Csányi Vilmos szerint nehéz kérdés, hogy valóban az ember-e a legszelídebb állat, de az kétségtelen, hogy „ekkora testméretű hasonló fajokból nem lehetne 7,5 milliárdot összezsúfolni” az agresszivitásuk miatt. „Az ember közösségi természete építette le az agresszió egyik ágát nagyon eredményesen. A közösségek közötti agresszió viszont magas szinten maradt, de kultúrával ezt is lehet szabályozni.”
A véres hírek (megölte, eltemette, lefejezte, lelőtte, túszul ejtette, megerőszakolta, felgyújtotta, lebombázta, felrobbantotta) magyarázata – szerinte – nagyon egyszerű. „Az ember különösen érzékeny az agresszióra”. Ilyen történetekkel olvasásra, tévézésre késztethető, és közben sem vesz részt agresszív aktusokban. Ez is hasznos, másrészt rá lehet sózni „sok kulturális bóvlit meg reklámot, és ez is sok embernek hoz szép jövedelmet.”
Miközben az utódnemzés szinte már hazafias kötelesség, Csányi Vilmos azt vallja, hogy a „minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél. Ha javainkat arra használná a kormány, hogy a tudás és a kultúra színvonala az egész társadalomban emelkedjék, sokkal hasznosabban járna el, mint a szaporodásról szóló értelmetlen prédikációkkal, igaz, ez nem kerül pénzbe.”
A Széchenyi-díjas akadémikus könyvében nem zárja ki, hogy a népesség gyarapodásának csökkentésével csökkenhet a homofóbia, de ez is „kultúra kérdése”. A fejlődés gyors, „három-négy generációnyi idő elég lesz.” A xenofóbiának van genetikai háttere, de azt is a kultúra határozza meg, „hogy ki az idegen és hogyan kell vele bánni: amíg nem alakul ki olyan globális kultúra, amely az emberi faj egészét tekinti közösségének, mindig könnyű lesz az idegengyűlöletet felszítani.
“Az idegengyűlölet az emberi természet része, amelyet az emberi kultúra szabályoz. A szabályozással kellene törődni és nagyon jó lenne, ha a társadalom meghatározó intézményei pl. kormány, parlament, iskola ebben jó példát mutatnának.”
Azt írja, hogy az ember egy hiedelmeket készítő állat: a hiedelmek információforrásként szolgálhatnak, nélkülük jól bevált szokásrendszereink szétesnének. Csányi Vilmos most elárulja, agnosztikus. A Széchenyi-díjas professzor se Istenben, se az ateizmusban nem hisz. Talán abban igen, hogy a „világ túlságosan bonyolult”. További részletek – például Janka kutyáról – itt.
