szivattyúzáshoz, a kotráshoz is, az meg nincs.
A kisebbik rosszat választja az FCSM
A Fővárosi Csatornázási Művek lapunknak azt írta, a budapesti csatornahálózat jelentős része a XIX-XX. század fordulóján épült ki, ezért egyesített rendszer, együtt vezeti le a szenny- és a csapadékvizet. Ez viszont nagy felhőszakadásoknál gondot okoz. Amikor már a záportározó sem elegendő, a telepet megkerülve folyik a víz a Dunába. Ennek oka egyszerű:
Amennyiben az érkező vizek mennyisége felhőszakadások esetén ennél a mértéknél is nagyobb, az érkező vizek a telepet megkerülik, hogy a tisztítást végző, több hét alatt kitenyészthető mikroorganizmusok a reaktorokból ne mosódjanak ki.
Ha nem így tennének, a biológiai alapú tisztítótelep hónapokra használhatatlanná válna. A környék egyre masszívabb lebetonozása és a nagy zuhék miatt egyre többször nem bírja el a telep kapacitása az érkező nagy mennyiségű csapadék- és szennyvizet. Hozzáteszik, ha működésképtelenné válna a telep és kimosódnának az organizmusok, még nagyobb lenne a baj:
Azt írja az FCSM, hogy Dél-Pesten a csatornahálózatból érkező vizek tisztítására napi 360 ezer köbméter előmechanikai és 80 ezer köbméter biológiai tisztító kapacitás áll rendelkezésre. Csapadékos időben lehetőség van körülbelül 20.000 köbméter/nap esővízzel hígított szennyvíz biológiai tisztítására, és az első, legszennyezettebb csapadékhullámból 3600 köbméter víz tározására a kiépült záporvíztározóban. Ha ennél több víz érkezik, azt közvetlenül le kell vezetni a Dunába.
Szerintük a telep folyamatosan határérték alatti tisztított vizet bocsát a Dunába, üzemeltetési hiányosság miatt pedig még nem szabtak ki rá bírságot. A mérési eredményeiket a Népjóléti-árok torkolatától folyamatosan publikálják itt. Szerintük a médiában sokszor olyan mérési eredmények jelennek meg, amik nem a telep vízminőségét minősítik. A Duna vízminősége márpedig javul, száraz időben pedig 100 százalék biológiai tisztítás után kerül a folyóba a víz.
Mindenesetre azt írják, a környezet-egészségügyi hatóság szerint néhol fürdésre is alkalmas a Ráckevei (Soroksári)–Duna vize, a kifogott halak minőségére sincs hatással a víz. Mindezek ellenére tervben van a záportározó kapacitásának megduplázása 7200 köbméterre, valamint a Népjóléti-árokba is terveznek mechanikai szűrőt.
A hal adja a másikat
A Népjóléti-torkolati horgászok a saját horgukon érzik, mi a valóság. Egyikük azt mondja a 24.hu-nak, hogy 2001 óta lógatja a Dunába a kukacot a torkolatnál, szerinte 2010 óta kevesebb a hal. Pedig volt idő, amikor minden dobásra akadt egy keszeg vagy egy dévér. „Néha jön szúrós szagú víz kifele” – mutat a patak felé. Ő nemigen látott nagyobb halpusztulást még, de szerinte csak azért, mert itt fent van sodrás, a dög meg lejjebb halmozódik fel a nádasban. Sok hal eleve kelésekkel tarkított, bár hallottunk olyan véleményt, hogy már a telepítéskor betegek lehetnek.
A következő pecás – 45 éve horgászik itt – már radikálisabb, szerinte „eső esetén minden bejön”, de a kritikus a kedd és a csütörtök: szerinte ekkor mossák a nagyjából 200 méterrel feljebb lévő Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep medencéit, aztán a patakba engedik a fura, kékes vizet (amit az FCSM tagad). Ha a torkolatnál ekkor bennragad egy kisebb hal, az nem éli túl a dzsuvát. A konklúzió egyszerű:
Ha nincs itt hal, tuti beengedtek valami mérget.
Ez a víz nem halálom
„Még felmosóruhát is lehet itt találni” – utal arra egy horgász, hogy a Soroksári-Duna alja is szörnyű állapotban van, tele van az alja ronggyal. Ennek a szennyezés mellett a másik fő oka, hogy alig van sodrás a folyón, ami gyakorlatilag egy víztározó, a tetején a Kvassay, az alján a tassi zsilip engedi a vizet. Ha a Nagy-Duna vízállása túl magas vagy alacsony, akkor nem tudnak utánpótlást tolni bele. Idén sok vizet kapott, ottjártunkkor is mozgott a víztömeg, nem is volt hínáros.
Az biztos, hogy az már régóta fel sem merül senkiben, hogy megfürödjön a vízben. „Büdös, koszos, a kutyát sem lehet fürdetni benne” – mondta egy 1962 óta a soroksári Felsú Duna parton lakó nő. Ő is látja a pecások által kifogott rongyokat, a koszt, a halhiányt, pedig évekkel ezelőtt még a folyó alját is látni lehetett, olyan tiszta volt. Most meg mi van: „néha olyan büdös, hogy fel kell húzni a kocsiablakokat”.
Ha a mostohagyerekként kezelt mostoha folyóágnak létezik még mostohább mellékága, akkor az a molnár-szigeti. A Duna egyik kevésbé ismert fővárosi szigete tele van nyaralókkal és lakóházakkal. Egy színes, táblákkal és nippekkel zsúfolt portán szóba elegyedünk egy nővel, aki szintén állítja, eső esetén borzasztó büdös a víz. Ha zuhog,
akkor aztán jön a szmötyi, a tampon, a koton, kulahegyek. Olykor szó szerint kolbászok úsztak a felszínen.
Ők próbáltak valamit javítani a saját partszakaszukon, az egyik leeresztéskor (többek szerint néha váratlanul és hirtelen simán métereket apasztanak a folyóágon) gyorsan hozattak kavicsot és leszóratták a medret maguk előtt. Itt egy érdekes infót is hallottunk arról, hogy a háború után rengeteg olaj került a Kis-Dunába, ami a fenéken maradt a mai napig, ezért is kéne kotrás. Ahogy kéne a molnár-szigeti kiságra is, ami mocsarasodik, legalább méteres az iszap a fenekén.
A kiság mentén kutyát sétáltató pár szerint vannak olyan házak is a folyó mentén, amelyek nincsenek rákötve a csatornára, a szennyüket direkt a folyóba engedik. De ők legalább optimisták voltak, szerintük 20 kilométerrel lejjebb már egész jó a vízminőség.
A végére csak egy kérdés marad, mutatunk rá két választ is. A kérdés: Ön megenné a Soroksári-Dunában fogott halat? Két helyszíni válasz:
1. Jól átsütve, olajba, paprikás lisztbe mártva fogyasztható.
2. Én meg nem enném az itteni halat.
(Kiemelt fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás)
