Pár tény az elején: Magyarországon minden ötödik pár meddő. Ugyanolyan arányban „hibásak” a férfiak, mint a nők, az esetek ötödében pedig vagy mindkettejüknél baj van, vagy nem tudni, mi okozza, hogy több év után sem jön a gyerek. A meddőség népbetegség. A lombikbébi-programig pedig kevesen jutnak el és még kevesebben járnak sikerrel.
A mesterséges megtermékenyítés drága, körülményes, általában csak sokadik próbálkozásra alakul igazi terhességgé – akkor is úgy kell imádkozni, hogy egészséges legyen a gyerek, vagy a gyerekek, hiszen az ikerszülések aránya többszöröse a természetes fogantatásokéhoz képest: a lombikterhességek negyede-fele ikerterhesség. A párok általában mégis kitartóak, 4-6 próbálkozást szenvednek végig. Az állam ötöt támogat. „A siker nem a kémcsőben, nem a számítógépben, hanem az emberek lelkében dől el” – áll az ország legnépszerűbb lombikbébi-intézetének honlapján, amely az eljárások hetven százalékát végzi. Dr. Stephen G. Kaáli hangzatos szavait nem mindenki osztja: a lélek is fontos, de
a siker igenis a kémcsőben dől el,
hiszen ott választják ki, mely megtermékenyített embriónak van a legjobb esélye a túlélésre. A Humán Reprodukciós Intézet (HRI) nevű klinika szerint már rég nem kellene, hogy ilyen rossz esélyekkel induljanak a párok és nem értik, miért vitatják a módszereiket. Szerdán Czeizel Endre genetikussal és egy brit specialistával mutatták meg magukat.
Czeizel Endre
A hagyományos (és Magyarországon elterjedt) tesztekkel ellenőrzött, majd beültetett embriók 20 százalékából lesz baba. A túlélő magzatok egy része azonban genetikai rendellenességekkel, többnyire kromoszómahiány miatt kialakuló (főleg Dawn-) szindrómával születik. Minél idősebb az anya, ennek annál nagyobb az esélye: egy harmincas évei közepén járó nő még ötven százalék eséllyel indul, negyven fölött viszont már 80 százalék, hogy valami nem lesz rendben. „Egy 42 éves nőnek már alig van esélye” – mondta a HRI orvos-igazgatója, Vereczkey Attila az általuk végzett szűrési eljárásról szóló sajtóeseményen. „A baj az, hogy az évtizedes módszerek szerint az embriológusok úgy választanak az embriók közül, mint egy szépségverseny zsűrije” – tette hozzá Alan Tornhill genetikus. Ám az, hogy mennyire „néz ki jól” az a pár sejt, nem árulja el, hogy mi lesz az eljárás vége. Általában nem sikerül, „ilyenkor
jobb esetben vetélés következik,
rosszabb esetben fogyatékossággal születik a baba”.
A Humán Reprodukciós Intézet – sci-fis neve ellenére – nem embereket klónoz, hanem, mint a többi klinika, női petesejteket termékenyít meg. A létrejövő embriókat preimplantációs genetikai szűrésnek (PGS) veti alá, azaz beültetés előtt megnézni, egészséges lesz-e a magzat. Pontosabban kiválasztja azokat – tízből átlagosan kettőt-hármat – amivel nincs baj. Előzetes teszt persze mindenhol van, de csak a PGS deríti ki, megvan-e mind a 24 kromoszóma. Ezt már a három- vagy ötnapos embrión is tesztelhetik, méghozzá száz markerral, és elég hozzá a nyolcból egyetlen sejtet leválasztani. A hagyományos, például az elterjedt, FISH betűszóval elnevezett módszerrel egy markert vizsgálnak 5, 7 vagy 9 kromoszómán, tehát nem derül ki, megvan-e az összes. A PGS nem drágább, nem körülményesebb és nem is tart tovább, mint a régi módszer. Az így megszűrt és egészségesnek találtatott embriót már ötnapos korában be lehet ültetni, a sikeres eljárások aránya a klinikán hatvan százalék (országszerte csak negyven) és eddig minden baba egészséges lett – mondta az intézet vezetője. A klinika 2011 óta alkalmazza ezt a módszert, az első PGS-baba 2012. elején született.
Vereczkey Attila
Magyarországon egyelőre csak a HRI-ben végeznek preimplantációs genetikai szűrést; legálisan és szabadon, ám inkább tűrt, mint támogatott keretek között. A tb öt próbálkozást támogat, ám ez a klinika nincs ebben a körben, itt minden kezelés fizetős:
embriónként százezer forint.
(Általában négy embriót kell vizsgálni egy egészséges, nem túl idős nő esetében, hogy jó eséllyel indulhasson.) Az ide érkezők általában már túl vannak 4-5 próbálkozáson. Az igazgató szerint a párok többsége ilyenkor már fel is adja, „alternatív kezelésekre mennek, esetleg Ukrajnába, vagy elválnak”. Kérdés, miért nem köt velük szerződést az OEP, hogy minden meddő pár itt kezdje, illetve miért nem terjedt el már rég ez a vizsgálat, miközben nyugatabbra már ez a sztenderd.
A PGS itthon szakmai viták és egymásnak ellentmondó szakvélemények kereszttüzében áll. Sokan úgy gondolnak rá, mint genetikai programozásra, holott az illegális; az igazgató szerint az ő céljuk csupán a hatékony embriószelekció. Nem tesz jót az sem, hogy „hullámzó mértékben, de folyamatosan érkeznek a párok”, akik, ha már lombikbébi, gyereket rendelnek:
közlik, hogy milyen nemű, szem- és hajszínű utódot szeretnének.
„Ezt az intézmény mindig visszautasítja, igaz, technikailag lehetséges lenne”. Ennek ellenére furcsa dokumentumok születtek az ügyben. Az ANTSZ kezdeményezésére ötödik kerületi népegészségügyi intézet tavaly év végén az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságát (HRB) kérte meg, hogy vizsgálják meg, megalapozottak-e az aggályok. Utóbbi hivatal végignézte tíz beteg dokumentációját és arra jutottak, hogy minden rendben: a vizsgálatok arról szólnak, amit az orvosok ígérnek, visszaélésnek, illegális kutatásnak, genetikai manipulációnak nincs nyoma. A népegészségügyi intézet az eljárást megszüntette.
Ezek után, idén januárban a HRB vezetősége kiadott egy állásfoglalást, amelyben kemény szavakkal bírálják az Intézet PGS-vizsgálatát: „ismereteink jelenlegi szintjén a beültetés előtti, genetikai vizsgálatokon alapuló szortírozást csak szakmai, etikai testület által jóváhagyott protokoll keretében tartja elfogadhatónak”. Ilyen protokoll azonban Magyarországon nincs, ezért „illeszkedve a nemzetközi szakmai, társadalmi testületek állásfoglalásaihoz, kutatási fázisban lévő eljárásként kezeli” a legkorszerűbb kromoszómavizsgálatot. Azaz, ha HRB hatóság lenne, már be is tiltotta volna: „továbbra sem támogatja a PGS hazai, rutinszerű alkalmazását, anélkül, hogy ennek pontos végzési szabályait megalkotnák, és engedély nélküli végzését illegálisnak tartja”. Még egyszer: ugyanarról a bizottságról beszélünk, amely tavaly még minden rendben talált a klinikán. Hogy a kettő között mi történt, nem tudni.
Persze a laikusok is felhoznak etikai, erkölcsi érveket: sokan úgy gondolják, az ilyen szűréssel kijátsszák a természetet, vagy éppen Istent, aki igenis Down-szindrómás gyermeket, vagy éppen ikreket szánt volna a párnak. Ezzel Czeizel Endre genetikus professzor sem ért egyet, aki szerint ilyen alapon
már az is csalás, ha egy nő úgy dönt, elveteti a magzatját,
amikor kiderül, hogy downos. „Látni kellene ilyenkor a negyvenéves nő arcát, akivel közöljük a hírt. Már megvette a gyerekágyat, tudják a nemét, kitalálták a nevét, én pedig ezek után megmondom neki, hogy húszhetes gyereke súlyosan rendellenes, értelmi fogyatékos lesz.” A rendezvényen felszólaló genetikus professzor szerint ne legyenek illúzióink: nagyon kevesen vállalják ezt, a nők 96 százaléka „inkább elveszejti”. „Ha történt volna preimplentációs vizsgálat, ez nem történik meg”. Az ikrek ügyében a szakértők egyetértenek: társadalmilag, gazdaságilag és pénzügyileg is fontos, hogy elkerüljék. Ikerterhességnél nagyobb az esélye a koraszülésnek, a komplikációknak, a rendellenességeknek, pluszköltség a páciensnek és az államnak. A cél tehát az, hogy „egy egészséges baba szülessen hüvelyi úton”.
Czeizel szereplésének van előzménye: februárban marasztalta őt el a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottsága, miután egy interjúban azt találta mondani: a mesterséges megtermékenyítés során „az orvos azt a petesejtet és ondósejtet használja, amely éppen akkor adódik, ezért 50 százalékkal több a fejlődési rendellenesség”. Czeizel annak a véleményének is hangot adott, hogy Magyarországon nem tartanak be nemzetközi szabályokat. Az egyik klinika feljelentésére a kamara megállapította, hogy „a kijelentések
alkalmasak arra, hogy rontsák az orvostársak megbecsülését,
az orvosi tevékenység iránti bizalmat és más orvosok szakmai hírnevét”. Szavai igazságtartalmát nem vizsgálták. Czeizel most kifejtette: „Eleve hatalmas verseny van az ondó- és a petesejtek között. Ehhez képest gondoljunk bele, mi történik a lombikbébizés során, ahol nagyon erős hormonstimulációval jutnak megfelelő mennyiségű sejthez, azaz ez az 50 százalék tulajdonképpen meglepően alacsony. De hát látjuk, hogy így is kevés próbálkozásból lesz gyerek, azaz a természet azért elintézi, hogy hulljon a férgese” A PGS lényege, hogy ezentúl kevesebb lehetősége legyen rá. Czeizel azzal kezdte, hogy, hogy ő nem lombikbébi-szakértő, de ötven éve genetikai tanácsadó és azért szerepel, mert „a jó ügy érdekében muszáj segítenie”. Szerinte tehát a PGS lényege csupán annyi, hogy a természetnek kevesebb lehetősége legyen szelektálni.
