Belföld

Révész Máriusz: Hatvannyolcadiknak lenni nem rossz

Vérét adta a Fideszért, mégis kimaradt az új Országgyűlésből. Hogy a túróba’ van ez? Villáminterjú.

És most akkor hogy lesz?

Majd kiderül.

Huszonöt éve párttag, tizenhat évet töltött el az Országgyűlésben, 2006 őszén a vérét adta a Fideszért, volt Orbán személyes szóvivője, ön találta ki a GYED-extrát, és most meg kiteszik a bőröndjét az ajtó elé. Fáj?

Dehogy tették ki!

Nem lesz tagja a 2014-es parlamentnek. Ez felér egy bőrönddel.

Csöppet sem aggódom. Egyedül az volt kellemetlen, hogy vasárnap este az egyik hírportál sokáig azt írta, bejutottam, hívott is sok ismerős gratulálni, én meg csak annyit tudtam mondani, hogy ez nem teljesen van így.

Mi jöhet a révészi karrierben?

Bármi.

Bármi nem, hiszen egyéniben nem indult, az országos lista 68. helye pedig nem ért mandátumot.

Lehet még mozgás a képviselők között is. Két héten belül okosabb leszek.

Fotók: Kummer János

Milyen mozgás? Valamelyik listás fideszes kapásból visszaadja a mandátumát?

Akár az is előfordulhat. Konkrét hírem nincs, de az összeférhetetlenségi törvény egyebek mellett kimondja, hogy kormányhivatal-vezető és országgyűlési képviselő nem lehet egyszerre az ember. Nevet tényleg nem tudok. És ha nem parlamenti képviselőként számítanak rám, hanem más területen, az is megtiszteltetés.

Milyen más terület van még?

Családpolitikában számos javaslatot tettünk asztalra, e területen a jövőben is szívesen tevékenykednék. A demográfia az egyik, ha nem a legnagyobb kihívás, ami a nemzetünk előtt áll a következő húsz-ötven évben.

Ért hozzá?

A program összeállítása során sokat tanultam erről a világról, melytől a szociológus végzettségem miatt alapból se álltam távol.

Mi lenne a következő demografikus javaslata?

Nem akarok én kormányprogramot írni.

Hiszen azt már megírták. „Folytatjuk!” – ez a komplett program… Illetve, bocsánat, az a választási program volt. A kormányprogram nyilván bővebb lesz.

Minden bizonnyal a demográfiával kapcsolatban is lesznek benne új elképzelések.

Abban kikérik az ön véleményét?

Egy-egy tárgykörben nemcsak képviselőket kérdezhetnek meg…. Na de a lényeg: nem érzem magam sem sértve, sem félredobva, biztos vagyok benne, hogy lesz munka a számomra.

Azt a kérdést föltette magának, miként fordulhatott elő, hogy a 68. helyre került, másrészt miként fordulhatott elő, hogy odahaza, Kőbányán nem ön kapott lehetőséget egyéniben indulni?

Az egyéni választókerületre viszonylag egyszerű válaszolnom: György István személyében nálam jobb jelölt akadt.

György István hogy is szerepelt vasárnap?

Kőbányán, ha szűken is, de nyert, viszont a választókerület másik felében, Kispesten bőven kikapott. Összességében elment a választókerület.

Mi lett volna, ha ön indul?

Rosszabbul szerepeltem volna.

Biztos?

Reális és racionális döntés volt őt indítani… Mondom, nincs bennem sértettség.

Korábban ön többször is indult egyéniben.

Igen, de most nem.

És a 68. helyre mi a magyarázat?

A viszonylag konzekvens elrendezés. A Fidesz-KDNP lista elején természetesen a miniszterek, az államtitkárok és a politikai szövetségesek állnak, elég sokan, aztán a három szóvivő. Logikus, hogy én csak utánuk következhettem. Nagyjából két képviselő került elém, Németh Szilárd, aki ugye rezsibiztosként rendkívül fontos feladatot vitt, és Papcsák, de például Doncsev András, aki a legnagyobb minisztériumban volt államtitkár, mögém sorolódott.

Lobbizott a minél jobb pozícióért?

Én nem lobbizom magamért. Miért is tettem volna. Kétszázhatvanhárman voltunk az előző frakcióban, abból a csapatból hatvannyolcadiknak lenni nem rossz.

Kivéve, ha a hatvanötödikig ér a jóság. Onnantól egykutya az összes többi hely. Ön a hoffmanni vonallal szembefutó Pokorni mellé állt az oktatási kérdésekben. Tán ez lehetett a hiba.

Valóban sokszor Zolival értettem egyet, de nem minden esetben. Önálló véleménnyel bírtam a konkrét kérdésekben. Még egyszer mondom: valójában nincs gond a listás helyemmel.

Hm.

Jó, persze jobban örültem volna, ha bekerülök.

Lehet ám, hogy tényleg nincs oka aggódni. Mondják, 2010-ben a Fidesz alakuló frakcióülésén a külső támadásoktól, dezertálásoktól tartó Orbán arról beszélt képviselőtársainak, hogy „mindenkin rajta tartjuk a szemünket, és senkinek sem eresztjük el a kezét”. Nyilván a máriuszi kéz sincs elengedve.

Igen, mondtam a feleségemnek, Adriennek is: azt gondolom, számítani fognak rám, ha nem képviselőként, akkor máshogyan.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik