Nem büszke erre az ember. Lehet mondani, hogy jótékonyság, de valójában mindenki tudja, hogy aki odamegy, az pénzért teszi. Aki segíteni akar, az vért ad, ingyen. Aki nem tudja befizetni a gázszámlát, az plazmát
– mondja László, aki először két éve hallott a vérplazmaadás lehetőségéről és az érte járó 7 ezer forintról. Negyvenes évei közepén jár, életerős, többször is adott már vért, nem volt nehéz rávennie magát, hogy megjelenjen. Ráadásul a plazmaközponttól kapott pénz adómentes és azonnal kézbe adták. Tőlünk tudta meg, hogy egy január 5-én életbe lépett módosítás értelmében a jövőben nem hajthat bónuszokra, hiába is toborozna újabb plazmaadókat, a megjelenésért adott térítés összegének felső határát 3665 forintnál húzta meg a kormány.
A szigorítás sokakat felháborított, az Index cikke szerint több plazmaadó helyszín Facebook-oldalát is kétségbeesett, dühös donorok üzenetei árasztották el. A portál megkérdezte az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy mi indokolta a szigorítást. A tárca válasza szerint
a 3/2005 EüM-rendelet előírása, hogy a donáció önkéntes legyen, külső kényszertől, anyagi ösztönzőktől mentes. Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy az önkéntes véradásokért olyan juttatás kerüljön megállapításra, mely nem kizárólag anyagi ösztönző erővel bír, hanem a belső motivációkra is hat, a donorok megbecsülését hangsúlyozza, fontosságérzetét erősíti.
László azt mondja, szó sincs arról, hogy eddig ne az anyagi ösztönzők miatt vállalták volna az érintettek a beavatkozást. Egyetemistákkal, szerényebb körülmények között élő középkorúakkal, nagycsaládos szülőkkel találkozott a plazmaadó helyszínen. Mind a pénz miatt mentek. Azt mondta:
ezután is menni fogunk, mert a megalázó összeg is több a semminél.
A plazmának hivatalosan nincsen ára, hiszen az szervkereskedelem lenne, a gyűjtőállomások viszont költségtérítést adhatnak – így segítve az egészséges táplálkozást és így kompenzálva az útiköltséget, az időkiesést.
Pluszpénzzel a tizedik plazmaadásnál, illetve arra ösztönözve a donorokat, hogy újabb és újabb embereket vigyenek magukkal. Sőt, egy szegedi helyszínen akár 130 ezer forintnyi készpénzt is be lehetett zsebelni.
Karitatív tevékenység vagy a szűkebb pénztárcájúak menekülőútvonala a plazmaadás? Ennek jártunk utána.
A legalapvetőbb kérdésre válaszolva: leginkább üzlet, bár közvetett módon valóban életeket ment a vérplazma. Fontos leszögezni, hogy – bár a két eljárás hasonló – a véradás és a plazmaferezis (a vérplazma levétele) nem ugyanaz.
A véradásnál a teljes vérre, annak minden komponensére szükség van, a plazmaferezisnél viszont bár ugyanúgy vénát szúrnak, a vért zárt rendszerben egy gépen engedik keresztül, amely centrifuga segítségével elválasztja a plazmát a vér többi alkotóelemétől. A sárgás folyadék egy műanyag zacskóba kerül, a többi komponenst, így a vörös vértesteket visszajuttatják a donor szervezetébe. Plazmát adni emiatt gyakrabban lehet, mint vért, a levett mennyiség általában 48 óra alatt pótlódik.
Bár a plazmaadás könnyen szerzett pénznek tűnik, valójában nem az. Több donor is gyengeségről, fáradékonyságról számol be a beavatkozás után. Ráadásul nem is mindenki számára áll nyitva a lehetőség, plazmát egészséges, 18 és 60 év közötti felnőttek adhatnak, akiknek testsúlya több mint 52 kiló, de kevesebb, mint 130. Természetesen több betegség is kizáró tényező, ahogyan az is, ha a donornak nem megfelelő a fehérjeszintje – ez általában éppen a szegényebbekre jellemző, akik nem tudnak egészségesen táplálkozni.
Évek óta cikkeznek arról, hogy a határ menti településekről buszokkal szállítják át a magyarokat Bécsbe, ahol 20-25 eurót adnak a nagyjából egyórás beavatkozás után. Van, aki hetente többször is kimegy a szervezett utakkal az osztrák fővárosba, ahol szintén plusz pénzzel honorálják, ha valaki új donorokat szervez be. Természetesen itt sem karitatív tevékenységről van szó, még ha a plazmagyűjtő cégek ilyen papírba is igyekeznek csomagolni az anyagbeszerzést. Ami közvetetten persze valóban segítség a betegeknek.
Életmentés? Igen, de nem ingyen!
A vérplazmából életmentő gyógyszereket készítenek, így például a vérzékenységben szenvedők hetente 2-3 alkalommal adnak be maguknak ebből készült vénás injekciót. A feldolgozott plazma azonban nem közvetlenül jut el hozzájuk. A gyűjtőpontokon leveszik a plazmát és feldolgozva, értékes gyógyszerészeti alapanyagként adják tovább a gyógyszergyáraknak, amelyek – természetesen a saját nyereségükkel és egyéb költségekkel megfejelve – piaci áron értékesítik azt.
Az Opten céginformációs adatai szerint az egyik legnagyobb, magyar nagyvárosokban plazmagyűjtéssel foglalkozó cég, a német Plasma Service Europe GmbH tulajdonában álló Plazmaszolgálat Kft. 2015-ben 2 milliárd 235 millió 235 ezer forintos nettó bevételre tett szert. De nem panaszkodhattak 2014-ben sem, amikor 925 millió 719 ezer forintos nettó árbevételt könyvelhettek el.
Vér ingyen vagy plazma pénzért?
A plazmagyűjtő cégek érdeke tehát az, hogy minél többen jelentkezzenek náluk, ezért pedig a pontgyűjtéstől a közösségépítésig mindent meg is tesznek, az üzleti érdekeket nem hangsúlyozzák egyik cég honlapján sem.
A Plazmaszolgálat Kft. képviselője az Indexnek azt mondta: centrumonként körülbelül 2 ezer rendszeres plazmaadóval kell számolni, ők összesen nagyjából 10 ezer plazmaadót tartanak nyilván. Egy Plazma Ponton naponta 100-200 ember fordult meg.
Furcsa lehet, hogy a kormány egy piaci alapon működő aktusba ilyen kemény kézzel nyúl bele, de talán egy új szempont lehet az értelmezéshez, hogy egy korábbi rendelettel minden plazmaadó számára kötelezővé tették, hogy évente egyszer vért adjon. A “plazmázás” ugyanis egyes vélemények szerint elszívta a véradókat, akik az ingyenes segítségnyújtás helyett a kompenzációs “adományozást” választották. A lapnak a Plazmaszolgálat képviselője azonban azzal érvelt, hogy a mostani szigorítás éppen a vérkészletet veszélyezteti, hiszen a plazmaadás “tűbaráttá” teszi az embereket, kevésbé riadnak meg a tűtől, így nagyobb kedvvel mennek el vért adni.
Tavaly júniusban az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója arról beszélt, hogy az ország háromnapnyi tartalékkal rendelkezik, sokkal több véradóra lenne szükség. A biztonságos ellátáshoz évente félmillió egység vér kellene, ennyit azonban nagyon régen ajánlottak fel: 2015-ben például mindössze 405 ezer egységet tudtak levenni, amit 250 ezer ember adott össze.
