Belföld

Sztárok borbélya lett Magyarországon a Szíriából menekült Ibrahim

A megaláztatások ellenére sem hagyják el az országot.

Egy éve lett világhírű a Magyarországra menekültként érkezett szíriai kurd borbély, Ibrahim. Magyar feleségével beszélgettünk arról, hogy mi történt velük azóta.

Tavaly májusban jelent meg róluk az első hazai riport, aztán Ibrahim és Krisztina sztorija a fél magyar sajtót végigjárta. Majd a nemzetközit is: bejelentkezett – többek között – a Reuters, a Huffington Post és az Al Jazeera is.

Azért az erős volt, hogy az egykor brutálisan szegény, mezítlábas fodrászfiút, aki Európába ment, az Al Jazeera műsorán látta viszont a Szíriában élő apja”

– meséli nekünk Krisztina.

Ez egy évvel ezelőtt volt.

Hogy mi történt azóta? Látástól vakulásig dolgozunk.”

Ibrahim reggel elmegy dolgozni, és estig az üzletben van, ott pedig olyanok veszik körül, akik szeretik, szóval – ahogy Krisztina mondja – „a beilleszkedni tudó és vágyó menekült” a mindennapjaiban nem találkozik előítéletekkel.

Ibrahim szeretne magyar állampolgár lenni. Erre öt év házasság után törvényi lehetősége lesz, addig is megpróbálkozhatna állampolgársági vizsgával, de – hiába beszél magyarul – ügyvédjük szerint teljesen felesleges lenne, úgysem kapná meg.

Mire hazaért, lebombázták a házát

Krisztina elmeséli, hogy Ibo hetente egyszer beszél a szüleivel az interneten. Aggódik értük, még akkor is, ha a kurdok lakta településeken még mindig biztonságosabb az élet, mint az ország bármelyik másik részén. Ma ez van, de hogy egy háborús országban holnap vagy holnapután mi lesz, azt senki sem tudja. A bombázást ott is hallani, de közvetlen veszély nincs.

Csóróság van. Borzalmas drágaság, de legalább nem háborús övezet. Egyszer volt, hogy áthaladtak ott katonák, akkor meg is lőtték Ibrahim testvérét”

– meséli Kriszta, és azt is, hogy Ibo háborús térségben lakó nagybátyja egyszer elment otthonról, és mire hazaért, lebombázták a házát. A borbély felesége láthatóan nem szívesen mesél ezekről a dolgokról.

Hallani sem akarom ezeket a történeteket. Ha csak lehet, én elzárom magam tőlük, mert borzasztó ideges leszek.”

Celebek borbélya

Az ismertség miatt még jobban felpörgött az üzlet forgalma. Korábban is sok volt a vendég, de egy idő után annyian jöttek, hogy Ibrahiméknak létszámot kellett bővíteniük.

„Végre elértük, hogy már ne kelljen senkit elküldeni. Nem tudtunk mindenkit fogadni, mert nem volt rá kapacitás, de most már mindenkit le tudunk ültetni.”

Nem csak a környékről érkeznek. Van, aki hetente többször jön be vidékről, és van, aki rendszeresen Szlovákiából ruccan át egy nyírásra. Hírességekbe is naponta bele lehet futni: gyakran feltűnik Kiss Ádám és Bereczki Krisztián, valamint a celebvilág színe-java Győzikétől Mr. Bustán át egészen Lakodalom Lajosig. Kriszta gyorsan hozzáteszi, hogy nekik sincs protekció:

„Mindenki ugyanannyit vár, és mindenki fizet, nincs extra kedvezmény a celebeknek.”

Ha Magyarországra jössz…

Mint azt a visszafogott kormányzati tájékoztatás révén mindannyian tudjuk, a migránsok elveszik a munkánkat. Nézzük, mit tud felmutatni e tekintetben a Barber Shop: Ibrahim jelen pillanatban három magyar és egy kurd alkalmazottnak ad munkát, fizeti utánuk a járulékokat.

A kurdokba kódolva van a munka iránti igény. Ezt látják gyerekkoruktól, hogy apa elmegy reggel dolgozni, és este jön haza. Náluk ha nem dolgozol, nem vagy férfi.”

Persze van, aki nem ismeri Ibrahim és Krisztina történetét, és csak a feliratot látva betér az utcáról.

Volt már, aki kifordult, amikor meglátta, hogy nem csak fehér emberek vannak itt. És olyan is volt, aki leült, de mindenbe belekötött, majd hazament, és 1 csillagra értékelt minket a Facebookon. Szerencsére a vendégek 99 százaléka nem ilyen.”

Krisztina ismerősei között is volt, aki Ibrahim miatt szakította meg vele a kapcsolatot.

A magánéleti választásom miatt lemorzsolódtak – van ilyen. Nem baj. Persze egy darabig rosszul esik, de aztán elrakod ezt magadban egy jó helyre.”

Kisfiukat (egyelőre?) meg tudják óvni az ilyen csalódásoktól. Salar 6 éves, magánóvodába jár, ahol jó környezetben van: kedvesek, nyitottak és elfogadóak vele szemben.

Annyi megdöbbentő dologgal találkoztam Ibo menekültügyi eljárása során, hogy természetesnek gondoltam, hogy amíg csak lehet, igyekszem védeni a gyerekemet a rossz hatásoktól. Arra is vigyázol, hogy nehogy elessen, hát persze, hogy a lelki sérülésektől is megpróbálod megóvni.”

Az ovi után viszont rendes iskolába megy. Nem akarják, hogy burokban nőjön fel.

Kétszer utasították ki Magyarországról

„Mindig egy hónapos kártyát kapott, azt kellett hosszabbítgatni. Egyszer, amikor bementünk intézni; kérték Ibrahim útlevelét. Az akkori ügyvédünk – ez nekem máig nagyon furcsa – azt mondta, hogy nyugodtan adjuk oda, csak meg akarják nézni, hogy eredeti-e, és stimmelnek-e az adatok. Bíztunk benne, mert az ember bízik az ügyvédjében, és azért is, mert járatlanok voltunk az idegenrendészeti ügyekben. Mi hülyék, hazajöttünk az útlevélért és bevittük. Négy-öt óra várakozás után megkérték, hogy „jöjjön hátra egy interjúra”. Volt ott egy tolmács, aki hol fordított, hol nem; a vége az lett, hogy Ibót lefogták, és közölték, hogy kiutasították az országból. Vitték Nyírbátorba, a menekülttáborba.

„Kihoztuk, aztán kiutazott Dániába. Amikor visszajött, kapott egy ideiglenes tartengedélyt, ami pár napra szólt. Amikor az ügyvéd átvette a papírokat, észrevette, hogy az összes pultnál ott volt Ibrahim körözési fotója – mint egy bűnözőnek, egy gyilkosnak. A hivatalban azonnal rendőrt hívtak, úgy, hogy már megvolt az érvényes papírja. A gyerekünk hordozóban lógott rajta, Ibót letartóztatták, a kisfiamat elvették tőle és egy anyaotthonba szállították, tök egyedül. Öt hónapos volt akkor. Amikor elhoztam, három napig nem tudtam lerakni, annyira félt.”

Ezek után fel kellett tennünk a kérdést: ennyi megaláztatás után miért tartanak ki az ország mellett?

Szereti ezt az országot. Szeret itt élni, szereti a munkáját és az embereket, akik ide járnak.”

Olvasói sztorik