Újra felújítják? Végre egységesek lesznek és kényelmesek? – kérdezi tőlem egy 50 év körüli férfi Székesfehérváron, amikor a buszmegállóban az utasokat a járműre várakozás idejére az időjárás viszontagságaitól megvédeni hivatott, de citylight reklámfelületként is szolgáló buszvárókat fényképezem.
Mint mondja, hideg a rácsos padozatuk, és igénytelenül néznek ki, emellett bevág a szél és az eső, illetve túlságosan kicsik, és a talapzat sem túl korszerű. Igaz, a legsúlyosabbnak tűnő problémát nem említi: bár nem olyan rég cserélték le a több mint tízéves buszvárókat, a nem túlságosan szakszerű kivitelezés következtében körülbelül két hónappal a telepítésük után már elkezdte enni őket a rozsda.
Budapesten, de Európa számos más városában is létezik ugyanis egy olyan üzleti konstrukció, amelynek lényege, hogy az önkormányzat hosszú távra megállapodik egy partnercéggel, amely lehetőséget kap, hogy a saját költségén felépítse a városi buszvárókat. Így az utas komfortosabban várakozhat, a hirdető hatékonyan tudja megszólítani az utasokat, az önkormányzatnak pedig mindez nem került pénzébe, a várók felépítését és üzemeltetését ugyanis a reklámcég a citylight-os reklámbevételekből finanszírozza. Ennek köszönhetően nyereséget is termel. Fehérváron is így volt ez egészen sokáig. Még az 1990-es években kötöttek szerződést a francia hátterű JCDecaux közterületi (out-of-home) cég egyik elődjével. A szerződések, amelyek keretében Fehérvárnak teljesen ingyen, a reklámhelyért cserébe lettek buszvárói, nemrég kezdtek el kifutni. A szerződés lejártával azonban a 100 ezer fős városban ahelyett, hogy kiírtak volna egy közbeszerzést, és megversenyeztették volna, mely cégek építhetnek új buszvárókat, illetve ki üzemeltetheti azokat és milyen feltételek mellett, inkább mellőzték a versenyeztetést, és egy olyan konstrukcióra váltottak, amelynek keretében az önkormányzat leányvállalata több millió forintot költött el a buszvárók felépítésére. Ezen kívül pénzt emészt fel az üzemeltetés, a takarítás, a javítás, amit ugyancsak az önkormányzat városgondnokságának kell állnia. A reklámhelyekből pedig meglehetősen alacsony, mindössze évi 90 ezer forint bevételre tesznek szert buszvárónként.
A polgármester nem ad magyarázatot
Többször is kerestük az ügyben Cser-Palkovics Andrást, a város fideszes polgármesterét, valamint a székesfehérvári önkormányzatot, de a polgármester nem volt hajlandó válaszolni. Cser-Palkovics a titkárságán és az önkormányzati sajtósokon keresztül is azt üzente vissza, keressük inkább Bozai István városgondnokot, a Székesfehérvár Városgondnoksága Kft. ügyvezetőjét.
A polgármester embere önmagának mond ellent
Bozai válaszai meglehetősen önellentmondásosak és hiányosak voltak. Például a partnercégek kiválasztása kapcsán a városgondok először azt írta portálunknak, a törvény által előírt közbeszerzési eljárás keretében választották ki az új buszvárók gyártóját. Amikor viszont azt kértük, tájékoztassanak a közbeszerzés részleteiről, küldjék meg a dokumentációt, először nem válaszoltak, majd többszöri sürgetés után úgy módosítottak, hogy “a közbeszerzési értékhatárt egyik évben sem érte el a munka”. Amikor ezek után szembesítettük az önkormányzati cég illetékeseit azzal, hogy korábban többször is azt válaszolták, közbeszerzési eljárás során választották ki az új partnereket, most viszont azt írják, nem volt szükség közbeszerzésre, azt felelték, évente száz közbeszerzést írnak ki, ezért állították először azt, hogy ezúttal is így történt.
10,86+1,48 millió Ft
Az legalább kiderült, mennyit fizettek az új, egyébként nem túlságosan korszerű buszvárókért. 2015-ben 8,96 millió forintot utaltak át egy fémszerkezetgyártó cégnek, a Haluza és társa Kft.-nek, de emellett 628 ezer forint munkadíjat is elszámoltak az önkormányzati városüzemeltető cégnél. 2016-ban az alvállalkozói díj és az anyagköltség, amit a Haluzának kifizettek, 10,86 millió forint volt, az önkormányzati cég munkadíja pedig további 1,48 millió forint. Ehhez képest Samu Tímea, a nemzetközi hátterű, a budapesti buszvárók egy részét épp mostanában modernizáló JCDeacaux társ-vezérigazgatója azt mondta portálunknak, ők ezúttal is szívesen kivitelezték volna teljesen ingyen a megállókat és üzemeltették is volna ezeket, ha van tender, és megnyerik azt. Sőt Fehérvár egyik kiemelt pontján a JCDeacaux-osok telepítettek is olyan, úgynevezett K1 típusú buszvárót, amivel szívesen ellátták volna az egész várost.
Ilyen buszvárókból épített volna többet a JCDecaux Fehérváron, ha lett volna tender
Mi alapján választottak partnert, ha nem volt közbeszerzés?
Bozai Istvánt arról is megkérdeztük, hogy ha nem volt közbeszerzés, mi alapján választották ki a szállítót, illetve a megbízottnak voltak-e referenciái. Bár többször hiába tettük fel a kérdést, végül annyit azért sikerült kihúzni a város gondnokából, hogy szerinte lakatosipari munka megrendelése esetén 15 millió forint a közbeszerzési értékhatár, ezért nem versenyeztették a szállítót. A referenciákra pedig azt mondta, hogy
mivel nem terméket vásároltunk, hanem egy általunk meghatározott lakatosipari munkát rendeltünk meg, így nincs is értelme európai buszváró-referenciáról sem beszélni. A lakatosipari munkával megbízott céggel korábban már dolgoztunk együtt, ezért esett rá a választás.
Fehérváriakat akartak meghívni, mégsem fehérvári az egyik befutó
A buszvárók oldalán lévő reklámhelyeket 2016-ban kezdték el értékesíteni. Az értékesítésre az Absurd Kft. és a Hatékony-Reklám Kft. kapott lehetőséget, de ezek a vállalkozások a bevételből a már említett, mindössze 90 ezer forintot adják vissza évente buszmegállónként. Ezek a reklámcégek Bozai válasza alapján meghívásos tenderen nyerték el a megbízást, de erről is hiába kértünk részletes információkat, csak annyi derült ki, hogy csak székesfehérvári vállalkozásokat hívtak meg a pályázatra,
mivel Székesfehérváron a törvényi lehetőségeket betartva előnyben részesítjük a helyi vállalkozásokat.
Bozai elmondása alapján a pályázatot nem bonyolították túl, csupán a buszvárók helye volt felsorolva és az ötéves időtartamot rögzítették a kiírásban. Egyetlen bírálati szempont volt: a megajánlott ár. Igaz, az idén márciusban (tehát jóval a megbízás megnyerése után) lett egy fióktelepük Fehérváron.
Festéssel kellett elrejteni a korróziót
Nem a beszállítók kiválasztásának módja az egyetlen megkérdőjelezhető dolog. Az új buszváró-szerkezetek műszaki megoldásai is elég szokatlanok, néhol kifejezetten sufnituningra emlékeztetnek. Bozai erre azt mondja, hogy a gyors rozsdásodásnak az lehet az oka, hogy a buszvárókban a fokozott csúszásmentesítés sóval történik. A szerkezeteket garanciálisan javíttatták, így került a rozsdagátló festés ezekre. Bozai azt mondta, az elbontott régi buszvárók lába is erősen korrodált volt. Ez igaz is, csakhogy nem mindegy, hogy több mint tízéves, a szerződéslejárat miatt már elbontásra váró, lejáróban lévő élettartamú buszvárókon van-e rozsda, vagy a szinte vadonatújakon.
Sufnitungolt rögzítés
Az új buszvárók rögzítése sem éppen szokványos, ugyanis nem csináltak nekik külön alapozást, hanem mint az önkormányzat üzemeltetőcégénél el is ismerték: az előző, elbontott buszvárókhoz kiépített megmaradt alapjához rögzítették azokat csavarozással és hegesztéssel.
Így ugyanolyan stabil a rögzítésük, mint az elbontottaké volt
– mondja a városgondnok. Pedig a csavarozás azért is problémás megoldásnak tűnik, mert ha a csavar elkezd elrohadni, akkor az egész konstrukció veszélyessé válhat. Nem véletlen, hogy a korábbi konstrukció esetében a buszváró üzemeltetője még 60 centiméter mély, 40×40-es betonalappal látta el az összes lábat. Teljesen horgonyzott volt a lábazat, mely nem tud átrozsdásodni, és 25 év garancia vonatkozott rá.
A ’90-es éveket idéző rácsos padozat
Az sem számít túlságosan modern megoldásnak, hogy az 1990-es éveket idéző, könnyen rozsdásodó rácsszerkezetű és kényelmetlen padozatot használtak. Az új buszvárók teteje sem sikeredett túl jól: ezek lejtés nélküli bádoglemezek, amiről lefelejtették az esővíz-elvezetőket, pedig manapság már ez más városokban tartozék. Az új buszvárókból emellett több helyen még mindig hiányzik a vitrin és a világítás. Pedig a vitrinben lévő megvilágított reklámok (citylight) termelnék a pénzt. Bozai viszont azt mondja, a vitrinek létesítése folyamatban van. Egyébként pedig elmondása alapján az új buszvárók valamennyi szabványnak és előírásnak megfelelnek. Az új buszvárók padozatáról azt mondta, hogy az elbontott (több mint tíz éves) és az új buszvárók is rácsos ülőkével rendelkeznek. Azért nem az amúgy több helyen már alkalmazott pácolt fás megoldást választották, mert úgy gondolják, ezek jobban megfelelnek a „vandálbiztosság” követelményének, sokkal időtállóbbak, mint a deszkaülőkék. Arra, hogy az önkormányzati cég által megrendelt új buszvárók nem rendelkeznek esőelvezetővel, sőt lejtésük sincs és bádoglemezből van a tetejük, azt mondta, az elbontott buszvárókban sem volt semmilyen ereszrendszer, ugyanúgy, mint az újakban, egyszerű hátsó lejtéssel oldották meg az esővíz elvezetését. Azt is írta, hogy semmilyen szakhatóság nem méretezi az ereszrendszereket, hiszen néhány négyzetméter felületű tetőről teljesen szükségtelen is lenne.
Rácsszerkezetes padokat építenek, pedig ezek már nem számítanak korszerűnek
300 fedett buszváróból eddig 50-et cseréltek
Székesfehérváron több mint 300 fedett buszváró található, ezeknek ma már kevesebb mint fele van a JCDecaux tulajdonában. Bozai ezzel a céggel kapcsolatban azt állította, hogy a vállalkozás tizenöt évvel ezelőtt úgy kötött szerződést a városüzemeltető intézménnyel arról, hogy a kiválasztott helyekre tizenhárom évre kihelyezheti saját tulajdonú buszváróit és azokba közterület foglalási díj megfizetése nélkül reklámokat tehet, hogy ezt a szerződést az akkori városvezetők pályáztatás és közbeszerzés nélkül kötötték, a „rendelet szerinti kötelező” közgyűlési jóváhagyás nélkül. Szerinte a reklámcég ugyan vállalta, hogy a saját tulajdonában álló buszvárókat üzemelteti, takarítja, karban tartja, de a városgazda azt állítja, azért nem hosszabbítottak szerződést a céggel, mert a JCDecaux várói rozsdásan és takarítatlanul álltak (ezekről fényképeik is vannak, amiből kaptunk és alább mutatunk is párat), sok volt a lakossági panasz is. Azt is mondta, a reklámcég által ajánlott bérleti konstrukciót azért sem tartották megfelelőnek, mert mindössze a buszvárók felére vonatkozott, tehát a többi eszközt eddig is, és ezután is a városgondnokságnak kellett megvásárolnia, takarítania, karbantartania, vagyis a reklámcég kizárólag a jó reklámértékű helyekre telepített volna buszvárót. Ezért döntöttek úgy, hogy azokon a helyszíneken, amelyeken a cég szerződése lejár, kicserélik a buszvárókat a város tulajdonában lévő újakra. Eddig 50 buszváró cseréje történt meg, a következő három évben az összes bérelt eszköz cseréje megvalósul. A városgondok állította: a reklámcég tizenhárom-tizennyolc éves bérleti ajánlata ellentétes volt a vonatkozó közterület-használati rendelettel, mivel tudomása szerint öt évnél nem lehet hosszabb időre közterület-foglalási engedélyt kiadni a buszvárókban elhelyezett reklámberendezésekre.
A régi megállók tényleg elöregedőben voltak, de…
Bár a régi, több mint tíz éve használatban lévő JCDecaux várók tényleg elöregedőben voltak, de ez még nem magyarázat arra, miért vásárolt ezek helyett az önkormányzat korszerűtlen változatokat. Illetve vélhetően jobb megoldás is születhetett volna, ha versenyeztetik a cégeket, hiszen feltehetőleg más érdeklődők is lettek volna egy pályázaton. Bozai azonban azt mondja, jogilag, gazdaságilag és városüzemeltetési szempontból is jobb konstrukció valósul meg Székesfehérváron, mint az eddigi megoldás.
Ingyen és a legkorszerűbb várókat építették volna
Samu Tímea, a JCDecaux társ-vezérigazgatója megkeresésünkre megerősítette, hogy a hivatkozott korábbi szerződéseiket még az 1990-es években kötötték jogelődjeik, de állította, ez minden tekintetben megfelelt az akkori összes létező előírásnak és jogszabálynak, hiszen akkor még nem is létezett közbeszerzési törvény, és emiatt a pályáztatási előírások is mások voltak. A jogelőd cég országos szinten sok hasonló szerződést kötött akkoriban. Samu szerint nem igaz, hogy a 13-18 éves bérleti ajánlatuk ellentétes lett volna a vonatkozó közterület-használati rendelettel, mivel a Nemzeti Vagyonról szóló törvény szerint 15+5 éves futamidejű szerződés is köthető volt az ajánlat időpontjában.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a JCDecaux több ilyen időtartamú szerződést is kötött a közelmúltban.
Fehérvár válaszra sem méltatta őket
Arra, hogy a városgondok állítása szerint éppen a korábbi buszvárókat működtető JCDecaux volt az, amely a vállalásait nem tartotta be, azt hangsúlyozta, hogy a JCDecaux képviselője, sőt már a jogelődjei (az Intermédia, majd az EPA) is többször felkereste az önkormányzatot a lejáró szerződés megújítása miatt, a korszerűtlen váróik helyett felajánlották a várók cseréjét, küldtek ajánlatot is, személyes találkozókat tartottak, azonban érdemi választ hivatalosan nem kaptak. Az önkormányzat ilyen előzmények után szólította fel a JCDecaux-t, hogy bontsa el a váróit. Ennek eleget is tettek, noha nem értettek vele egyet. Arra, hogy Bozai állítása szerint a JCDecaux nem volt hajlandó a ’90-es évekbeli várók felújítására, azt mondta, a városgondnok állításával szemben egy festés nem megoldás olyan várók esetében, amelyek élettartama lejáróban volt, az sufnituningnak felelt volna meg. Samu furcsának tartja, hogy Bozai az önkormányzat által most megépített várókat minden esetben az elavult, régi várókkal veti össze, és nem a felajánlott korszerű megállókkal, amelyekből egyet ők már elhelyeztek a városban.
Az üzleti ajánlatunk ugyanaz volt, mint a más magyarországi önkormányzatoknál már régóta sikerrel működő modell: beruházásunk megtérülését a reklámeszközök hasznosítása biztosítja, az önkormányzatnak pedig egy fillérjébe sem kerülnek a felépítmények, sem azok üzemeltetése.
Bár a városgondok szerint a JCDecaux kizárólag a jó reklámértékkel bíró helyekre telepített volna buszvárót, Samu erre azt mondja, valójában az előzetes egyeztetéseken el sem jutottak a pontos helyszínek kijelöléséig, így a városgondok állítása teljesen értelmezhetetlen. A társ-vezérigazgató hozzátette: „ugyanakkor működési gyakorlatunk alapján elmondható, hogy minden esetben az önkormányzattal egyeztetett helyszíneken telepítünk buszmegállót; erre több, a közelmúltban megkötött szerződésünk jó példa”.
Nagyon alacsony összeget fizet a győztes a reklámhelyért
Samu egyébként a kiválasztott reklámcég által fizetett 90 ezer forint/év bérleti díjról azt mondta, egészen biztos benne, hogy a 90 ezer forint/váró/év olyan alacsony bérleti díjas bevétel, hogy ez biztosan nem fedezi az önkormányzatot terhelő telepítési, karbantartási, takarítási amortizációs költségeket. Samu szerint az önkormányzat jobban járt volna gazdaságilag, ha tendereztetik a buszvárók építését, hiszen például a JCDeacuxtól nagyobb értéket kapott volna a város, ugyanis ők olyan modern, minden paraméterében maximumot nyújtó várókat helyeztek volna el a város pontjára, mint az általuk a városban már egy helyre megépített új buszmegálló. A jelentős értékű beruházást (azaz az utasváró és a reklámberendezés megépítését és telepítését) saját költségükön elvégezték volna, emellett a takarítást és a karbantartást is ingyen garantálták volna. A végül megvalósult üzleti modell viszont véleménye szerint városgazdálkodási szempontok alapján több szempontból is aggályos, illetve felesleges terheket ró az adófizetőkre: hiszen így az önkormányzat állja a beruházási és üzemeltetés költségeit, ráadásul ilyen minőségű megoldások mellett a megállók folyamatos cseréje is irreálisan magas összegeket emészthet fel. Arról nem beszélve, hogy például egy heves esőzés esetén a buszvárók csapadék-elvezetőjének hiánya mind a közlekedőkre, mind a szerkezet élettartamára nézve kockázatot jelent.
Utcabútor csak saválló lehet
A társ-vezérigazgató azt is mondta, az utcabútorok üzemeltetésében ők ötven évnyi tapasztalattal rendelkeznek, ennek is köszönhetően ma már kizárólag minőségi várókat építenek és saját logisztikai csapattal biztosítják azok üzemeltetését, takarítását, karbantartását. A cégvezető szerint ezzel szemben az új vállalkozó által telepített várók nemcsak nem esztétikusak, de utcabútor funkciójukat sem töltik be, hiszen az egész szerkezet egyszerűen nem időtálló. Emellett az elvárható műszaki követelménynek sem felelnek meg, ő is hiányolja például az acélszerkezeten a horganyzást és nem megfelelő az alapozást, mivel szakértőik szerint a korábbi alapokhoz csavarral történő rögzítés nem nevezhető alapozásnak.
Samu hozzátette, ma már sehol a világon nem alkalmaznak ilyen rácsos ülőkét, a JCDecaux is folyamatosan cseréli le a jogelődök által korábban épített szerkezetein azokat modern, esztétikus, kényelmes, biztonságos, időtálló ülőkékre.
