Simán el tudom képzelni. Ennyire sötétek.
Ezt válaszolja az egyik Nolimpia-aktivista arra a kérdésre, hogy vajon tényleg azért érkezett vagy nyolc rendőr kedden sorfalat állni a Határ úti aláírásgyűjtő standhoz, hogy elriasszák a támogatókat, és ha igen, vajon mi értelme volt mindennek – tekintve, hogy az a pár tucat fő, akit tényleg visszatarthattak, semmi az ingyenreklámhoz képest, amit ezzel a mozgalomnak hoztak.
A rendőrség azóta közölte: két kolléga intézkedett egy körözött személy ügyében, “ahogy a képeken is látszik”. (A képeken mondjuk négy-öt rendőr látszik, az aktivisták szerint még többen voltak és szabályos sorfalat álltak.) Az illetőt egyébként elkapták, teljes siker, nincs itt semmi látnivaló. (Az aktivisták szerint az ügymenet valamiért egy órán át tartott, azaz addig, amíg ők maguk pakolni nem kezdtek, a rendőrök pedig “nem cáfolták”, hogy a nolimpiások vegzálása végett lett foganatosítva a sorfal felállításra kerülése.)
Az ingyenreklám mindenesetre működik: szerdán, amikor tettem egy kört a Határ úton, szabályos tumultus volt a pultnál, folyamatosan érkeztek, a kedvencem az a fiú volt, aki Gorkij Az áruló című vörös kötéses könyvével a kezében szignózott, remélem, a történetben húzódó Bencsik-szálat nem kell bemutatnom.
A két aktivista – akik most először mentek terepre, tehát nem voltak ott az előző napi sorfalbotránynál – három körül úgy tippelte, nagyjából száz aláírás jött össze, ami, ahhoz képest, hogy délben kezdték és hétig folytatják, és munkaidő utáni roham még sehol, elég jó eredmény. A jövő heti teljesítményükön (azaz a standokon és a macerás, idő-, emberigényes és lassú kopogtatós győzködésen) múlik, meglesz-e Bencsik 130 ezer hazaárulója, azaz lesz-e népszavazás; most nagyjából százezernél tarthatnak, úgyhogy lehetetlen megjósolni. Mindenesetre beszálltak a nem-jobbos ellenzéki pártok is, legutóbb például az MSZP.
A Határ úti balhé egyetlen vesztese egy zöldségárus a stand mellett, aki véletlenül rajta volt az Együtt Facebookra kiposztolt képein, emiatt pedig jóvátehetetlen kár érte. Hogy mi azt, nem mondta meg, “családi ügy”. Érti ő, hogy nem kifejezetten őt fotózták (társa szerint egyébként de), de “ilyet akkor sem csinálunk, hogy csak úgy kirakjuk az embert az internetre”, úgyhogy fel is jelenti majd a posztolókat. Úgy látta, a rendőrsorfal nem az aláírásgyűjtők ellen állt fel, igaz, ő is veszített vásárlókat emiatt. Nekem már hagyja, hogy fotózzam.
Most már mindegy.
