Múlt pénteken egy paranoid skizofrén tüneteket mutató 41 éves férfi a villamos alá lökött egy idős nőt, aki belehalt sérüléseibe. A combinós gyilkost előzetes letartóztatásba helyezték, időközben bevallotta bűnösségét, ám állítja: gondatlanság történt.
Kinek a mulasztása, hogy egy zavart elméjű, büntetett előéletű férfi gyilkolhatott. Vajon hány közveszélyes beteg jár-kel köztünk minden nap?
Dr. Molnár Andrea pszichiáter a Hír24-nek elmondta, a paranoid skizofrénia előfordulása világszerte 1 százalék körül van. Hazánkban mintegy 100 ezer ember élhet ezzel a betegséggel.
A kór jellemzője, hogy a téveszmék és hallucinációk megváltoztathatják a beteg valóságészlelését. Ebben a zavart elmeállapotban az illető olyan cselekedeteket követhet el, amelyeknek az objektív valósághoz kevésbé van közük. A súlyos agresszióval járó cselekmények az átlagnépességhez képest ötször magasabbak a skizofrén pácienseknél.
Miért nem lehet kényszergyógykezelés alá vonni a veszélyes pszichés betegeket?
A szakember szerint vékony kötélen kell egyensúlyozniuk: egyrészről erős a nyomás, hogy szigorúan kell fellépni a potenciális veszélyforrást jelentő személyekkel, másrészről ugyanilyen erős a nyomás, hogy az emberi szabadságjogokat nem szabad korlátozni, a meghozott liberalizációs intézkedéseket nem lehet visszavonni. Hogy a kettő között nehéz megtalálni az egyensúlyt, azt a történtek is mutatják.
Ha valakit – akár karhatalmi intézkedéssel – kóros elmeállapot gyanújával bevisznek egy pszichiátriai intézménybe, ott egy nagyon szigorú eljárás dönt a további sorsáról. A bírói szemle alkalmával egy büntetőbíró és két független szakértő vizsgálja meg a beteget, akit csak mindhármuk egybehangzó véleménye esetén lehet kényszergyógykezelés címén bent tartani a továbbiakban.
A szakember fontosnak tartaná, hogy az orvosoknak legyen hozzáférhető információjuk arról, szerepelt-e korábban büntetőeljárásban a beteg vagy sem. Ezt ugyanis nagyon ritkán mondják el maguktól a páciensek, mindenki igyekszik jó színben feltüntetni magát.
Fotó: MTI/Marjai János
A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint a legnagyobb probléma, hogy a kötelező gyógykezelések törvényi szabályozása máig nem rendezett.
Dr. Molnár Károly azt mondja, ha valaki közvetlen veszélyeztető magatartást mutat – ezt mondjuk úgy a hétköznapokban: ön- és közveszélyes – , akkor zárt intézménybe kerülhet, ahol azonban legfeljebb 72 óráig tartható bent akarata ellenére. Ha ez alatt nem nyer bizonyítást a veszélyeztető magatartás, akkor az intézmény köteles elbocsátani és járóbeteg-ellátásba utalni a pácienst.
A járóbeteg-ellátásában azonban már nincs kötelező jellegű gyógykezelés: innentől a beteg szíve joga, hogy beveszi-e az előírt gyógyszereit, eljár-e a pszichiátriai gondozóba. A szakma évek óta küzd, hogy az ambuláns ellátásban is meglegyen a kötelező jelleg, ha az indokolt.
Több tízezerre tehető hazai pszichotikus beteg közül pár tucatnyian vannak olyanok, akik váratlanul veszélyesen lehetnek és jelenleg nincsenek kötelező gyógykezelés alatt.
Molnár Károly hangsúlyozta: van elég kapacitás. A péntekihez hasonló tragédiák elkerülésére nem több ágyra van szükség, hanem egyrészt a jogi szabályozás rendezésére, másrészt a súlyos anyagi és humánerőforrás-hiányok orvoslására.
Civil oldalról fontos a közöny leküzdése, több odafigyelés. Ha kóros viselkedést tapasztalunk a mikro- és makrokörnyezetünkben, ne fordítsuk el a fejünket, hanem professzionális segítséget kérjünk.
