A szociológus a Magyar Narancsban egyrészt „az első szabad generáció” ígéretes politikai mozgalmának nevezi a Momentumot, amelyet azonban óv is néhány veszélytől. Először egy régi bolsevista trükktől. A szociológus történelmi példával figyelmeztet arra, a társadalmi gondok (egészségügy, oktatás, megélhetés, lakhatás, közlekedés…) orvoslására csak akkor van esély, ha előtte megváltoztatják a választási rendszert.
Régi bolsevista trükk, hogy a demokratikus berendezkedés szétdúlása és helyébe diktatórikus/illiberális rezsim állítása a választási rendszerrel való matatással veszi kezdetét.
Kozák Márton párhuzamot von az egykori kékcédulás választás és a mostani rendszer, illetve Moszkva akkori és mostani ágensei között, akik „a fair választásoktól” ugyanúgy irtóztak, mint a maiak. Ha a Momentum szándékai valóban komolyak, politikai ösztönei egészségesek, központi ügyévé kell tennie a csak a Fidesz által megszavazott választási rendszer módosítását, mert
A Momentum nem fogadhatja el, hogy mondvacsinált okokkal potenciális támogatói százezreit fosszák meg a választás esélyétől, miközben a Fidesz saját híveit kivételezett helyzetbe hozza.
A közös jog
Az olimpiai népszavazási kampányban a Momentum tapasztalhatta, mekkora erőt jelentenek a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön élő magyarok. Ők a külhoni magyarokkal ellentétben azonban nem szavazhatnak levélben, csak személyesen a parlamenti választásokon, gyakorlatilag megfosztják őket szavazati joguktól.
A Momentumnak tehát elemi érdeke, hogy kikényszerítse a választási eljárási törvény módosítását, és ezzel magyar polgárok tömegeinek szerezze vissza a tényleges szavazati jogot.
A szociológus szerint még ez is kevés lesz, mert a rendszerszintű problémák megoldásának legnagyobb akadálya: a civilizált országokban példátlan hatalomkoncentráció.
Az egyes pártokat, politikusokat, közéleti szereplőket eltérően terheli ugyan a felelősség, de az elmúlt 27 év magyar politikai elitjének teljesítménye valóban gyalázatos.
Kényszer lett Orbán “kényszerképzete”
Végtére is nem lehet mentségünk arra, hogy hogy az ország erőforrásai az ő kizárólagos szolgálatában állnak, hogy az ügyek csakis az ő érdekei, kényszerképzetei és szeszélyei szerint dőlnek el. És mivel ez a szégyen egyetlen más térségbeli átalakuló országgal sem esett meg, a mozgalomnak fel kell tennie a kérdést, hogyan fordulhatott ez elő.
Kozák Márton bízik abban, a Momentum felismeri: a rendszerszintű problémák visszavezethetők a 27 éve kialakított közjogi berendezkedés hibáira, mivel azok sem zárták ki Orbán végletes hatalomkoncentrációját, akinek a pártja a szavazatok kisebbségével alkotmányozó többséghez juthatott, tetszés szerint élhetett, ami “valóságos istenkísértés” volt és az ország miniszterelnöki hűbérbirtokká vált. A szociológus szerint Magyarország csak akkor lesz sikeres, ha a vezetésére jelentkezők megértik, miért kell ragaszkodni a „nincs választás kölcsönösen elfogadott választási törvény nélkül” elvéhez, és azt az ország polgáraival is el tudják fogadtatni.
