Belföld

Mostantól, ha beperelnek, nem kaphatja meg mindenki a családod nyaralásos képeit

2012 áprilisában 27 ember ellen emelt vádat a Baranya Megyei Főügyészség. Ez volt a híres pécsi egyetemi vesztegetési ügy kezdete, amelyben még 2010 után kezdett el nyomozni a Nemzeti Nyomozó Iroda. A vád az volt, hogy a Pécsi Tudományegyetem gazdasági igazgatója és társai százmillió forint kárt okoztak az egyetemnak azzal, hogy túlárazott vagy fiktív beszállítói szerződéseket közöttek.

A per végül a Győri Törvényszéknél kötött ki, amely 2016-ban négyévnyi nyomozás után megszüntette az eljárást. Nem azért, mert bárkit ártatlannak talált volna, hanem azért, mert hiába kérték a Baranya Megyei Főügyészséget, nem pótolt bizonyos hiányosságokat. Később újrakezdték a pert, mert a főügyészség újra beadta a vádiratot. Az eljárás 2010 óta tart, és még sehol nincs a vége. Az egészben egyetlen jó dolog van csak, és annak sok köze nincs a konkrét ügyhöz.

Emiatt a per miatt mostantól nem kaphatja meg privát fényképeinket egy perben mindenki, ha akár csak sértettek vagyunk.

Az egyetemi vesztegési ügy miatt ugyanis módosítják a büntetőeljárásról szóló új törvény tervezetetét. 2013-ban Bogád Zoltán (a szerző volt kollégája) beadvánnyal fordult Péterfalvi Attilához, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökéhez.

Bogád magánszemélyként tett bejelentést, és azt kifogásolta: annak ellenére, hogy semmi köze nincs az ügyhöz, a per összes résztvevője hozzáférhet a személyes adataihoz. Ez úgy történhetett, hogy Bogád újságíróként dolgozott Pécsen, és mint az újságírók általában, kapcsolatba lépett, levelezett emberekkel, például egy ügyvéddel is, aki érintett volt az ügyben.

A perben, mint ahogy az történni szokott, a vádirathoz bizonyítékokat csatolnak. Ezeket a bizonyítékokat pedig később megkapták megtekintésre a per érintettjei. Mivel ez egy elég komoly per volt, majdnem harminc vádlottal és 18 jogi személlyel, valamint az ügyvédeikkel, elég sok embernek osztották ki a lefoglalt adatokat. És adatból sem volt kevés.

Bogád beadványa szerint a 2013. július 1-jei tárgyaláson elhangzott, hogy a több ezer oldalas nyomozati anyagon felül 175 gigabájt adatról van szó, ami 12 401 számítógépes mappában van, és mindez 226 768 számítógépes fájlt jelent.

Bogád szerint a több mint kétszázezer lefoglalt fájl között ott voltak az ő személyes adatai is.

A velem baráti viszonyban lévő ügyvédi iroda például képviselt adóigazgatási eljárásaimban, más családi ügyeimben, de napi szinten emaileztem az ügy több érintettjével, számos alkalommal kerültem velük különböző módon kapcsolatba. Mindezek okán aztán az adataim érthetetlen módon, bár semmi közöm a büntetőügyhöz, számos más külső személyhez hasonlóan az iratanyag részévé váltak, és előbb a nyomozó hatóság, majd immár a széles nyilvánosság ismerheti meg azokat

– írta Bogád. Szerinte ugyanis a nyomozó hatóság az összes vádlott és a velük kapcsolatban álló emberek lakó- és munkahelyére kivonult, majd ott lefoglalta az eszközöket, amelyeket talált.

Lefoglalták a vádlottak testvérei, szülei, barátnői, egyéb rokonai és ismerősei adathordozóit, de magától a sértett pécsi egyetemtől is foglaltak, olyanokat és olyan adatokkal, amelyeknek az ügyhöz semmi köze nincsen. Az így lefoglalt adatokat aztán minden kontroll nélkül az ügyhöz csatolták.

Így kerülhettek ki rengeteg ember személyes adatai. Bogád fel is sorol pár példát arra, milyen anyagok lettek a vádirathoz csatolva.

Van olyan vádlott, akinek láthatóan az édesanyja gépét vitték el és mentették le. A hölgy az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) lengyel részlegének munkatársa. Mivel az elmúlt tízegynéhány év OFFI lengyel-magyar fordításait is bemásolták az anyagba, így minden olyan személy vagy cég adatait is, aki/amely Magyarországon bármilyen üzleti vagy személyes ügyet intézett. Magánszemélyek és cégek százai, akik házasság, egészségügyi probléma, szerződéskötés vagy bármi más miatt bármit is az OFFI-nál fordítattak le. Az anyagban mindemellett a hatóságok jogsegélykérelem keretében egymás felé teljesített anyagai is benne vannak, mint például más ügyekben született konkrét kihallgatási jegyzőkönyvek.

Bogád azt írja, az egyik vádlott korábban ügyvéd volt egy ügyvédi irodában évekkel ezelőtt. Az ügyhöz a volt ügyvédi irodája semmilyen módon nem kapcsolódik. Mégis a hatóság az ügyhöz csatoltan lementette az ügyvédi iroda körülbelül tízévnyi komplett anyagát. De nem csak azt.

Igazán jogsértő példa az is, ahogy az egyik gyanúsított gépeiről úgy csatoltak minden mentést, hogy az egyébként pécsi egyetemen dolgozó fiatalember sok év alatt az egyetem különböző dolgozóival folytatott kalandjai, szexuális aktusai, beleértve azok technikai lebonyolításának mikéntjét is, az anyagból megismerhetők, világosan következtethetők

– írja Bogád. De csatolva volt a pécsi hallgatói önkormányzat teljes adatbázisa is, amelyből komplett évfolyamok tételes és részletes hallgatói adatai, szociális kérelmei, segélykérelmei is megismerhetők.

És aminek már tényleg semmi köze a Pécsi Tudományegyetem vesztegetési ügyéhez, hogy

a vádirathoz csatolt bizonyítékok nagy részét teszik ki a különböző vádlottak családjainak, azok barátainak, céges közösségeinek családi, vállalati eseményekkor készített fotói. Nyaralások, gyermekszületések, céges bulizások, stb. Egyik sem érinti az ügyet, semmilyen formában sem. Az így csatolt fotók nagy része olyan körülmények között (például erősen ruhátlanul), olyan élethelyzetben (ittas állapotban) mutatja be ezen személyeket, mely önmagában is komoly személyes hátrányt jelenthet a számukra.

A NAIH, ahol részben egyetértettek Bogád problémáival, a beadvány miatt megkereste a Legfőbb Ügyészséget is, még 2014-ben, és több ok miatt is kifogásokat sorolt fel. A Legfőbb Ügyészség válasza kicsit tovább tartott, de végül 2017 júliusában a NAIH azt írta Bogádnak, hogy

a legfőbb ügyész (Polt Péter) is indokoltnak tartotta véleményében a hatályos joganyag módosítását, ezért jogszabály-módosítási javaslattal fordult az Igazságügyi Minisztérium büntető jogalkotásért felelős helyettes államtitkárához.

Az Igazságügyi Minisztérium pedig már be is építette a javaslatot a 2018. január elsején életbe lépő új büntetőeljárási törvény tervezetébe.

Bár a NAIH és a főügyészség is megjegyezte, hogy elvileg lennének törvényi garanciák arra, hogy az adatlefoglalások ne sértsék a személyes adatok védelmét, ez a gyakorlatban mégsem működik, ahogy azt láthatjuk. Ezért volt szükség a törvénymódosításra.

Az új törvény ki is fejti, hogy az elektronikus adatok lefoglalását úgy kell végrehajtani, hogy abba ne tartozzanak bele szükségtelen adatok, és a folyamat a lehető legkevesebb ideig tartson. Egyébként is akkor lehet lefoglalni adatokat, ha azokat át kell vizsgálni, mert előre nem lehet meghatározni, hogy szükség lesz-e rájuk.

A NAIH Bogádnak küldött levelében külön megjegyzi, hogy a törvény ugyan még nem hatályos, de a főügyész azt várja a nyomozati szervektől, hogy már most is ennek szellemében cselekedjenek.

A főügyész NAIH-nak küldött válaszából pedig kiderül egy csomó probléma az üggyel kapcsolatban. Például az, hogy egy adathordozóról nem lehet csak úgy letörölni a szükségtelen adatokat. Az adathordozó és a rajta szereplő adatok ugyanis nem bizonyítási eszközök, hanem annak tartalmai. És a bizonyítási eszköz tartalma csak akkor használható bizonyítási eszközként, ha sértetlen. Így a családi fotókat sem lehet letörölni, mert akkor feltételezhető, hogy mást is letöröltek az adathordozóról.

Ideális esetben viszont a szükséges és nem szükséges adatokat máshogy kezeli a hatóság. A kettőt elvileg el kell különíteni, ami az igazságügyi informatikai szakértő feladata. A szükséges adatokat a perben megismerheti minden fél, de a nem szükségeseket csak egy tükörmásolatban lehet tárolni, hogy így biztosítsák a bizonyítékok hitelességét. Ehhez elvileg hozzá sem férhet a hatóságon kívül senki.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik