Kedves olvasó! Önt bírságolták már meg ötvenezerre? Ha igen, milyen érzés volt? Sokallta? Méltányosnak érezte? Örült, hogy megúszta ennyivel? Az ugye fel sem merült, hogy nem fizeti be, inkább leüli? Akkor önnek – hasonlóan jól vagy rosszabbul megélő, nem mélyszegény honfitársaihoz – nehéz lesz beleképzelnie magát Czidó Tamás helyére, akinek ennyi pénzébe került egy használt papírzsepi.
A fiatal piliscsabai cigány segédmunkás a Kálvária utcán fújta ki az orrát tavaly februárban, majd a zsebkendőt eltette a mobilja mellé. Amikor hívták és elővette a telefont, véletlenül kiesett a zsepi is. Pár méterrel arrébb már hallotta is a szirénázást. A Pilisvörösvári Rendőrőrs két járőre előtte termett, felszedették vele a köztisztasági szabálysértés tárgyát, majd útjára engedték egy ötvenezres csekkel. Tamás az ügyről riportozó Roma Sajtóközpontnak elmesélte: nem vitázott, nem próbált érvelni, alkudozni, elfogadta a helyzetet, hiszen „úgyis megírták volna”. Ennyi pénze nincs, a bíróság a bírságot elzárásra változtatta napi ötezer forinttal számolva, azaz tíz napra. Álljon itt még egyszer: Czidó Tamás börtönbe ment egy elejtett papírzsebkendőért.
Nagy Tibort a biciklije miatt találják meg. Volt, hogy szinte hetente megbüntették ezért vagy azért. Amikor vesszőt szállított, szintén ötvenezres bírságot kapott, a csengő hiánya 15, a nem megfelelő lámpa húszezret ért a rendőröknek, de kapott 25 ezres csekket is azért, mert nem volt egyforma a két gumi(!). A szintén fiatal és szintén cigány férfi most jár 175 ezernél, amit kifizetni nem tud, úgy tervezi, szintén leüli.
A Roma Sajtóközpont évek óta kutatja és gyűjti a hasonló történeteket, tehát a szegény cigányokkal szembeni aránytalan bírságokat, büntetéseket, mint a hatósági nyomásgyakorlás eszközét. Hétfő délután díjátadót és árverezést tartottak a józsefvárosi gettó szélén fekvő Grundon. A két fenti történet köré épült az eseménysor: a legabszurdabb ügy a zsepis bírság volt, az ezt kiszabó rendőrkapitányság Arany Sárhányó díjat kapott. (A kapitányságról természetesen nem jelent meg senki.) Tibor nyolcezer forintért vett, de azóta 175 ezerbe kerülő biciklijét pedig elárverezték 56 ezer forintra. A nyertes lemondott a kerékpárról, az árverés utáni kalapozáson pedig összegyűlt még több mint hetvenezer. Lehet tehát, hogy Tibornak már csak pár napot kell ülnie.
Zavarban: árverezik Nagy Tibor biciklijét
Fotók: Neményi Márton
A fenti két sztori csak a jéghegy csúcs a roma jogvédők (romajog-védők) szerint. Az eseményt konferáló Novák Péter szerint a hatóságok rendszeresen a 20. század legborzasztóbb pillanatait idéző módszerekkel próbál nyomást gyakorolni egy kisebbségre, az aljas rendszer pedig egészen apró elemekből áll össze. Például egy nem elég erősen világító biciklilámpából. A Roma Sajtóközpont szerint az utóbbi pár évben szaporodtak meg az abszurd bírságok, ezért kamerával járni kezdték az országot, főleg az észak-keleti részét, ott volt a legtöbb túlkapás.
Setét Jenő, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) jogásza konkrétan fogalmazott: „a cigányokat, cigánytelepeken élőket szívatják orrvérzésig újabb és újabb módszerekkel, olyanokkal, amelyek a körúton átfutó, ám soha meg nem büntetett budapestiek számára elképzelhetetlenek” – mesélte. „Volt, ahol a cigánytelep bejáratánál vártak a rendőrök, mint a prédára leső vadak.” Jellemző módszerek: megnézik az éppen dolgozó közmunkás biciklijét, idős cigányasszonyt bírságolnak, aki babakocsin viszi haza a fát, majd elkobozzák a babakocsit. Sok faluban ott állnak, ahol véget ér a járda az egyik oldalon és folytatódik a másikon; aki át mer menni az úton, már állítják is meg. Akár olyan településen is, ahol egyáltalán nincs zebra. A cél egyértelmű: a cigány maradjon is a cigánytelepen, érezze úgy, hogy ha akarna, sem tudna onnan elmenni, hiszen már jön is a bírság – mondta Setét.
Novák vette át a díjat a kapitányság helyett. “Hazafele beugrom vele.”
A jogvédők által összeírt és az Indexen megjelentetett hat történet között találunk beteg kisfiút szállító, túl széles babakocsit, amellyel az anya az út felé kerülte ki a járdán parkoló autókat, a saját gyepe előtt parkolásért megbüntetett autóst, vagy egy férfit, akivel kifizettették az őrsre szállítást és a (negatív) szondáztatást (összesen 27 ezer forint). Ezek között jelent meg a zsepis történet, amelyet a közönség megszavazott a legdurvább esetnek.
A NEKI vezetője, Muhi Erika elmondta: egyértelműen kirajzolódik a megfélemlítő és diszkriminatív minta, ám ezt szinte lehetetlen bizonyítani, még akkor is, amikor egy roma és nem roma párból csak a romát veszik elő. Emlékezetes volt, amikor a Helsinki Bíróság bebizonyította, hogy a rimóci rendőrök valóban rászálltak a cigányokra, ok nélkül. Akkor a helyi kapitány megígérte, hogy a húszfős állományt – az ilyen szavakért éri meg felkelni reggel! – érzékenyítő kurzusra küldi.
