Itt az idő, hogy megmutassuk, tényleg vendégszerető nép vagyunk
– mondta Beer Miklós váci püspök kedd este a Mazsihisz székházában, ahol Darvas István főrabbival és Bolba Márta evangélikus lelkésszel fejtették ki álláspontjukat a menekültkérdésről. A püspök szerint nagy a baj, a félelem ugyanis rátelepedett az emberekre, és ez olyan történetekben nyilvánul meg, mint az őcsényi eset. Beer amúgy a saját bőrén is tapasztalhatta a téma körüli indulatokat: már akkor gyűlöletcunami zúdult rá, amikor befogadott két menekültet, vagy amikor Fabiny Tamás evangélikus püspökkel közös videóban szólalt fel a menekültek világnapján. Azóta is többször megnyilvánult a kérdésben, a napokban egy petíció elindításában is részt vett, amellyel az emberséges társadalmat szeretnék megvédeni.
„Alaposan belekeveredtem ebbe a témába az elmúlt napokban. Egy barátom mondta is, hogy most már jó lenne, ha leállítanám magam, mert a csapból is a Beer Miklós folyik” – mondta, de szerinte vannak olyan határok, amiket nem szabad átlépni, és ez az emberség határa. Mindenki rá van kényszerítve az állásfoglalásra. Azt ugyanis senki nem gondolhatja, hogy a migrációs krízis rövid távon megoldódik, miközben az emberiség túlnépesedett, és évente egy magyarországnyi területtel nő a sivatag. Az elsődleges kérdés az, hogy meg tudjuk-e őrizni az emberségünket. És hogy mit mond erről az evangélium?
„Éheztem és enni adtatok. Vándor voltam és befogadtatok” – mondja Krisztus, és Beer szerint a hívőknek a másik emberben mindig őt kéne megpillantaniuk. Függetlenül attól, hogy hatan, hatszázan vagy hatezren érkeznek a határra, a legfontosabb, hogy képesek vagyunk-e a szemükbe nézni, és meglátni bennük Krisztust.
Nem a kerítés a baj
Nagyon nem mindegy, mit kérdezek kérdezem elsőként egy évekig vándorló, elcsigázott embertől:
- ettél ma már?
- Vagy inkább azt: muszlim vagy-e?
És nem arról van szó, hogy Beer szerint ne kellene védeni a határokat. Még ha rossz érzést is kelt benne a kerítés, belátja, hogy kezelni a határra zúduló tömeget, és a hatóságoknak rendet kell tartaniuk.
Az viszont szerinte a népünk szégyene, hogy az állam által elismert menekülteket sem fogadjuk be.
Szégyenkezéssel mondom, hogy ebben az egyházunk is benne van. Ott állnak az üres parókiáink, mert nincs elég papunk. És hiába könyörgök, hogy jelentkezzetek már, mert kapjuk a hivataltól a menekültügyi listát, hogy kit tudunk közülük befogadni
– mondta Beer, és elmesélte, hogy egyetlen papja jelentkezett, de két nap múlva ő is visszamondta, mert az egyháztanács úgy döntött, hogy inkább maradjon üresen az épület, csak ne menjen oda senki.
Szupertitkos menekültügy
Az este legszomorúbb és egyben legabszurdabb pillanata akkor jött el, amikor a moderátor megkérdezte, hogy a másik két egyház hogy vesz részt az elismert menekültek integrálásában. Kiderült, hogy egyikük sem mer nyilvánosan beszélni a programjukról, mert tartanak a közhangulattól.
„Ezt most nem fogom elmondani, mert megkértek rá. Eljutottunk odáig, hogy már veszélyes elmondani, laknak-e nálunk menekültek. Nem akarom, hogy kiszúrják az autóm kerekét, vagy esetleg megdobáljanak. Maradjunk annyiban, hogy van egy szupertitkos menekültügyi programunk”
– mondta Bolba Márta, együtt nevetve a meghökkent közönséggel. Persze azonnal hozzátette, hogy csak kínjában kacag ezen, mert nem tud mást tenni.
A lelkésznő reméli, hogy már elértük a medence alját, és innen felfelé rugaszkodunk, de tart attól, hogy tavaszig csak fokozódni fog a helyzet. Szerinte miközben állandóan az európai és keresztény értékek megóvásáról beszélünk, nem ártana magunkba néznünk, mi magunk komolyan vesszük-e ezeket. Ha a muszlimokon számon kérjük, tegyük fel a kérdést: mi hogyan bánunk a nőkkel?
Bolba nagyon szeretné látni, hogy a saját értékeinkben tényleg stabilak vagyunk. Akkor viszont csak tudunk integrálni 1200 jövevényt, akik idővel megtanulják mindezt. Ezen a ponton Beer Miklóst is megkérte, hogy esetleg mondjon valami szépet a nőkről, mert korábban ez nem mindig sikerült. A megyés püspök ugyan kicsit félve, de ismét kifejtette nézetét, hogy akár a kölni erőszak is elkerülhető lett volna, ha a lányok szolidabban öltözködnek. A lelkésznő szerint ez az áldozathibáztatás klasszikus esete.
Messze nem csak a menekültekről van szó, beszélhetnénk hajléktalan honfitársainkról is. Bolba szerint sokkal többet tudnánk a bajba jutottakon segíteni, ha kicsit ráéreznénk a nagylelkűségre, és nyitnánk egymás felé.
Ferenc pápa majmai?
Bolbához hasonlóan Darvas István főrabbi sem volt hajlandó részleteket elárulni a menekültügyi programjukról. Szerinte minden egyház nagyon jól teszi, ha segít, de vigyázni kell, mert ha ez kikerül a nyilvánosságba, azonnal politikai állásfoglalássá válik. Úgy van tematizálva a közbeszéd, hogy képtelenség a dolognak csak a vallási, morális vetületéről beszélni, beindul a hisztéria.
Ha például a püspök úr megszólal a témában, egyből kiderül róla, hogy Ferenc pápa majma, vagy zsidónak és hazaárulónak tetszik lenni. Egy csomó információval gazdagodik az ember önmagáról, és ez még egy rutinos egyházfiról sem pereg le teljesen. Az egyéni energiákat ez nagyban leszívja. Egyik egyháznak sem lehet célja, hogy a politika játékszerévé váljon. Ezért szupertitkosnak megtartani az ilyen programokat
– mondta a főrabbi, aki szerint az egyszerű üzenetek korát éljük, és azzal lehet gyors sikert elérni, ha még nagyobb hülyeséget mondunk, mint a másik.
Ma nincs az a bölcs mondat, amellyel egy egész társadalmat le lehet téríteni a kijelölt pályáról, apránként kell adagolni az igazságot. Ezért szerinte inkább helyes gyakorlatokra van szükség, amelyeket a kisközösségekben magunkévá tehetünk. Ha pedig ezek egymással kapcsolatba lépnek, az hosszú távon egyre több embert a normális élet szeretete felé vihet el. Ebben nagyjából mindhárom résztvevő egyetértett, hogy mindenki a saját szűk környezetében tehet a legtöbbet a helyzet javításáért. Az a tanács is elhangzott, hogy első lépésként üljünk le néha közösen enni és beszélgetni olyanokkal, akiket elsőre nem érzünk annyira közel magunkhoz.
(Borítókép: 24.hu/Bielik István)
