Nyolcvan körül sokan maradnak magukra. Házastársuk, családtagjaik már elmentek, gyerekek nincsenek vagy csak távol. Betegségek miatt ellátni sem tudják magukat, ezért kerülnek idősek otthonába.
A zuglói Olajág otthon néhány lakója osztotta meg velünk, milyen a karácsonyuk.
Egyre kisebb a fa, kevesebb az ajándék
Izsó Gyuláné még új lakónak számít. Az év elején került be.
A férjem rákos volt, utolsó napjaiban megeskette a két gyermekünket, hogy nem hagynak egyedül, hanem otthonba tesznek, ahol gondoskodnak rólam. Féltem a költözéstől, de otthon is féltem volna, annyi idősek elleni támadásról lehet hallani. Bejöttem és kiderült, itt jó.
Az egykori gimnázium igazgatót Budapesten élő lánya naponta hívja, hetente látogatja, fia Bécsből hetente telefonál.
A 80 éves asszony azon szerencsések egyike, aki az otthonon kívül, a lányánál töltheti a karácsonyt, imádott unokáival.
A legszebb karácsonyt 10 éves korára teszi:
Akkor még Kárpátalján éltünk és ott gyönyörű fenyők vannak. A hatalmas feldíszített fa alatt 13 ajándékom volt, akkora volt a család. Aztán az évek múlásával egyre kisebb lett a fa és kevesebb az ajándék.
Igyekszik pozitívan, aktívan élni, nem szívesen társalog olyanokkal, akik panaszkodnak, elégedetlenkednek. Imádja az itteni programokat, szolgáltatásokat:
Van evangélikus, református, katolikus és zsidó istentisztelet, illetve mise is. Én mindegyikre járok, az időmből kitelik. Emellett van még a napi séta, beszélgetés, kártyázás a benti barátnőkkel. Jönnek művészek műsorokkal, máskor meg mi megyünk, kirándulunk. A fodrász, pedikür is nagyon olcsó. Elkezdtem németül is tanulni, mert a menyem osztrák és nekem fontos, hogy tudjunk beszélni valamennyit.
Barátnői is látogatják. Egykori egyetemi csoporttársa Amerikából jött el hozzá már többször és nemsokára napi szinten találkoznak majd.
Úgy döntött, hazajön és ideköltözik ő is. Már kinézte, mit hova tesz majd.
„Olyan idősek vagyunk, hogy minden filmet láttunk már”
Raffa Ilona tíz éve él az otthonban. 67 évesen döntött úgy, hogy beköltözik:
Egyedül maradtam, előtte volt egy térdműtét, amiből a felépülés hosszú. Nincsenek gyerekeim, nem lett volna segítségem. Volt egy kétszobás panellakásom, azt eladtam és kaptam ezt a kis apartmant. Az én bútoraim vannak itt, ez a szoba pont olyan, mint amilyen Békásmegyeren volt nekem.
Szerinte nagyon fontos, hogy a saját holmijai veszik körbe. Azt mondja, sokakat személyes tárgyak nélkül visznek be, pedig az ingerszegény környezet nagyon letaglózza az idős embereket.
Ilona soha sem unatkozik. Feladata is van, érdekképviseleti vezető, hozzá fordulnak a lakók a problémáikkal.
Ha egyedül van, olvas és zenét hallgat.
Van egy csomó CD-m és internetezek, nagy ritkán tévézek, de karácsonykor biztosan nem fogok. Csak olyan filmek lesznek, amit már többször láttunk. Igaz, mi olyan idősek vagyunk, hogy már mindent ismerünk, mondja nevetve.
Legszebb karácsonyi emléke, amikor 4-5 évesen, két testvérével először leplezték le a Jézuskát:
Csak egy nagy fehérséget láttunk és árnyakat. Anyuék egy lepedő mögött díszítették a fát. Meg voltunk lepődve, milyen gyorsan meghozta a Jézuska a fát.
Amíg a testvérei éltek, összejártak ünnepeken.
Én főztem mindig a halászlét, nagy traccs-partyk voltak, beszámoltattuk a gyerekeiket, mi volt egész évben. És gyönyörűek voltak a havas karácsonyok, de olyan sincs mostanában.
Az egykori üdülővezető szívesen emlékszik vissza a vendégekkel töltött nagy karácsonyi ünnepségekre is.
Az idén sem hagyja ki a halászlé főzést. Noha az intézményben is lesz ünnepi menü, apartmanjában is elkészítheti bárki a sajátját és vendégeket is hívhat. Ilonához is jönnek barátok, kintről és bentről is 24-én.
Azt is elmondja, hogy az otthonban az elmúlt héten már két karácsonyi program is volt: operett estes, kacsasültes és beszélgetős, süteményes.
Rántott ponty lesz az ünnepi menü
Muk Ferencné az első beköltözők között volt tíz éve. Férje gyengülésekor döntöttek úgy, hogy vesznek az otthonban egy apartmant, mert itt azonnali segítséget kapnak, ha a szükség úgy hozza. Pár évet tölthettek még együtt a közös lakrészen, aztán a férj lekerült az ápolási osztályra és 3 éve meghalt. A 82 éves asszony is beteg, rákos, de a régi szép emlékek feledtetik a panaszokat:
40 évig dolgoztam nyomdában, a férjem meg tehertaxis volt, de nagyon jól éltünk. Háromévente befizettünk autóra, édes kis telket vettünk Szigetszentmiklóson és mindig mentünk külföldre. Tízszer voltam kiváló dolgozó, kaptam jutalmat, a felét odaadtam az anyukámnak, a másik feléből meg mindig vettem valamit, például egy akkor divatos háromajtós szekrényt meg egy piros fotelt.
A 82 éves asszony már napokkal ezelőtt készen állt az ünnepre.
Kitakarítottam, mindent leporoltam és még a közös folyosónkat is feldíszítettem.
Édesanyja hímezte fehér terítőre mutat:
Ott lesz a karácsonyfám. Jön a testvérem unokája, 16 éves kislány és vele fogjuk felállítani.
Gyermekei nincsenek, négy testvére is meghalt már, csak a bátyjának és egyik nővérének gyerekei látogatják. Egyikük rántott pontyot ígért neki karácsonyra.
A régi ünnepekből semmit nem tud felidézni:
Nekem agyvérzésem meg szívinfarktusom is volt, nem jó a memóriám, csak azt tudom, hogy nekem mindig jó volt a karácsony.
Cukormérőt hoz a Jézuska
Barna Gáborné is majdnem 10 éve él az otthonban. Paksról költözött Pestre, miután elesett, több törése és műtétje is volt. A férje évekkel korábban meghalt, lánya pedig a fővárosban él, nem volt segítsége otthon.
A férjem halála utáni első karácsonyom volt a legnehezebb, aztán az első itt bekötözve, fájdalmakkal, mozgásképtelenül, idegen helyen. Mindent a nővérek csináltak helyettem. Azóta viszont én díszítem a fámat és nagyon szép karácsonyaink vannak.
Ünnepi ruhája már kikészítve fekszik az ágyon. A lakókkal közös süteményezés az első program, aztán jönnek a lányáék látogatóba és el is viszik majd magukhoz egy estére. Annak különösen örül, hogy kimozdulhat.
Kijárni a fájós térdem miatt nem tudok már három éve. Bevásárolni is a barátnők és a lányom szokott. De lefoglalom magam az itteni rendezvényekkel és mániám a rejtvényfejtés, az olvasás. Imádom az orvosi krimiket.
A barátságos, folyton mosolygó asszony egy pillanatra elérzékenyül:
Sokan mentek el az elmúlt időben, volt egy csoportunk, amiben heten voltunk, már csak én vagyok. Ez nagyon nehéz. Ha nem lennénk aktívak, könnyen depresszióba esnénk.
Elárulta, hogy Jézuskától cukormérőt kap, hogy ne az ápolókat terhelje a gyakori mérésekkel. Kért mást is:
Hogy sokáig élvezhessem még az unokáimat és meggyógyuljak.
A főnővérrel karácsonyozott
Székely Mihályné kakukktojás a sorban. Neki nincs külön apartmanja, három másik beteggel osztja meg szobáját az ápolási osztályon. Két ajándékcsomag van az ágya melletti széken.
Aki jó volt, ahhoz már jött a Jézuska, mondja mosolyogva.
Az egykori tanárnőnél tanítványai jártak nemrég. Rendszeresen látogatják.
Ez az 5. karácsonyom itt. 75 éves koromig sosem voltam beteg, aztán minden összedőlt, mint a kártyavár. Amióta megműtöttek a beleimmel és az antibiotikumoktól visszatérő fertőzésem van, többször vagyok ágyhoz kötve, hetekre kórházba is kerülök.
Tavalyelőtt a karácsonyt is kórházban töltötte.
A főnővérke ült velem szenteste. Azzal jött vissza, hogy valamit itt felejtett. Egy idő után, amikor kérdeztem, megvan-e, amit keresett, azt mondta: voltaképpen hozzám jött.
Marika néni annyira elhivatott pedagógus, hogy még az otthonban is segített szakdolgozatot írni volt tanítványai gyerekeinek. Lelkiismeretes munkájáért 80 éves születésnapjára meg is kapta az Aranykréta díjat egykori diákjaitól tavaly:
Az egy meglepetésparti volt. Mondták, hogy menjek fel a könyvtárba. És a sötétben egyszer csak kigyulladtak a gyertyák a tortán, megszólalt a Happy Birthday és valaki megkérdezte: akkor most milyen óránk lesz? Voltak vagy százan a köszöntésemen.
Amikor épp nem ágyhoz kötött, akkor Marika néni is rendszeresen jár az intézmény programjaira.
Csináltunk például versbarát klubot meg főzőtanfolyamot, megünnepeljük a szülinapokat. Rengeteget olvasok és meg kell mondjam, az itteni könyvtár mindenféle szakintézmény dicsőségére válna.
Brüsszelben élő fiát a két ünnep között várja látogatóba a nagy öröm mellett, némi rossz érzéssel:
Lelkiismeret furdalásom van, mert nem 18 éves már. Sokat dolgozik, nem pihen és azt az időt, amit pihenéssel tölthetne, utazásra szánja, miattam.
Marika néninek volt egy másik fia is. 26 évesen szívelégtelenségben halt meg, mint az édesapja.
Legszebb karácsonyaiként azt tartja számon, amikor még együtt volt a család.
Amikor a fiúk még kicsik voltak, akkor egy fiatal házaspárral cserélgettük a gyerekeket, amíg a Jézuska feldíszítette a fát mindkét helyen.
Az egykori ünnepi menükből azt emeli ki, hogy édesanyja 16 rúd bejglit sütött minden évben. Emlékszik még arra is, amikor a parlamenti karácsonyfát kisdobosok és úttörők díszítették.
Visszahozná a régi szép időket:
Azt kérném a Jézuskától, ha lehetne, legyen együtt újra a család, legalább egy napra.
