Vajda Mihályt 1973-ban elhajlónak bélyegezték, kirúgták munkahelyéről, 1989-ben rehabilitálták, a Debreceni Egyetem filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki.
Gusztustalan szervilizmus.
2017-ben így minősítette, hogy az egyetem díszpolgárává választotta az orosz elnököt. Lemondott professor emeritius címéről.
A HVG-nek azt mondja, a rendszerváltás idején azért támadták, mert azt mondta: a szabad választások nem teremtik meg a demokráciát, meg kellene nézni, mi van az országban, és arra építeni saját modellt.
Ehelyett Antall József a Horthy-féle úri Magyarországot akarta újjáépíteni, de önmagán kívül nem talált egyetlen urat sem, az SZDSZ pedig az amerikai demokráciát másolta.
Szerepcsere
Nem nagyon értették azt sem, amikor 1990-ben azt mondta: ha az MDF és az SZDSZ nem fog össze, katasztrófa vár az országra.
Ők ugyanis azt gondolták, hogy a demokrácia semmi másból nem áll, mint a rivális párt agyonveréséből. Miután a programjuk hasonló volt, maradt a szimbolikus politizálás. Azóta csak a szereplők változtak.
A filozófus számára a Kádár-éra annyival jobb volt az Orbán-korszaknál, hogy akkor lehetett tudni, miért támadják. 1973-ban megsértette a hivatalos ideológiai normákat, 2011-ben az elhíresült filozófusperben viszont még a nyomozó sem tudta, mit is kell keresnie.
Persze a cél világos volt: a humán értelmiséggel való leszámolást a kákán is csomót kereső filozófusokkal kellett kezdeni. De végül minden vád összeomlott.
Elmenne, ha az élete múlna ezen
Vajda Mihály beszél arról is, miként ábrándult ki a marxizmusból, miért szakított a Lukács György tanítványaiból alakult Budapesti Iskolával, noha Lukács kicsit a pótapja volt. Rájött, hogy
a polgári társadalom nem haladható meg. Az indivuumot, ha már egyszer felszabadult, nem lehet visszagyömöszölni kollektív társadalomba.
Ma már egyébként úgy látja, a filozófia arra való, hogy rákérdezzen mindenre, különösen arra, ami evidensnek tűnik. Noha 1977 után kiengedték tanítani Brémába, azért nem maradt kint, mert unja középszerűnek tartja a német kultúrát. Magyarországot csak akkor hagyná el végleg, ha az élete forogna kockán. Bár a németekkel ellentétben nálunk a szembenézés a múlttal elmaradt, de nem lenne ilyen virágzó nyugati típusú a kultúránk, ha nem kellene hadakoznia a protofasiszta tendenciákkal – teszi hozzá a Széchenyi-díjas akadémikus.