Urbán László közgazdász, az Eötvös Csoport egyik alapítója közelről ismeri a pénz világát, ott futott be, nem a politikában, noha ’98-ban még ő volt Orbán Viktor pénzügyminiszter-jelöltje. Most az Indexnek azt mondja, bár a 2010-es kormányváltás óta történtek miatt nem mérges, de csalódott. A Medgyessy- és Gyurcsány-korszak katasztrófája után a Fidesznek elég lett volna folytatnia a korrekciót, amit Bajnai elkezdett, Orbán Viktor mégis alapjaiban új rezsimet hozott létre.
Szerinte a központosított, illiberális fordulat nem a kormányfő személyisége miatt következett be, bár az első Orbán-kormányba ő is azért nem került be, mert már akkor egyértelmű volt,
hogy Orbán nem hajlandó autonóm személyiségekkel együttműködni, olyanokkal, akik az övétől különböző álláspontot képviselnek.
Neki viszont sosem volt annyira fontos a politikai funkció, hogy ezért feladja az elveit. Úgy látja, már az első Orbán-kormány is részben a korrupció miatt bukott meg. Ebből vonta le a kormányfő azt a következtetést, hogy az ellenzéki médiának többé esélyt sem szabad adnia. Az, hogy az egész rendszer a korrupcióra épül, már a 2006-os elbukott választás következménye lehet – mondja Urbán, aki a kormányfővel utoljára 2010 őszén beszélt.
Urbán László nem ért egyet azzal, hogy az egész jogrendszert átírták a tulajdon- és erőviszonyok átalakításáért. Profin csinálták, de a cél vitatható. A tulajdonviszonyok átrendezéséhez ugyanúgy uniós források kellettek, mint a makrogazdasági egyensúlyhoz. Az elhíresült unortodoxia körítés volt csak, fontosabb szerepet játszott a politikai legitimációban. A gazdaság sokkal komolyabb növekedésre lett volna és lenne képes, ha a politikai célokat szolgáló unortodoxia helyett a versenyképességet értéknek tekintő szemlélet jegyében vezetné a kormány az országot.
Az unortodoxia nem a magyar gazdaság egyensúlyának stabilizálását szolgálta.
A cél a megkérdőjelezhetetlen, tartós politikai hatalom. Az unortodoxia ugyanúgy csak a kormány propagandájához kellett, mint a többi demagóg, figyelemelterelő kampány (menekültek ellen, Brüsszel ellen), amelynek valós célja, hogy a kormány és a körülötte gyülekezők folytathassák a pénzügyi erőforrások korlátlan szivattyúzását. Pár évig még neki is eltartott, mire rájött, hogy a cél
egyértelműen az államon átáramoltatott pénzek minél hatékonyabb lenyúlása.
Ezt igazán az Orbán-Simicska szakítás leplezte le, amikor pár év alatt egy gázszerelőre százmilliárdnyi vagyont telepítettek rá. Azt nem tudja, Orbán hisz-e abban, amit erről a választók felé kommunikál, de el tudja képzelni, hogy az ő fejében ez valamilyen magasztos nemzetmentés, amit nem cáfolnak a gazdasági és népszerűségi mutatók. A 3-4 százalékos növekedés ugyanakkor az uniós pénzek nélkül egy százalék körüli lenne.
Orbán bukik, ha elzárják a pénzcsapot
Amint a pénzcsapot elzárják, Orbán bukik, ha közben nem sikerül valamilyen grandiózus állami beruházási programot sikerre vinni. Szerinte ezt a célt szolgálja a paksi bővítés, és az olimpia is ezt szolgálta volna.
Azok a rezsimek, amelyek nem olyanok, mint a német gazdaság, tehát nem elég exportversenyképesek, csak akkor tudnak növekedni, ha az állam többet tud költeni. A kockázat az, hogy mivel a magyar államadósság a rengeteg pénz beáramlása mellett sem csökkent érdemben,
A kormány saját haszna miatt akarja mielőbb lehívni az uniós pénzeket, a NER lényegét tagadná meg, ha a valódi versenyképesség számítana. Urbán László arra számít, hogy a következő években újabb és újabb állami növekedési, beruházási ötletekkel állnak elő. Szerinte Orbán leváltása 2018-ban teljesen reménytelen. A NER bukásához egy egyszeri választási vereség kevés lenne, ahhoz teljes rezsimváltás és nagyon komoly kiábrándulás kellene, de Orbán Viktor ügyel rá, hogy ellenfelei hosszú távon se tudjanak megerősödni.
Ez még nem diktatúra, de a a Simicska Lajos által emlegetett Putyin-szál annyiban tagadhatatlan, Orbán rendszere inkább az autoriter berendezkedésekre hasonlít, lehet,
hogy ahogy Putyin, vagy az azeri, vagy a török elnök kialakította a berendezkedését, az Orbánnak imponált. Hogy otthonosabban érzi magát egy olyan politikai berendezkedésben, amiben az első számú vezető hatalma kevésbé korlátozott.
Magyarország nem lesz ugyanakkor diktatúra, a kormányfő erre ügyel, bár a keleti nyitás inkább magánszereplők üzleti érdeke, de úgy van tálalva, mint nemzeti érdek, és Orbán politikai érzéke zseniális, felült a világszerte tapasztalhat populista hullámra, amely valójában egy defenzív reakció a versenyképtelen szavazók elemi egzisztenciális bizonytalanságára.
