“Beütjük a nagyobbat, csak ne legyen baj” – fogják a fejüket a burgeresek az áfatörvény miatt

Teljesen mindegy, hogy elvitelre lesz, vagy itt lesz fogyasztva, a kajáldák nem lettek olcsóbbak a legújabb áfacsökkentés után, igaz, szerencsére drágábbak sem. Az “áfacsökkentés” persze rendkívül diplomatikus kifejezés a nehezen átlátható új szabályozásra, amely fölött üzletvezetők, üzemeltetők, pultosok, pincérek és kasszások fogják a fejüket, és amelyet együtt próbálnak megfejteni több-kevesebb sikerrel. A “hogyan ültessük át a törvényt a gyakorlatba?” kérdés a legtöbb helyen azt jelenti, “hogyan ússzuk meg a büntetést?”; a válasz pedig annyira eltér üzletenként, hogy az már vicces lenne, ha nem lenne ekkora tétje. Sokat elmond, hogy még a hatalmas IKEA is belezavarodott. Csak egy apró példa:

2017-ben teljesen átlagos kép egy belvárosi hamburgerezőben, hogy a vendég, miután elvitelre kérte a sajtos-baconöst, fogja szépen a zsírpapírt, a szalvétát és a zacskót, amit a személyzettől kapott, majd a két kis kezével becsomagolja azt.

A NAV tavaly kitalálta, hogy legyen kisebb a vendéglátást érintő áfa, de ne egységesen, hanem több lépcsőben és szelektíven, a különböző ételeket kategóriákra bontva, ezernyi más szempont mellett aszerint, hogy csomizzuk-e vagy helyben megesszük.

Meg sem próbáljuk elmagyarázni, inkább itt egy konceptuális kortárs műalkotásnak is beillő ábra a 2×2 Könyvelőiroda jóvoltából, söralátét, ha úgy tetszik, barátkozzon vele ki-ki vérmérséklete szerint:

Teljesen felesleges bonyolítás

, mondta megkeresésünkre Csanda Eszter, a népszerű és egyre terjeszkedő Zing Burger egyik tulajdonosa. “Az ebben a szegmensben dolgozó barátainkkal tartjuk a kapcsolatot, egyeztetünk, ki hogyan értelmezi”; természetesen mindenki másképp. A Zing Burger ráadásul jól felszerelt büfékocsiként indult a bulinegyedben (ahol az ilyet food trucknak hívják), a mai napig több helyen is árulják a burgereiket kocsikból, amelyekre a legnehezebb ráhúzni az új szabályozást. “Ha le tudjuk ültetni a vendéget, máris más a helyzet”, ezt jelenti ugyanis a helyben fogyasztás; az, ha a büfé előtt, a pultnál állva esznek, már elvitel, ami persze 27 százalékos áfát jelent.

Ez van. Csak ezért nem bővítjük majd a food truckokat, inkább beütjük a huszonhetet, hogy ne legyen baj és biztosan ne büntessenek meg.

A “beülős” éttermekben – mint a Király utcai és a Széll Kálmán térnél lévő – papíron kérik a vendégeket, előre szóljanak, hogy elvitelre kérik-e. Külön abszurd helyzet – és persze nem a vendég hibája -, ha rendelés után meggondolják magukat, vagy egyszerűen elcsomagoltatnák a maradékot; ha csak a jogszabályokat nézzük, ekkor ugyanis

szó szerint menet közben kerülnek át a nagyobb áfakategóriába.

A Zingnél ezt úgy oldják meg, hogy az ételeket ugyan becsomagolják, de a zacskót külön odaadják a vendégnek, hogy ő tegye bele. Ennél is viccesebb a csak éttermekben utazó, népszerű Jack’s Burger gyakorlata: ők óvatosabbak, megkeresésünkre elmondták: ha elvinnék a hamburgert,

odaadják a papírt a vendégnek, és megmutatják, hogy csúsztassa bele, majd hajtsa össze szakszerűen.

Ehhez képest a Ráday utcai Manga Cowboyban úgy tudják, ilyesmire nincs szükség: “Ha az étel kiszolgálásánál már megtörtént a helyben fogyasztás mellé járó szolgáltatás, akkor 18 százalék áfa fizetendő”, fogalmazott levélben Sándor Iván társtulajdonos. Fordított helyzetben viszont baj van: ha a vendég csomagoltat, aztán meggondolja magát, hiába kap tálat, tányért, evőeszközt, szalvétát, ha már beütötték a 27 százalékot, marad az.

Kivéve a tésztaételeket, amelyeknek elvitelkor is 18 százalék az áfája.

Az italokat viszont mindig külön kell számolni, mert egy csomónak helyben fogyasztáskor is 27 százalék az áfája.

Na jó, a tejnek mondjuk csak öt.

(De csak ha igazi.)

Mindenki ért mindent? Akkor haladjunk.

A Manga Cowboynál előrelátóan már december közepén megkérdezték a NAV-ot az ilyen részletekről, úgy is, hogy ekkor még csak pár részlet volt ismert a törvényről. Már az sem korrekt Sándor szerint, hogy a hivatal elvileg harminc napon belül válaszol, a törvény azonban már január 1-től érvényes volt, azaz senkinek sem volt ideje felkészülni. Legkésőbb októberben kellett volna elfogadni – mondta. Sándor Iván matekpéldákkal illusztrálva levezette azt is, hogy működik a magyar áfacsökkentés:

Hát úgy, hogy minimum ugyanannyival emelkedik a termékek nettó ára, nehogy már a vásárló jól járjon!

Ez nem az éttermek szemétsége, hanem az alapanyagok drágulnak folyamatosan. “Ez volt tavaly a sertéshússal, miután öt százalékos lett az áfája: három hónap alatt visszatért arra a bruttó árszintre, ahol előtte a 27 százalékos áfával volt. Ugyanez történik most a szintén öt százalékos áfájú csirkehússal.”

Január 16-ot írunk és a tojásbeszállítónk eddig kétszer emelt árat idén.

Ez azt jelenti, hogy ha a Manga Cowboy nem hajlandó például a csibeburger árát emelni, akkor helyben fogyasztva 56 százalékos, elvitelkor 60 százalékos alapanyag-költséggel kell számolnia a tavaly 50-hez képest. Ők egyébként nem szeretnék büntetni azt, aki elviszi az ételt: inkább csökkentették az elviteles kategória nettóját, hogy a végösszeg megegyezzen a helyben fogyasztottal, nem fordítva.

Nagyon meg lett ez komplikálva

– mondta az őszintét az Akácfa utcai Revolución hamburgerbár alapítója, Balogh Dániel, aki jobban örült volna egy egységes áfakulcsnak valahol a 18 és a 27 százalék közt. “Ha mindent szabályszerűen szeretnénk intézni, minden ételt és italt mindig szét kell bontanunk. Tegyük fel, hogy van egy tizenkét fős asztalom, a vendégek pedig kitalálják, hogy külön fizetnek, amivel persze semmi baj, de azért eleve lefoglalja a személyzetet, ami nálunk történetesen egyfős. Most pedig a tizenkét vendégnek külön-külön szét is kell bontani mindent, figyelni, mi melyik kategóriába tartozik, van-e elvitel.”

Egyszerűen nem látni a végösszeget, mintha nem is lenne olyan!

A Revoluciónban idén még nem találkoztak olyan vendéggel, aki maradékot csomagoltatna, “tényleg, ezen még nem is gondolkodtam”. Azt viszont elborzasztónak tartja, hogy egyes éttermek a vendégre bízzák a csomagolást, hogy így kerüljék meg a rendszert:

Ez szembe megy mindennel, amit a vendéglátásról az elmúlt harminc évben tanultam.

Az eleve, hogy is fogalmazzunk finoman, színes képet tovább árnyalják az apróbb helyek, ahová az új áfatörvénynek még a híre sem feltétlenül jutott el. Egy a bulinegyedben dolgozó gyrosos hölgy hallott a szabályozásról, de szerinte nincs gond, “ha elviszi, több áfát rakok rá, ennyi.” Azon azért ő is elgondolkodik, mi lenne, ha becsomagoltatnám a hasábos-jázminrizses gyros tálam maradékát, de aztán csak megszületik a megoldás: “rárakom a csomagolási díjat, azt viszont már a 27 százalékos áfával!”

A legnagyobb punk viszont egy nyolcadik kerületi apró cukrászda rezidens nénije, aki annyit mondott:

Ezt még nem vezették be.

Amikor elújságoltam, hogy január elseje óta érvényben van a törvény, csak annyit mondott: “Ide akkor sem vezették be. Meg máshova sem, ezt egyszerűen nem lehet megoldani.” Nem volt szívem erősködni, és remélem, a NAV-nak sem lesz. Isteni volt a latte.