Ön azt javasolja, hogy a fideszesek ne álljanak le vitatkozni az ellenzékkel, inkább „mutassunk fityiszt”. Fityiszt?
Azt. Szerintem ne arról beszéljünk, mit hord össze például a szocialista Szanyi a paksi erőmű bővítéséről, hanem mondjuk el az embereknek, mi a szerződés tartalma, és miért így kellett ezt megoldani.
Alighanem Szanyi is erre kíváncsi.
A sajtóban mégis mindig az egymásra mutogatás megy, és a polgárok nem tudják meg, miről van szó.
A fityisszel nem leszünk beljebb. Idézek az ön minapi közleményéből. „Azon gondolkodom, miért engedhetjük meg, hogy a levitézlett ellenzéki politikusok megszállják a médiumokat.” Ezt hogy érti?
Nem jogi értelemben vett cenzúrára gondolok, ami intézkedést igényelne.
Cenzúra nélkül hogyan lehet nem beengedni a balosokat?
Az a lényeg, hogy amikor behívják őket…
…a televízióba, a politikusok tudnak-e kulturáltan vitatkozni, képesek-e előremutató képet adni az elképzeléseikről, ahogy az illenék egy demokráciában, egy jogállamban, az etikai paramétereket is figyelembe véve.
Ki döntse el, hogy az orbáni demokráciához méltóan viselkedik-e egy levitézlett ellenzéki? Mondjuk a CÖF?
Döntse el a néző, a hallgató meg az olvasó.
Azt írja: „Miért engedhetjük meg?” Most akkor önök engedik meg vagy a néző, a hallgató meg az olvasó?
Fordítsuk meg a kérdést. Ön szerint, ha behívnak valakit a tévébe, akkor azt mond, amit akar?
Még jó. Ha becsületet sért, ha hazudik, lehet perelni, cáfolni.
Na de mi van, ha a behívott egyfolytában nem mond igazat, és adott esetben az interjú készítője kénytelen végighallgatni a csúsztatásokat, mert az illető mindenfajta erkölcsi gátlás nélkül abba se hagyja a mondanivalóját.
Tán kérdezzen közbe a műsorvezető.
Van, akit lehetetlen félbeszakítani.
Olykor az interjúalany győz.
A nézők etikus megszólalásokat követelnek a politikusoktól, olyanokat, amivel méltóképpen szerepelhetnek a nyilvánosság előtt. A civilek nehezményezik, hogy sokszor nem tényekről, nem a tárgyról szól a megszólalás, hanem sárdobálásról, és ez döntő többségben a baloldalon jelenik meg. Trágárkodnak, hazudnak.
Hol húzódik a trágárság és a hazugság határa?
Érzi azt mindenki.
Kinek a dolga nem megengedni, hogy „levitézlett ellenzéki politikusok megszállják a médiumokat”? Ki ez a mi?
A civil emberek közül azok, akik a CÖF-öt támogatják. Nem véletlenül szólaltunk meg. Számos levél, hozzászólás, e-mail érkezett a CÖF-höz, melyben a küldők felvetették, hogy levitézlett ellenzéki politikusok szállják meg a médiumokat. Ebből is kitűnik, hogy az emberek nem akarják tovább hallgatni a sárdobálást.
Kik azok a civilek? Az amúgy a Fidesz mögé Békemeneteket szervező CÖF? Vagy a kilenc és fél millió nem párttag magyar?
Úgy gondolom, az utóbbi, mert az, amiről beszélek, mind a kilenc és fél millió embernek fontos. Az erőteljes üzenetet azonban a CÖF-öt támogatók és a hozzánk fordulók kérésére fogalmaztam meg, akik azt mondják, azzal foglalkozzunk, holnap hogyan lehet jobban élni, hogyan építjük az országot, kinek van ehhez plusz hozzáadnivalója, és ne azzal, melyik pártpolitikust lehet meglékelni.
Az MSZP új elnöke, Tóbiás József éveken át az állandó lakcíme és Budapest közötti útra számolt el képviselői benzinpénzt, miközben valójában csupán Érdről ingázott. A Fidesz a múlt héten sajtótájékoztatót tartott az ügyben. Ez most lékelés vagy országépítés?
Egyelőre azért nem tudok válaszolni a kérdésre, mert a civilek nincsenek tisztában azzal, milyen dokumentumok támasztják alá ezt a szabálytalanságot, esetlegesen bűncselekményt.
Csuda szimpatikus, amit arról mond, hogy az ellenzék kizárólag országépítő kritikát fogalmazhasson meg a kormánnyal kapcsolatban. A Fidesz 2002 és 2010 között, ellenzékben megfelelt ennek az elvárásnak?
Jók a kérdései, ilyen értelemben.
Köszönöm. Pár éve számos fideszes képviselőről is kiderült, hogy „túlbenzinezett” és kamu albérlet után markolt fel állami hozzájárulást. Az mi volt? Lékelés vagy országépítés? Szabálytalanság? Netán bűncselekmény?
Mélyebben kéne ismerni a konkrét eseteket.
A kilenc és fél millió magyarországi civilből hányan kérték önöket a levitézlettek csúsztatásaival szembeni képviseletre?
A CÖF-nek a teljes nemzetet tekintve több száz egyesületi és alapítványi támogatója van. Már a szellemi honvédelem mozgalom is közel tízezer embert számlál, ők becsülettel, nem politikai szándékkal segítik a CÖF-öt, amikor szükséges. Elég meggyőző, hogy a Békemenet többször is utcára tudott szólítani öt-hatszázezer embert. Persze ebben az egészben én egy porszem vagyok, a szervezést a kuratóriumunk és az aktivistáink végzik.
Hogyan vélekednek a civilek a “pöcsről”? Fölkapják rá a fejüket? Jobbos vaddisznónál is él a trágársági küszöb? Összekönyököződés és zsigerekig való elköteleződés. Sesztákot a nyálba? Nem minden balos szélsőséges.
Hány civil tiltakozott önöknél a levitézlettek médiamegszállása ellen?
Sok-sok levél és e-mail érkezik hozzánk ebben a témában.
Tucatszám? Százával? Ezrével?
Hát ezrével azért nem, de naponta kapunk ötven-száz e-mailt, amikben ezek a kérdések is felvetődnek. Megjegyzem, természetesen magunkra nézve is kötelezőnek tartjuk az elvárásokat, így például trágár szónak nincs helye a honlapunkon.
Milyen megítélés alá esik a civilek körében, ha kormányoldali szereplő kritizál kormányzati szereplőt? Vele szemben is él a trágársági küszöb?
Persze.
A Fidesz-univerzum fő dzsemboriján, Tusnádfürdőn három házifotós összekönyökösözött a miniszterelnök sajtófőnökével. Az attak hevében elhangzott, s azóta is visszhangzik közéletünkben a kétségtelenül trágár „pöcs” kifejezés. Erre is felkapták a fejüket a civilek?
Igen, helytelenítjük.
Említek mást. A mostanáig kormánynapilapként számon tartott Magyar Nemzet lemondásra szólította fel a cégeltüntetős, ügyvéd korában önmagát ellenjegyző Seszták fejlesztési minisztert. Országépítő, konstruktív módon cselekedett a lap?
Ha egy országos napilap ilyet tesz, nyilván megfelelően alá tudja dokumentálni a véleményét. A miniszternek lehetősége van perelni a lapot, a napilap pedig tehet akár feljelentést. Nincs ezzel problémám. Probléma az esetleges besározással van.
Ez nem az?
A lényeg, hogy jól meg kell gondolni, mikor mit mondunk a másikról. Mindig igazat kell mondani.
Akkor is ilyen távolságtartó lenne, ha egy levitézlett ellenzéki zavarná a nyálba Sesztákot?
Alapos, részletes tények nélkül senki sem foglalhat állást.
„Megtanulhattuk, őket nem lehet meggyőzni. Zsigerekig elkötelezett híveik – tisztelet a kivételnek – süketek vagy vakok, vagy annak tettetik magukat. Ők hiszik és mondják, reggel, éjjel és este az őszödi mantrát.” Ezt írja ön a balosokról. Az nem jutott még az eszébe, hogy ön és a CÖF-je is zsigerekig elkötelezett mantrás, csak épp a jobboldal mágusa mellett kardoskodik?
Mi az ország érdeke mellett kardoskodunk. Több olyan témában megszólaltunk, amely független a politikai oldalaktól. Ilyen az elszámoltatás, a devizaalapú hitelesek védelme, az újból kormányzati pozícióban feltűnt III/2-esek témaköre. Soha nem mondtam azt, hogy az ellenzéket, úgy ahogy van, ki kell dobni, de azt igen, hogy a szélsőséges véleményeket, legyen az szélsőbal vagy szélsőjobb, nem szabad figyelembe venni.
Hol kezdődik a szélsőség?
Szélsőséges nézetek képviselői azok, akik politikai ideológiák mögé bújva úgy törnek hatalomra, hogy közben nem veszik figyelembe a többség vagy a kisebbség jogos érdekeit.
Ha jól értem, az önök szemében szélsőséges szinte mindenki, aki nem Fidesz-KDNP-s. Szélsőséges a levitézlett Gyurcsány, szélsőséges a levitézlett Bajnai, szélsőséges az aktuális MSZP-elnök, és mindazok, akik hozzájuk tartoznak. Maradjon hát csöndbe mind?
Soha nem mondtam, hogy a baloldal minden szereplője szélsőséges. Szélsőségesek vannak jobb- és baloldalon egyaránt. Majd a választók eldöntik, kire kíváncsiak.
Eldöntötték. Bent van a Házban az említett urak által vezetett három kicsi balos párt: az MSZP, az Együtt-PM és a DK. Mégis mind levitézlett?
A „levitézlett” szót mindig személyek jelzőjeként használom, soha nem politikai közösséget vagy pártot értek alatta. És természetesen akadnak nem levitézlett baloldali vezetők is, olyanok, akik normálisan kommunikálnak.
Szobafestőművész és
szélsőszocdemek. Szétvizelt Kossuth tér és nemzeti kiegyezés. Békemenet a németek mellett a brazilok elleni 7:1 után. Naiv civil csepp egy pohár vízben. Kritizálni csak pontosan, szépen, úgy érdemes.
Kik?
Nem a név a lényeg. Sajnos baloldalról folyamatosan azt halljuk, és semmi többet, hogy Orbán Viktort és kormányát el kell távolítani a hatalomból. De ezzel a kijelentéssel nincs mit kezdeni. A Batthyány emlékmécsesnél már azt hallottuk, hogy nem igazán Orbán személyével van baj, hanem az általa képviselt eszmeiséggel. És ez már komoly probléma, mert ezek a gondolatok egy kicsit, vagy nem is kicsit visszautalnak egy festőművészre, vagy inkább egy szobafestőművészre, aki kezdetben ugyancsak eszmék ellen hirdette meg a maga háborúját.
Ön lehitlerezi a balos vezetőket, mert putyinizálódásként élik meg az orbánizmust?
Én a nácizmus és bolsevizmus működési elvére, vagyis egy veszélyes jelenségre utalok. A civilek konstruktív magatartást várnak el mindenkitől.
Na de nem akasztani akarnak a balosok, hanem választásokon leváltani a szerintük az országnak kárt okozó Orbánt. Hogy jön ide Hitler?
Sehogy. De a választások után pár hónappal egy demokráciában a választók többségi akaratát „eszmei alapon” megkérdőjelezni nem konstruktív magatartás. Nekünk minden olyan cselekedettel bajunk van, ami nem építő jellegű, ami nem a teljes társadalomért próbál összefogást létrehozni.
Bizonyára az ellenzéki Orbánnal is volt bajuk. Hiszen ő aztán tényleg mindent megtett annak idején, hogy eltávolítsa a kormányfői posztról Medgyessyt, majd Gyurcsányt, aztán Bajnait. Sőt: kordont bontott, valamint „megértette” a tévészékház felgyújtóit s a Kossuth tér szétvizelőit. Az országépítő hozzáállás volt?
Ha olvassa az írásaimat, láthatja, hogy folyamatosan a társadalmi kiegyezés szükségességét hirdetem. Hiszen ha van kiegyezés, akkor sokkal gyorsabb a fejlődés, és az emberek sokkal jobban érzik magukat a saját országukban. Próbáljuk meg az etikus és bölcsen felfogott nemzetépítés felé vinni a dolgot! Tudom, hogy ebben a kérdésben kicsit naiv vagyok, de hát a civilek naivak, azért élnek túl mindent, mert azt gondolják, változhat a helyzet, és a tevékenységük, ami nem sok, csak csepp egy pohár vízben, jelenthet valamit. Így gondolkodunk.
Biztos, hogy indokolt a túláradó kormányféltés és a balos ellenzék CÖF-ös diszkvalifikálása? Hiszen immár második kétharmadát söpörte be Orbán, pártja felügyeli a gazdaság és a média zömét, s ma már a művészet múzsái is jobbra dalolnak állami apanázsból.
Kiállni az országépítés mellett mindig indokolt.
Ilyen erővel szervezhetett volna békemenetet a németek mellett a brazilok elleni 7:1 után.
Hadd kérdezzek vissza! Miért ne várhatnánk el önmérsékletet a baloldaltól? Indokolt volt a nyolc évük alatt csődbe vinni az országot? Indokolt volt IMF-hitelt fölvéve hatalmas tartozást varrni minden egyes magyar ember nyakába? Indokolt volt azt tenni a devizahitelesekkel, amit tettek a Magyar Nemzeti Bank félrekacsintásával?
Ezek hogy jönnek ide?
Úgy, hogy egy kétszeres kétharmaddal bukott kormányzat máig ható intézkedéseinek isszuk ma is a levét. De én is azt mondom, hogy hagyjuk a múltat! Forduljunk a jövő felé! Tény, hogy a választópolgárok nagy része elégedett a kormányzással. Ebben a helyzetben mit csinál a bal? Már két hónappal a választások után arról szónokolt, hogy le kell váltani a kormányt. Hogy van ez? Az ellenzéknek az lenne a feladata, hogy a legitim kormányt a választások után azonnal, bármilyen eszközzel megpróbálja megbuktatni?
Szó nincs „bármilyen eszközről”.
Vitázzanak, de ne jöjjenek olyanokkal, hogy katasztrófa lesz, ha a kormány azonnal meg nem kezdi a hármas metró felújítását, Tarlós mondjon le, Orbán mondjon le. Azért ez túlzás.
Metróügyben hogyan kell nem túlozni?
Ha valós a veszélyhelyzet, azt természetesen azonnal meg kell szüntetni. A túlzás ott van, hogy a húszéves Demszky-éra mulasztásai miatt két ember fejét követelik. Arra valóban fel kell hívni a figyelmet, hogy roncs állapotban van ez a metró, igen, fel kell újítani, ezért kérjük mutassák be a terveket, és ezzel nyugtassák meg az embereket, akik a metrón közlekednek. Tarlós felelősen ki is jelentette, hogy közvetlen veszélyhelyzet esetén leállítja a metrót. Nem arra van szükség, hogy két baloldali politikus lemegy az aluljáróba, tart egy nagy szövegelést azt sugallva, hogy a főváros és a kormányzat nem tesz semmit, és tízen meg is hallgatják őket.
Miért zavarja ez önt? Attól a tíz embertől félti a Fidesz-világot és Orbánt?
Az zavar, hogy ennek semmi értelme, nyitott kapukat döngetnek. És szinte minden intézkedésre beláthatatlan következményű utcai megmozdulásokkal fenyegetőznek. Akár még puccsot is akarhatnak.
Ki? Hogyan? Mivel? Három nyomorult balos kispárt? Ne vicceljen.
Orbán sincs biztonságban, oda kell figyeljen kinevezésre, elszámoltatásra, és kapkodó törvényalkotásra. Konstruktivitás! Széles cöfös gesztussal zárunk: kikérve a nyomorult, szavunk se lehet.
A „nyomorult” jelzőt az ő nevükben is kikérem. Amúgy nem csoda, hogy a kormány nem mindig veszi figyelembe az ellenzék mondatait. Ezzel azonban teljes mértékben magára vállalja a döntés felelősségét. Igaza van, mert az ellenzék által felvetett témákból csak az értelmes érvekkel alátámasztott, előrevivő javaslatokat kell átvenni. Ezért mondom: konstruktív ellenzékre van szükség.
Egy konstruktív kormány se ártana.
Persze. De a végső felelősség a kormányé, a megítélést bízzuk a választókra.
Volt rá példa, hogy a CÖF kritizálta Orbán Viktort?
Volt.
Mikor?
Legutóbb a belügyi államtitkár kapcsán mondtuk el, hogy nem értünk egyet a kinevezéssel. És azt is jeleztük, hogy problémáink vannak a kapkodó törvényalkotással. Meg azt elmondtuk, hogy nem tartjuk megfelelő mélységűnek az elszámoltatást.
Hm.
A CÖF a támogatói által javasolt ügyek mellett áll ki, az ő véleményüket közvetíti a társadalom felé, azt remélve, hogy az emberek és politikai oldalak közötti kiegyezés nem csak vízió.
