„A leghatározottabban állítom, hogy különlegesen jók a sanszaink. Amennyiben a NOB komolyan veszi saját törekvését, és valóban a közepes méretű városokat kívánja előnyben részesíteni, úgy nekünk versenyben kell lennünk a meccs végéig” – ezt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Győr polgármestere, Borkai Zsolt nyilatkozta a Népszabinak, reagálva arra, van-e esélyünk elnyerni a 2024-es játékok rendezését.
Az interjúban szó esik a Győr sportját sújtó „átokról”: két éve a női kosarasokat érte halálos áldozatokat követelő busztragédia, a kétszeres BL-győztes kézis lányok idén már a negyeddöntőben kiestek, az egykor bajnoki aranyakat nyerő focisták a Quaestor-ügy miatt (Tarsolyék voltak a klub főszponzorai) jövőre a harmadosztályban folytatják.
„A három történetnek nem a sorsszerűség a közös nevezője, hanem legfeljebb az, hogy rendkívül nehéz helyzetbe került egy-egy csapat – így Borkai. – A kosárlabdázókat az elképzelhető legnagyobb szörnyűség érte, ami érthetően sokkolta a helyieket. Ugyanakkor Győr sportéletében történelmileg a kézilabdázók és a labdarúgók is jóval jelentősebb szerepet játszanak, így a velük kapcsolatos – a balesethez persze nem fogható – megpróbáltatások, ha lehet, még inkább befolyásolták a sportkedvelők hangulatát. Csak hát rajtunk abszolúte kívülálló okok miatt történt, ami történt. Ahogyan semmit nem tehettünk az ellen, hogy a kézilabdások három extraklasszisa közül Görbicz és Lunde szülni menjen, Amorim pedig megsérüljön, úgy szintén semmiféle befolyásunk nem volt a futballisták kálváriájára, amelyet a Quaestor csődje okozott.”
Borkai az őt ért politikai támadásokra is kitér.
„Nem csodálkozom rajta, hogy egyesek még ebből a mérhetetlenül szerencsétlen és a győri élvonalbeli labdarúgást egyik pillanatról a másikra lenullázó csalássorozatból is politikai tőkét akarnak kovácsolni, s azt vágják a fejemhez, miért nem voltam előrelátóbb. Én erre csak azt tudom mondani: azért, mert nincsenek látnoki képességeim. Ezzel együtt: bár a csapat az ősszel az NB III-ban játszik, a város pénze hiánytalanul megvan… Noha azt túlzás lenne állítani, hogy világvége-hangulat van a városban, a drukkerek tagadhatatlanul csalódottak. Nekem viszont az a dolgom, hogy elősegítsem a dolgok jobbra fordítását. És az első eredményre, a futballutánpótlás már említett megmentésére büszke is vagyok. A kosarasok is lassan magukra találnak, a kézisek célja pedig az európai hegemónia visszahódítása. Úgyhogy pánikra semmi ok… Arra pedig fokozottan ügyelünk a jövőben, hogy a felnőtt- és utánpótlásrészleget szervezetileg és gazdaságilag is elkülönítve kezeljük, így még egyszer nem kerülhetünk a mostanihoz hasonló, katasztrofális szituációba.”
