Az Index közölt friss interjút a Dél-Koreából nemrég hazatért Alföldi Róberttel, akit a magánéletével, a Jordán-üggyel, és a Passió XXI című darabja apropóján a vallással kapcsolatban is kérdeztek.
A Nemzeti Színház élén történt négy évvel ezelőtti igazgatóváltás óta nem tüntettek ellene és nem buzizták le nyilvánosan a néhány éve coming outoló Alföldit, aki ezzel kapcsolatban így fogalmazott
Hát nem hiányzik. Miért is lett volna mostanában bármi ilyesmi? Én már el vagyok könyvelve baloldali, liberális, zsidó, buzi menekültbérencnek. Ez már nem kérdés, ezzel már nem foglalkoznak. De én sem velük, azt hiszem. Ezek az ügyek kívülről biztos sokkal furcsábbak voltak, mint belülről. És nagyon megtanítottak arra, hogy mi a fontos és mi nem az.
Alföldi szerint a Nemzeti éléről történt menesztése óta üldözötté vált, amely annak köszönhető, hogy színházigazgatóként túlságosan is renitens volt:
Nem hajoltam ide-oda, kitartottam amellett, hogy nem mondok alapdolgokról kétnaponta mást, nem cserélem évente a köpönyegemet, és nem nyalom senkinek a seggét – engem soha nem láthattál politikai rendezvényen.
Soha nem politizáltam direkten a színpadon. De már az is elég volt, hogy kérdéseket tettem fel. Manapság elegendő a tények kimondása ahhoz, hogy ellenzéki legyél.
Na és ha már egyszer színház, akkor a közelmúltban nagy port kavaró szombathelyi színigazgatói pályázat ügyére is kitért:
Jordán Tamás és a szombathelyi színház esetében már a látszatra sem adott a hatalom. A mi sztorinkban objektíven nézve nem volt nagy meglepetés, de ami most Szombathelyen történik, az vérlázító cinizmus.
De hányszor mondtuk már, hogy ezt már úgysem merik meglépni, és mindig meg merték. Hát itt űrállomás épül! Tényleg azt hittem, hogy ez poén, de nem az. Komolyan gondolják. Ha nem ebben az országban élnék, jól szórakoznék rajta.
Április 9-én lesz a Passió XXI című új rendezésének bemutatója, amelyet csakis akkor az egyszer fognak színpadra állítani. A darab nyomán az interjúban a vallás is szóba került, mellyel kapcsolatban Alföldi elmondta, nagyon keresi a hitét és mélyen csodálja az Istenben hívő embereket. Szerinte valóban a Biblia vagy a jézusi tanítások szerint élnénk, akkor nem gyűlölnénk egymást.
A mi országunk most szembemegy a katolikus egyház vezetőjével; mi magánál a pápánál is jobban tudjuk, mit csináljon egy igaz keresztény azokkal az emberekkel, akik elmenekültek a háború elől. Ebben olyan álságos, hazug, cinikus pragmatizmus van, amiről beszélni kell. Ha csak a szeretet és a mást gondoló emberek tiszteletét komolyan vennénk, sokkal kevesebb problémánk lenne.
Ma csak azért lehazaárulóznak, mert aláírok valamit. És a hazaáruló egy büntetőjogi kategória: mind a 266 151 embernek, akit ezzel a bűncselekménnyel vádolnak, pert kéne indítania. Olyanok ellen, akik a kereszténységet tartják pajzsként maguk elé, de jézusi értelemben nem keresztényi értékeket képviselnek.
A mai társadalom helyzetével kapcsolatban pedig végül úgy fogalmazott
Szerintem az a mi legnagyobb problémánk, hogy nem vagyunk hajlandóak látni a valóságot. Nézz körül: nálunk a kudarc a legnagyobb siker, nálunk az érvénytelen népszavazás érvényes népszavazás. Ha egy civil kezdeményezés arról akar szavazni, hogy legyen-e olimpia, az hazaárulás és az olimpia kinyírása. Aki lop, az nem lop, és nincs korrupció sem. Nálunk nincs valóság. Valami cyberlétben élünk.
