Belföld
migráns (Array)

Bevándorlópara: már kész is a kerítés

Neményi Márton
Neményi Márton

ír, fotóz. 2015. 07. 07. 16:35

Ha Magyarországon élsz, tiszteletben kell tartanod a védelemre szorulók jogait! Nagyjából ez volt (jó, nem ez volt, de lehetett volna) a mottója az Amnesty International (AI) átfogó kutatásának arról, honnan, hogyan és hova mennek a migránsok, milyen megpróbáltatások várják őket az úton és hogyan lehetne segíteni nekik, hogy legalább túléljék. A szervezet természetesen nem ítélkezett, nem megélhetésibevándorlózott, egyszerűen abból indult ki, hogy hirtelen rengeteg ember akar vagy kényszerül máshol élni, mint ahol eddig próbált. A kutatás még jóval az egész plakát- és kerítésbalhé előtt kezdődött; azt tudták, hogy a helyzet egyre súlyosabb, hogy hazánk egyre fontosabb transzferország lesz, és hogy ezen nem tudunk változtatni, valamit azonban mégis lépni kell, de hogy ilyen forró téma lesz ez Magyarországon, az őket is meglepte.

Két útvonalat vizsgáltak: az egyik, a veszélyesebb a Földközi-tengeren át vezet (ez a vízbe fúlt menekültekről szóló hírekből lehet ismerős mindenkinek), a másik, ami hazánkat is érinti, az egyre „népszerűbb” balkáni út Görögországból Macedónián és Szerbián át. A kerítés, tetszik tudni.

migráns (Array)
Fotók: MTI / Balogh Zoltán

Szó sincs tehát arról, hogy a menekültpara a kormány agyréme lenne, tényleg

helyzet van.

Az Amnesty az Európa határvidékei című jelentésről szóló sajtótájékoztatón éppen azt hangsúlyozta, hogy évente megsokszorozódik a határokon feltartóztatott irreguláris migránsok száma. (Irreguláris, nem illegális, a menekültnek ugyanis joga van átlépni a határt és kérni az adott országtól, hogy fogadják be. Illegálissá csak akkor válik, ha kitoloncolják, mégis marad.) Tavaly összesen 42 ezren jöttek, idén pedig csak a nyár közepéig több mint hatvanezret (!) csíptek el a határőrök. Tavaly és idén is nagyjából a felük jött Koszovóból, újdonság azonban, hogy idén először szinte mind a magyar-szerb határon jött át, ott, ahol nemsokára egy kerítést kell majd megkerülniük, vagy – hőkamerák és azonnal ugrasztható határőrség híján – átvágniuk.

Az AI több mint száz menekültet kérdezett meg, azokat, akiket megtaláltak a határ környékén (például a Röszke közelében lévő elhagyatott téglagyárnál) és hajlandóak voltak mesélni. A szervezet állítja: nem gazdasági migránsokkal beszéltek, hanem csak olyanokkal, akik tényleg védelemre szorulnak. A felmérés persze nem reprezentatív és a valóságtartalmukat is lehetetlen ellenőrizni, de a történetek kísértetiesen hasonlítanak: folyamatos éjszakai séták, gyakran napokig élelem és víz nélkül, viccelődve, vagy ököllel alázó balkáni hatóságok, akik jobb híján visszaviszik őket a határra, hogy aztán újra és újra megpróbálják, kizsákmányoló embercsempészek, akik út közben, gondolják újra az árat, vagy csak simán kirabolják és magukra hagyják őket. Akik útnak indulnak, például az ISIS elől, gyerekkel, azoknak nincsenek illúzióik, mi vár rájuk, mégis belevágnak. Szóval, aki tényleg elhitte a kormányzati propagandát, gondoljon bele: kinek érné meg a családja életét kockáztatni a magyarok munkájáért és némi segélyért? Főleg, hogy meg sem kapják.

migráns (Array)

A legtöbben tehát Görögország határában lépnek ki az EU-ból és be a Balkánra, általában Macedóniára, azért, hogy hosszas vándorlás után aztán még egyszer belépjenek az Unióba. Görögországban nem maradhatnak, ott csak embertelen körülmények között tudják elhelyezni, a menekültügyi rendszer nem csak nem működik, hanem nem létezik. Macedónia, Szerbia (általában Szabadkán át), majd Magyarország a cél, ez az első ország, ahol remélhetik, hogy nem csapdában érzik majd magukat.

„A mitilíni-i rendőrség (Görögország, Leszbosz szigete – a szerk.) fényképet készített rólunk, levette az ujjlenyomatainkat és egy zárt táborba küldött bennünket. Hozzávetőleg 100 ember volt ott egy nagyon pici helyiségben. Nem volt ott sem orvos, sem szappan sem ivóvíz. Négy napig maradtunk ott, amikor adtak nekünk egy papírt arról, hogy hat hónapon belül el kell hagynunk az országot. Próbáltunk elmenni repülővel, de az túl sokba kerül. A másik lehetőség az volt, hogy tengeren menjünk Olaszországba, de az túl veszélyes. Ezért jöttünk Szerbiába. Ez a legfurcsább történet: Görögországból gyalog mentünk Macedóniába. Ott valakik (embercsempészek) ránk találtak. Fizettünk nekik, szakaszonként, ők csak pénzt akartak. Szállodába nem mehetsz, a városba nem mehetsz, így üres házakban bújtunk el. Három nap alatt gyalogoltunk keresztül Macedónián, ebből két napig víz és élelem nélkül. Elvesztettük a csomagjainkat, mindenünket Macedóniában. Szerbiában két napig bujkáltunk, hogy ne találjanak meg és küldjenek vissza bennünket. Éjjel haladtunk tovább és napközben aludtunk. [Szerbia] gyönyörű, varázslatos, de itt nincs munka számomra; öt gyerekem van, nem élhetek itt. Már azelőtt tudtuk, hogy idejöttünk: csupán átutazóban vagyunk itt. Minden szíriai Skandináviába vagy Németországba akar menni: ezek az egyedüli olyan [EU] országok, akik befogadnak szíriaiakat. A háború előtt soha nem gondoltam arra, hogy Európába menjek, kivéve talán mint turista. Megsemmisültek az álmaink. Arról álmodok, hogy újra látom a gyermekemet az utcán szaladni.”

Balkánszerte, azaz Szerbiában és Macedóniában ugyanúgy rendszeres a bántalmazás és a jogszerűtlen visszafordítás (azért jogszerűtlen, mert a menekülteknek a nemzetközi egyezmények szerint joguk van átlépni a határokat, ha veszélyben vannak), azaz az embercsempészek, más bűnöző csoportok és a hatóságok is vegzálják őket. Nincs lehetőségük védelmet kérni a görög-macedón határon: beléphetnek az országba, majd rövid eljárás után, vagy akár anélkül azonnal visszafordítják őket. Még rosszabb, ha őrizetbe kerülnek, ilyenkor hónapokig raboskodnak a szkópiai vagy más börtönben, főleg azért, hogy bűnöző csoportok ellen tanúztassák őket. Fellebbezni lehetetlen. A migránsok rettenetes történetekkel érkeznek, Gazi Babában félezren zsúfolódtak össze a folyosókon és a lépcsőkön, a rendőrök verték őket, amikor éhségsztrájkkal fenyegetőztek, csak annyit mondtak:

„Ha itt meghaltok, senkit sem fog érdekelni. Csak kidobjuk a hullátokat.”

A kisebb rendőrőrsökön rövidebb ugyan az őrizet, de mindig kitoloncolással végződik: kapnak egy papírt, hogy kötelesek elhagyni az országot, majd magukra hagyják őket. A legtöbben persze, hogy Magyarországok felé jönnek, ahol aztán ugyanezzel találkoznak: a szerb határőrök – a menekültek elmondása szerint magyar kollégáik támogatásával – egyszerűen nem engedik ki őket az országból, azaz be az Unióba. Ehhez képest két érdekes – és ezúttal hivatalos – adat: tavaly tíz ember kapott menekültstátuszt Macedóniában. Szerbiában egy.

migráns (Array)

A jogvédőknek ténykérdés, hogy

Magyarországnak kötelező gondoskodnia a menekültekről,

méghozzá jogilag is, nem csak erkölcsileg. A Balkán után ez az első ország ugyanis, ahol működik a menekültügyi rendszer, nem is rosszul: egy-egy kérelem jelenleg nyolc-kilenc hónap alatt fut át, ami uniós viszonylatban nagyon gyors. Más kérdés, hogy mindez egy erősen túlterhelt intézményen múlik, ahova a számokat látva sem vettek fel új embert. Igaz, például azért tudunk ilyen gyorsak lenni, mert a menekültek többsége megy is tovább nyugatra a rokonokhoz, akik már úgy-ahogy megvetették a lábukat egy nálunk fejlettebb gazdaságban, a Bevándorlási Hivatalnak tehát többnyire elég simán megszüntetni az ügyeket. Ja, idén egyébként összesen öten kaptak menekültstátuszt.

 „Az embercsempész megszervezte nekünk, hogy autóval Evzoniba menjünk, és ott azt mondta, hogy menjünk két órát gyalog; de ehelyett hét órán keresztül kellett sétálnunk. Olyan volt mint egy út az Amazonason, az erdőn keresztül. A macedón rendőrség elfogott bennünket és visszavitt a határra. Egy koszos pincében húztuk meg magunkat Görögországban. Reggel újra megpróbáltuk és felszálltunk egy [teher]vonatra… A rendőrség 15 perc múlva megállította a vonatot és újra elkaptak bennünket. Kinyitották a vagonokat és szóltak, hogy jöjjünk ki. A rendőrök viccelődtek velünk és azt mondták, hogy öt percünk van arra, hogy visszamenjünk Görögországba. A harmadik alkalommal magunk mentünk: négy család egy GPS-szel. Hét órán keresztül gyalogoltunk. A gyerekeknek nem volt mit enniük – nem szeretném, hogy erre emlékezzenek. Már kifizettük az embercsempészt, de egyszer csak megint azt mondta nekünk, hogy fizetnünk kell. Először 900 euró volt fejenként nekem és a feleségemnek, másodszor 1700 euró nekem, a feleségemnek és a lányomnak, harmadszor 450 euró családtagonként, kivéve a kisgyerekeket. Ekkor beszálltunk egy zárt teherautóba, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy merre tartunk. Lojane közelébe értünk és gyalog keltünk át Szerbiába; majd találkoztunk a szerb rendőrökkel, akik azt mondták nekünk, hogy menjünk vissza Macedóniába. Visszamentünk, majd két óra múlva újra átléptük a határt Szerbia irányában, az erdőn keresztül. Át kellett kelnünk egy folyón: a víz a derekunkig ért, így a gyerekeket a vállunkon kellett vinnünk, és még az embercsempészek is segítettek vinni kettőt a gyerekek közül. Egy kis idő múlva jött egy autó és elvitt minket egy garázsba… Majd felszálltunk egy Belgrád felé tartó buszra, és ott maradtunk két napig egy belgrádi szállodában… Két napja vagyunk itt. (Magyarországon, a határ környékén bujkálva – a szerk.)”

Ehhez képest a jogalkotók deklarált célja, hogy ne engedjenek ide senkit, ha menekült, ha nem. Most jön a lényeg. Hétfőn elfogadták a menekültügyi törvény módosítását, határzárastul, mindenestül. Egy hónap múlva nyilván hatályba is lép, azaz augusztus közepén már az új szabályok szerint dönthetnek azokról, akik átjutnak az építendő kerítésen. A legfontosabb, hogy az a kerítés már készen is van, legalábbis jogilag. A fideszes logika szerint ugyanis az is megszűnik menekültnek lenni, aki tényleg a háború elől fut, ha egyszer belép egy úgynevezett biztonságos harmadik országba. A vezető politikusok által gyakran hangoztatott kifejezés konkrétan Macedóniára, Szerbiára vonatkozik, amely országok állampolgárai ugye többé-kevésbé biztonságban vannak, így aztán a Közel-Keletről oda érkező migránsok is. Tessék megoldani akkor ott,

nem kell idáig jönni, mert itt már csak élősködők vagytok, nem menekültek

– üzeni a kormány. Az új törvény szerint a hatóságoknak erre hivatkozva lehetőség lesz egyéni mérlegelés nélkül, automatikusan visszadobni a migránsok kérelmét, azzal, hogy tessék menekültjogot kérni a szerbeknél. Akit ezzel kidobnak, annak három napja (nem munkanapja, hanem sima napja!) lesz fellebbezni, hogy aztán a bíróság rutinból megerősítse a döntést; el lehet képzelni, mit kezd ezzel a magyarul nem tudó szír vagy afgán (ilyen a Szerbiából érkezők háromnegyede) család, aki pénteken kapja meg a papírt, hogy itt semmi keresnivalója. Az új rendszer nem csak jogsértő, cinikus is: az eddigi beszámolók épp arról szóltak, hogy a balkáni országok a migránsoknak éppen, hogy nem biztonságosak.

Az Amnesty szerint jó példa Bulgária, ahol szintén elképesztő a túlterheltség, de az EU nógatására – és pénzével – kidolgoztak egy emberséges rendszert, ami nem gyors ugyan, de képes segíteni azokon, akik tényleg védelemre szorulnak. Aztán, hogy őket hogyan integrálják, az más kérdés. A szervezet egyébként megfogalmazott egy sor ajánlást a balkáni országoknak, az Uniónak és külön Magyarországnak is, utóbbiakat eljuttatták a kormánynak is, hátha megszívlelik. (:DDDDDD)

Rajtunk ne múljon, íme. A migránsoknak biztosítani kell a megfelelő, egyéni menekültügyi eljárást, azt, hogy akit feltartóztatnak, az is benyújthassa kérelmét egy átkelőhelyen, jogorvoslatot a kiutasítással szemben. Szüntessék meg a jogellenes visszafordítást, a bántalmazást, ha ilyenről hallanak, azt vizsgálják meg. Fogadjanak el vélelmet, mielőtt valakit visszaküldenek Szerbiába. Ha fogva tartják őket, biztosítsák a védelmet, a körülményeket, gyerekeket pedig egyáltalán ne zárjanak be. Úgy általában legyenek arányosak, emberségesek, tartsák be a szabályokat.

Naiv javaslatok? Nyilván. A kérdés ugyanis jelenleg az: lesz-e bármilyen védelem bárkinek, aki idáig menekül? 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.