Soros György mellett alighanem Simicska Lajos neve kerül elő a legtöbbször, visszatérően a Fidesz-kommunikációjában – ahogy előbbi a civilek, úgy utóbbi a Jobbik mögött álló, kétes érdekekkel bíró háttérhatalmi ember szerepét tölti be a kormánypárt világképében. Két olyan emberről beszélünk, aki nélkül ma nem lenne Fidesz: Soros korai támogatásai és Simicska folyamatos, két és fél évtizeden keresztül tartó kulcsszerepe nélkül a mai kormánypárt talán eltűnt volna a rendszerváltás körüli csatározásokban. Ám míg az előbbi lényegében reakció, viszontválasz nélkül tűri, hogy neve egyre inkább a külföldről pénzelt civil szervezetekkel forrjon össze a kormánypárt szándéka szerint, Simicska hosszú idő után újra igen erős politikai üzenetet küldött.
A 2015-ös februári G-nap óta folyamatos találgatás folyik arról, a rendelkezésre álló erőforrásokat melyik párt segítésére használja majd. Noha a Jobbikot és Simicskát az elmúlt két év során rendre próbálták összekötni, egyértelműen ennek egyik fél sem adta jelét: a hirtelen kormánykritikussá váló Simicska-médiabirodalom a baloldali, liberális pártoknak és politikusoknak is nagyobb teret engedett – túlzás lett volna azt állítani, hogy a Jobbik mellett köteleződött volna el.
Az elmúlt egy-két hónap minőségi változást hozott: egyrészt a Jobbik-közeli Iránytű Intézet rendszeres közvélemény-kutatási megállapodást kötött a Magyar Nemzettel, egy márciusi interjúban pedig Simicska fia arról beszélt, hogy a Jobbik győzelmét várja a 2018-as választáson. A hétvégén pedig már Simicska Lajos is úgy fogalmazott: minden szimpátiája a Jobbiké. Simicska Ádám Facebook-posztjai és Simicska Lajos hétfői 24.hu-nak adott interjúja pedig azt jelzi, apa és fia magasabb fokozatba kapcsolt.
Adódik a kérdés, miért most történt mindez: a CEU bezárását lehetővé tévő törvény elleni tiltakozások, az újra napirenden lévő paksi beruházás mellett tört felszínre a Simicska-Jobbik-Fidesz ügy. A megoldás alighanem az ellenzéki párt helyzetében keresendő. A Jobbik ugyanis egyértelműen leszállóágban van: hónapok óta nem talál magának témát, 2016 októberét, a kvótanépszavazást kísérő Orbán-Vona csörtét követően – amikor átmenetileg szinte kétszereplősre szűkült a politikai tér – a párt eltűnt. Ez ráadásul nem csak médiajelenlétben mutatkozó hátrány, a Jobbik támogatottsága jelentősen csökkent, az MSZP-vel való versenyfutásban a legerősebb ellenzéki párt címéért egyelőre egyértelműen hátrányba került.
A Jobbik nem tudott mit kezdeni a Nolimpia-kampánnyal, miközben azzal kellett szembesülnie, hogy az új politikai erő őt is a régiek közé sorolja. Míg tavaly ősszel Vona Gábor egyre lendületesebben építette magát, mint Orbán Viktor kihívója, Botka László megjelenésével lényegében egyből elvesztette ezt a szerepet: a szocialisták szegedi polgármestere a népszerűségi mutatókban egyértelműen előzte Vonát. A Fizessenek a gazdagok! kampány, az ahhoz tartozó, Kelet-Magyarországra fókuszáló országjárás ráadásul azzal a veszéllyel is jár, hogy az MSZP esetleg vissza tudja szerezni azokat a szavazóit, akik még 2009-2010 környékén hagyták el a pártot, és kerestek a Jobbiknál reményt.
Ha Simicskának szándéka a Jobbikot támogatni, és bennük látja az Orbán-kormányt leváltó erőt, akkor nem lehetett tovább várni azzal, hogy Vona Gábor évek óta tartó néppártosodási stratégiája mikor javít radikálisan a párt támogatottságán. Simicska Lajos vélhetően felismerte, hogy aktív segítség nélkül a Jobbik elveszítheti a kihívó szerepet, és az visszatérhet a baloldal felé. Egy erősödő Jobbik azért is érdeke Simicskának, mert anélkül az esetleges Fidesz-ellenes támadások hatására elpártoló szavazók a jelenleg talán erősebbnek tűnő baloldali kihívó felé gravitálnának – ami pedig aligha lehet érdeke.
Az elkövetkezendő egy év három legfontosabb kérdése, hogy milyen információi, terhelő bizonyítékai vannak Simicskának Orbán Viktorról és általában a Fideszről, hajlandó lesz-e ezeket használni és végül, hogy képes lesz-e célt érni ezekkel és érdemben gyengíteni a kormánypártot. Ami az elsőt illeti, biztosak lehetünk abban, hogy ha valakinek, akkor Simicskának a birtokában lehetnek ilyenek, és ahogy az RTL Klub Roszatom általi felvásárlásról beszélt hétfőn, úgy hasonló történetek még bőven előkerülhetnek. Joggal feltételezhetjük ugyanakkor, hogy a legérzékenyebb ügyek egy része olyan magánéleti jellegű információ, ami totális, eddig szinte ismeretlen szintre vinné a magyar politikát, és kérdéses, hogy erre Simicska hajlandó-e. Másrészt a korrupciós jellegű ügyekben adott esetben ő maga is érintett lehet – itt azonban fontos aláhúzni, hogy neki nincs olyan politikai felelőssége, mint Orbán Viktornak, a jogi következmények pedig másodlagosak lehetnek és csak hosszú évek viszonyában értelmezhetők. Ennyiben Simicskának e téren kevesebb vesztenivalója van.
A legfontosabb kérdés viszont a harmadik: tudnak-e ezek az ügyek érdemben rombolni a Fidesz – és Orbán Viktor – népszerűségén? A 2015-ös G-nap után a Fidesz gőzerővel építette ki azt az alternatív médiateret, ahol saját választóival úgy kommunikál, hogy azok eltérő véleménnyel ne találkozzanak. A TV2, köztévé, Origo, Lokál, Ripost, 888, Magyar Idők (stb.) mára lényegében leszigetelt kommunikációs csatornává összeállva éri el a Fidesz törzsszavazóit. Ezeken a csatornákon az elmúlt két évben nemcsak az olyan direkt politikai üzenetek hatékonyságát tesztelhették, mint amilyen a migránskampány volt, de az olyan személyes lejárató kampányokat is, amelyek célpontja politikusok szexuális orientációja (Vona Gábor), nagyvállalkozók élete (Spéder Zoltán) volt, vagy épp tényfeltáró újságíróké, esetleg újonnan megjelent pártok fiatal politikusaié. Míg az ezen csatornákon túlról tájékozódó közvélemény újabb és újabb mélypontokként élte meg ezeket az ügyeket, a Fidesz támogatottsága töretlen maradt. Éppen ezért, ha Simicska valóban előhozza a legsúlyosabb politikai és magánéleti ügyeket a Fideszről, kérdéses, hogy eljuttatható-e még mindez a kormánypárt törzsszavazóihoz, képes-e elbizonytalanítani őket. Simicska Lajos vélhetően tudja, hogy ha véglegesen kiépül és lezárul egy tőle – és a többi ellenzéki szereplőtől – független médiabirodalom, akkor nincs az a leleplező igazság, ami átütné ezt a falat és nem lenne hazugsággá, vagy „alternatív ténnyé” átfordítva.
