Belföld
torgyán (torgyán)

Torgyán József: Ugorjon a teraszról a nem létező medencémbe!

Nagy József
Berecz Valter
Nagy JózsefBerecz Valter

2014. 02. 21. 07:57

Önöknek is hiányoznak a torgyáni szóvirágok? Itt az idő ismét megmerítkeznünk a verbális paradicsomban. Vak szamár, keresztény szociális kutya és álkisgazda székházpióca. Best magazin és kéményseprő, chilei cseresznye és izraeli szőlő. Kemény szerszámmal Kálmán Olgánál, és annyi más érdekes. Nagyinterjú a kisgazdával.

Nyolcvan fölött más ember unokázik, keresi a lelki békéjét, próbál kijönni a nyugdíjából. Ön meg azon ügyködik, hogy ellehetetlenítse utódját, bizonyos Hegedűs Pétert az amúgy jelentéktelenné sorvadt kisgazdapárt élén. Miért?

Mert nem hagyhatom magára az általam, kisgazda tömegek segítségével, tetszhalotti helyzetéből 1989-90-ben feltámasztott Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártot.

Miért ne hagyhatná?

Mert a körülmények kedvező alakulása esetén bármikor potenciálisan abba a helyzetbe kerülhet, hogy megnyeri a választásokat, és ezt az esélyt nem hagyhatom elvenni a legmagyarabb párttól, noha magam a politikai életbe visszatérni már nem fogok.

Tele az ország a kisgazdapárt óriásplakátjaival.„Péter üzeni: ismét erősek vagyunk” – ez olvasható rajtuk. Miért nem hagyja, hogy Péter kivezesse a pártot a csalánosból?

Ez a Péter egy vak szamarat sem tudna kivezetni az istállóból, nemhogy a Független Kisgazdapártot bevezetni az Országgyűlésbe.

Ismeri Pétert?

Ismerem. Állítólag ez a Hegedűs egykoron az állampárti Kádár-titkárságon dolgozott a sportszakosztályon – persze ennek az állításnak az igazát nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni. Azt azonban Hegedűs Péter elismerte, hogy az MSZMP-nek tagja volt. Márpedig még az én vezetésem alatt, 2001. május ötödikén a ceglédi nagygyűlésünkön háromezer küldött szavazatával egyhangúlag azt a határozatot hoztunk, hogy a kisgazdapárt elnöke és elnökségének tagja nem lehet volt MSZMP-tag. Ezért nyilvánvaló, hogy Hegedűs jogtalanul lett a kisgazdapárt elnöke.

torgyán (torgyán)

A tömeg, amin Horn Gyula is megdöbbent, az egymilliárd, amiből nyolcvan vagy száznyolcvan millió maradt, és az ember, aki saját magáról nevezte el pártjait. Feltámaszthatóság! Hűtlen kezelés! Székházpióca-bűnözés!

Sok esztendeje már, hogy ön eleresztette az FKGP kezét. Hegedűs azóta próbálja rendbe tenni a párt szénáját.

Mit tett rendbe Hegedűs?

Azt állítja, „tíz évbe telt a torgyáni örökség eltakarítása”. Meg azt is, hogy ön egymilliárd forint tartozást hagyott hátra, és számos stikli mellett azt is eltűrte, hogy egy megyei vezetője pártpénzen „légyottokra” tartson fenn bérleményt. Hegedűs a hvg.hu oldalán így jellemzi önt: „Egy időben komoly választási sikereket ért el, majd sajátos személyiségszerkezete okán egyre komolyabb károkat okozott saját maga és pártja számára is.”

Ez mind nem igaz!

Az adósság sem?

Abból csupán annyi, hogy az én elnöki időmben egy ötfős bizottság felvett kettőszázmillió forint kölcsönt.

Visszafizették?

Nem. Sőt Hegedűsnek sem kellett volna visszafizetnie, mert aki a kölcsönt biztosította, nem teljesítette a szerződés egyéb feltételeit. Az egymilliárd forint eltűnése miatt Hegedűs táborához tartozó, általam álkisgazda székházpiócának nevezett egyének még magát Hegedűst is feljelentették a Legfőbb Ügyészségen. Egymilliárd-háromszázmillió forintért eladták a Belgrád rakparti székházat, ám a vételárból, ha jól hallottam, mindösszesen nyolcvan vagy száznyolcvanmillió forint maradt. Hegedűs Péter most azért támad engem, mert valahogy meg akarja magyarázni, hová tűnt el az a rengeteg pénz. Én azonban több ok miatt sem lehetek anyagiakkal vádolható. Egyrészt azért, mert az FKGP úgynevezett elnök-főtitkári rendszerben működött. Ennek lényege az, hogy az elnökhöz csak a párt politikájának kialakítása és képviselete tartozott, míg a párttagság, a pártadminisztráció és minden pénzügyi kérdés kizárólagos hatáskörrel a főtitkár munkakörének részét képezte. Ráadásul én azzal a kikötéssel vállaltam el az FKGP elnöki, majd a Fradi elnöki tisztet is, hogy még tízforintos utalványozási jogom se legyen. Mert ha lett volna, akkor – ismervén a politika világát – különösen nagy kárt okozó hűtlen kezeléssel rágalmaztak volna meg.

Hogyan kívánja kiseprűzni Hegedűst az FKGP éléről?

Erre természetesen megvan az elképzelt forgatókönyvem. Egyelőre csupán annyit árulhatok el, hogy 2014. augusztus huszadikán délelőtt tizenegy órára az Ópusztaszeri Nemzeti Parkba összehívom a Független Kisgazdapárt ország- és országos gyűlését, hogy elindítsam a Független Kisgazdapárt újbóli feltámasztásának folyamatát.

Ön 2002-ben Torgyán Párt néven hívott életre politikai formációt, 2005-ben a Megújuló Magyarországért Mozgalmat jegyeztette be, 2008-ban pedig a Szövetség a Megújuló Magyarországért Torgyán-Kisgazda-Koalícióval rukkolt elő. Mi lesz ezekkel, ha ön ismét az FKGP-t kezdi tatarozni? Négy párttal tán még Torgyán József sem bír, bár a három újsütetűről a megalakulásuk óta semmi hír.

Mert azokat egyrészt már évekkel ezelőtt megszüntettem, másrészt azért, mert azokat természetesen nem a kisgazdapárt ellen hoztam létre, hanem azért, hogy egyáltalán felszínen tarthassam a kisgazda mozgalmat, hogy azok a kisgazdák, akik igényelték, hogy próbáljam egyben tartani a Független Kisgazdapártot, ne veszítsék el hitüket annak feltámaszthatóságában. Én világéletemben kizárólag a kisgazdapártnak voltam, vagyok és maradok tagja, nem léptem be soha máshová.

A saját három pártjában sem volt tag?

Na de kérem, most mondom, hogy azok a kisgazdapárt különböző szervezeteit igyekeztek összetartani, és ekként fognak majd részt venni a 2014. augusztus huszadikai, tizenegy órakor megrendezendő eseményen, természetesen egyéb, nagyon-nagyon jelentős szervezetekkel együtt.

Kikkel?

Nem kívánom ezt feltárni, legfeljebb utalhatok különböző ötvenhatos szervezetekre, de ennél részletesebben nem kívánom megjelölni őket.

Hatalmas tömeg lesz?

Köztudott, hogy a kisgazdapárt ópusztaszeri nagygyűlései mindig óriási tömeget vonzanak. Több alkalommal is odajött hozzám Horn Gyula – ugyanis augusztus huszadikán rajtunk kívül csak ők tartottak megemlékezést Ópusztaszeren -, és megdöbbenve jegyezte meg, nem érti, hogy tudok én ekkora tömeget odavonzani.

torgyán (torgyán)

Na, honnan lopta a programját Orbán? Honnan terelgette át magához bázisát a Jobbik? Hol rontotta el Ángyán? Miért nincs bizonytalan kisgazda? Mi történne, ha villamosra szállnánk Torgyánnal? Mit is akartunk közbevetni?

Az idő fölszalámizta azt a tömeget. A Torgyán-érában az FKGP volt az egyetlen kisgazda szervezet, mára viszont a bajtársai jó része Turi-Kovács Bélával az élen a Fideszbe szervült tagozatként. Ráadásul a kormányzópártból kivált Ángyán József is bejelentkezett a földműves szavazókra, a Jobbik úgyszintén, a szociknál Gőgös Zoltán, a zöldeknél Szabó Rebeka szervezett magának némi vidéki hátországot. Plusz ott a Hegedűs-féle hivatalos FKGP. Kinek kell Torgyán ebben a tolongásban?

Az igazi kisgazdáknak, akiknek tömegeit 1988 őszétől kezdve az országjárásom alatt nem kis részben én szerveztem be a Független Kisgazdapártba. Az MSZP-ben nincsenek kisgazdák, Turi-Kovácsék pedig számban ugyan kevesen, de a Fidesz része lettek. Megjegyzem, Orbán Viktor kilencven százalékban átvette az általam huszonhárom évvel ezelőtt meghirdetett kisgazda programot. Nagy kár, hogy többnyire nem hajtotta végre! A Jobbik is nagyrész az én programomat és tagságomat vette át. Ángyán államtitkár úrnak pedig már a kilencvenes években csatlakoznia kellett volna a kisgazdapárthoz. A kisgazda tömegek többségét a politológusok tévesen a bizonytalan szavazók körében tartják számon. Csakhogy a kisgazdák nem bizonytalanok! Azért nem szavaznak senkire, mert tántoríthatatlanul a Független Kisgazdapárt hívei.

Azt…

Várjon! El kell mondjam, ha már ezt a kérdést felvetette, hogy meglepődne, ha végigutazna velem valamelyik villamoson, autóbuszon, vagy bejönne a közértbe, és látná, mennyien megszólítanak, kvázi rimánkodnak, hogy térjek vissza a politikai palettára, és csapjak az asztalra! Hozzáteszem, nem térek vissza, csak útnak kívánom indítani a Független Kisgazdapárt feltámasztását illetően azt a kezdeményezést, amely nem egy pillanat műve lesz, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként fog megszerveződni. Reményeim szerint olyan erővé, amelyet igényel a magyar társadalom.  Ennek nyilvánvalóan a kisgazda eszmeiségre kell épülnie, de sokkal szélesebb alapokra kell helyeződni ennek a feltámasztandó Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Pártnak. A világ halad. Itt hadd utaljak arra, hogy a világ legnagyobb tudósai, – köztük elsősorban a kvantumfizikával foglalkozók – évezredekre előre gondolkodnak az emberiség jövőjéről. Lehetetlen hát, hogy a mai politika világában a vezetők egy nappal se tudjanak előre gondolkodni. Ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy egy modernizált Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt jelenjen meg a magyar politikai palettán. Szerintem erre óriási igény van! Ezt fogom útjára indítani. Hogy aztán mennyire lesz sikeres, ez a jövő kérdése. De nekem kötelességem, hogy útnak indítsam ezt a folyamatot, hiszen bennem még mindig igen jelentős kisgazda erők bíznak. De mit is akart közbevetni?

Már nem tudom, ön lehengerlő. Miként az volt 2004-ben is, ígérve, tarol a 2006-os választásokon, aztán még csak el sem indult. Aztán 2008-ban is fogadkozott, de 2010-ben sem állt startvonalhoz. Miként most sem. Mitől riad vissza mindig?

Nem riadok én meg semmitől! Az volt az ok 2006-ban és 2010-ben is, hogy az általam mindig is neo-ultraliberálisnak nevezett baloldal nagyon komoly veszélyt jelentett az országra! Ebben a helyzetben nem kívántam és most sem kívánom megosztani a nemzeti oldalra szavazók tömegeit.

Most kétharmados nyerésre áll Orbán, mit se számítana, ha lecsípne egy-két százalékot. Ennél pompásabb alkalom nem lesz a torgyáni visszatérésre.

Az a helyzet, hogy ma is rendkívül komoly veszélyt rejt a neo-ultraliberális baloldal. Régóta mondom, hogy a választások előtti időszakban meg fogják rogyasztani a forintot! Ez be is következett a minap!

Először törökországi hírekre, számos fejlődő ország valutájával együtt zuhant a forint, aztán a Matolcsy-féle kamatcsökkentés tett be neki, nem az ármány.

Mondom: szemmel látható a pénzügyi világ igyekezete, hogy megroggyantsa a forintot. Ráadásul abból is baj lehet, ha a baloldali blokk ígéretekkel rá tudja venni az elkeseredettek tekintélyes hányadát arra, hogy részt vegyenek a választáson. Sőt az sem kizárt, hogy egyenesen odaszállítják az embereket a szavazóhelyiségekhez. Mindemellett a Fidesz – sajnos! – lövi az öngólokat! Ezért most ismét nem oszthatom meg a nemzeti oldalt. De a választások után, augusztusban, immár 2018-ra készülve fel szeretném támasztani a Független Kisgazdapártot.

Azzal csak egy a bökkenő: akkor meg 2018-ra osztja meg a nemzeti oldalt. Ezzel nem kalkulált?

Kérem, 2018-ban azért nem fogom megosztani a nemzeti oldalt, mert a magyar népben nagyon régóta benne van az igazi nemzeti közép iránti vágy, és ennek egyre erősebben hangot is ad.

Nem értem.

A Független Kisgazdapárt 2018-ra sem fogja megosztani a nemzeti oldalt, hanem maga lesz a nemzeti oldal.

A kisgazdapárt nyeri a 2018-as választást?

Semmit nem zárnék ki.

Ha a kisgazdák nyernek 2018-ban, mi lesz a Fidesszel?

A Fidesz is része lesz a kisgazdapárt vezette nemzeti középnek!

Ha ilyen egyszerű, miért nem hozta létre ön már most azt a nemzeti közepet?

Nagyon egyszerű! Mert a közhangulat most még nem olyan. De már érzékelhető, hogy milyen hihetetlen tömegek ábrándultak ki a Fideszből, nem győzöm elmagyarázni az engem az utcán megszólítóknak, hogy jelenleg mégis muszáj segíteni Orbánékat. Az előbb itt járt nálam a Best magazin, és közben becsöngetett a kéményseprő, bejött, és szerette volna megtudni, mikor térek már vissza a politikai életbe, mert nagyon nagy szükség lenne rám. Hihetetlen az igény. Ezért én útnak indítom a legmagyarabb pártot, de a szervezésben, hangsúlyozom, nem kívánnék részt venni, mert bár borzasztó veszélyeket hordoz a baloldal, és én azt érzem, hogy egy húszegynéhány éves ember lendülete lakozik bennem, de mégiscsak elmúltam nyolcvanegy.

Tényleg tart ettől a szétesett baloldaltól?

Az egyszer igaz, hogy szétesett! Figyelte, mit hordtak össze 2012. október huszonharmadikán az Összefogás szónoknak nevezett személyei? Akik azt tűzék ki céljukul, hogy magukhoz édesgetik a jobboldali politikában csalódott szavazókat. Ezt olyan eszement módon kívánták elérni, hogy támadták a turult! A nemzeti jelképünket! Pedig hát minden nemzetnek van nemzeti jelképe, az egyiknek az elefánt, a másiknak a sas, nekünk meg a turul. A nemzeti érzelmű magyarokat kivétel nélkül sértette ez a hozzáállás. És azt észrevette, hogy Bokros Lajos micsoda képtelen programot hirdetett meg?

torgyán (torgyán)

Kire vágyik Kálmán Olga? Mikor jön a négyszázas euró? Mit akarnak a férgek és a keselyűk? Miért sír Bajnai? Elveheti-e a túl sok kutya Orbán nyolc évét? Nemzeti Fidesz, kemény szerszám és szájjal érzékeltetett ősmagyar erő.

 

Bokros? Ő nem tagja a baloldali Összefogásnak, csupán kívülről támogatja az ellenzéki jelölteket, és pártja, a Modern Magyarországért még csak nem is indul az országgyűlési választáson. Mit számít az ő programja?

Na de Bokros a baloldal ideológiájához hozzátartozó tétel, ezt ne feledje! Jártam bent az ATV-ben Kálmán Olgánál. A következő napokban kíváncsi voltam, milyen módon reagál utólag a velem folytatott beszélgetésre, ezért néztem az adást. Tudja mit láttam rajta? Hogy tele van Bokros iránti vágyakozással! Azt érzékeltette, hogy Bokrosnál becsületesebb magyart nem hordott hátán a Föld.

Kálmán Olga sem tagja az Összefogásnak.

Bokros ötszáz napot arra szánna, hogy megszüntesse a fideszes törvényeket, és aztán új választást írna ki. Tudja mit jelentene ez? Két évig nem volna kormányzás! Mi történne ebben az esetben? A mostani, háromszáz forintot meghaladó euró négyszáz forint fölé csúszna. Összeomlana a gazdaságunk! Egy agyrém belegondolni, hogy ilyen programmal akarnak előállni! Azt kell mondanom önnek, hogy a baloldal teljességgel ellehetetlenítené a kormányzást, káoszhelyzetet teremtene! Ezért minden kisgazda érzelmű embert arra biztatok, április hatodikán szavazzon a Fidesz-KDNP-re.

Orbán Viktor „ellehetetlenítette a nemzeti oldalt, és hátba szúrta legfőbb szövetségesét, és még csak nem is nemzeti” – ezt ön nyilatkozta 2008-ban. Egy „nem nemzeti” politikusnak kampányol Torgyán József?

Olyan időszakot élünk, amikor túl kell lépni az egyéni sérelmeken.

De ha Orbán még csak nem is nemzeti!

Na, várjunk csak. A Fidesznek annak idején elmagyarázták, hogy túl sokan vannak a liberális baloldalon, ezért tessék inkább átmenni jobboldalra, népnemzetibe, és akkor már mindegy, melyik oldalra szavaznak a magyarok, mindenképpen a liberalizmus fog kormányozni. De szerencsére azóta sok víz lefolyt a Dunán, és sok tisztességes, nemzeti gondolkodású ember tagolódott be a Fideszbe – köztük kisgazdák is -, amely így, ha csak zömében retorikájában is, de abszolút nemzeti lett.

2008 óta?

1994-től fokozatosan igyekeztek-igyekeznek rátérni a nemzeti útra, bár kétségtelen, hogy a nemzeti gondolat a Fideszben ma még nem valósult meg minden területen. Esélyt kell adni Orbán Viktornak, hogy nyolc évet egyben kormányozhasson, ezt minden józan embernek be kell látnia. Éppen ezért megdöbbenve tapasztaltam, hogy az én Giczy György barátom, akit jó magyar embernek ismertem, Magyar Keresztény Szociális Unió néven pártot indít a választásokon.

És? A kutya nem fog szavazni rá. Sőt a kutya sem ismeri.

Na de ha sok kutya indul, azért valamit csak elvesznek… Itt kell megjegyezzem, hogy érdemes volt bemennem Kálmán Olga műsorába, agitálnom a Fidesz mellett, még akkor is, ha egy olyan liberális személyiség, mint ő, és egy olyan nemzeti érzelmű személyiség, mint én, sosem érthet szót egymással.

Elnök úr valóban kitett magáért az ATV-ben. Olyan kisgazdás állításokkal lepte meg Kálmán Olgát, mint hogy „szépasszonyt kemény szerszámmal, ügyvédet perrel megijeszteni nem lehet”.

Már elnézést kérek, de ez egy országgyűlési felszólalásomból vett idézet, amit arra adtam elő, hogy perrel próbáltak fenyegetni. Ne haragudjon, azt kell mondjam, hogy én mindig mindenkivel végtelenül udvarias voltam, és soha sem használtam illetlen kifejezéseket.

„Álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, és amíg a liberális férgek belülről rágják édes hazánk nemes testét, addig a liberális dögkeselyűk kívülről tépik, szaggatják az ezer sebből vérző, Trianonban megcsonkított, Párizsban továbbkurtított szerencsétlen nemzetünket” – ezek az ön szavai 1996 márciusából. Nem éppen udvarias, toleráns gondolat, ráadásul ön meglehetősen gyakran szőtt hasonló mondatokat.

Már ne is haragudjon, de ezt én a mai napig helyes és időszerű korrajznak tartom! Mert miért kellett volna nekem – magyar politikusnak – eltitkolnom, hogy szeretett hazám történelmében valóban bekövetkezett az a semmihez sem hasonlítható, megdöbbentő helyzet, hogy békeidőben, mintegy két évtized alatt eltüntették a nemzeti vagyon közel kilencvennégy százalékát! És miért ne fejezhettem volna ki megdöbbenésemet és csillapíthatatlan felháborodásomat amiatt, hogy a nemzeti vagyonunk ebek harmincadjára juttatása mellett a rendszerváltáskori huszonkétmilliárd USA dollár államadósságot – melyet egyébként elismernünk sem lett volna szabad – feltornázták, a vállalkozók és egyéb magánosok adósságával együtt több mint kétszázmilliárd USA dollárra. Ne várja el tőlem, hogy én az emiatti megdöbbenésemnek és tiltakozásomnak, a magyarság nemzeti tragédiájának ne adjak hangot! Persze nem akarom elhallgatni azt a tulajdonságomat sem, hogy én nem olyan szónok vagyok, mint Bajnai, aki minden két szó között fél perc szünetet tart, mire sírós hangon végre előadja, amit szeretne, hanem a beszédeimben érzékeltetem az ősi magyar erőt. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy mégiscsak a valóságot feltáró, jó kis beszédet kellett tartanom 1996. március tizennegyedikén a Kossuth téren, ha közel tizennyolc év múltán még az ellenfeleim is emlegetik!

torgyán (torgyán)

Nyakkendős, flaszter-, vagy csizmás: mindegy, csak paraszt legyen. A legmagyarabb párt vezetője vidékjárást elszabotáló ügynökökről, tűzbe menő tömegekről beszél, majd önmagától idéz. Ha akarjuk, szívesen beperel.

Nem volt mindig ilyen büszke arra az ősi erőre. „Pártunk annyira alultáplált volt szellemileg, hogy szinte nem volt ember, aki egy magas színvonalú előterjesztést meg tudott volna csinálni” – ezt ön nyilatkozta az 1998 és 2002 között kormányon lévő pártjáról.

Nem stimmel a szöveg.

Szó szerint idéztem.

Nekem mindig az volt az álláspontom – és azt is kommunikáltam! -, hogy agrárvonalon óriási szellemi bázis volt a Független Kisgazdapártban! Ezt a hatalmas szellemi bázist jelenítettem én meg a különböző beszédeimben. Az FKGP szellemi bázisa alkalmas volt arra, hogy az ország vezető erejévé váljunk, azonban a kisgazdapártba beépített ügynökök megakadályozták, hogy kormányerővé válhassunk. Szomorúan emlékeztetem arra, hogy Vörös Vince és dr. Balog György ügynökök voltak. Előbbi „Virág Benedek”, utóbbi egy ideig ”Róka”, majd „Rába” néven. Ők ketten 1989-ben fizikálisan elűzték, szó szerint kipofozták az értelmiséget a Független Kisgazdapártból.

Önt hogyhogy nem pofozták ki?

Én úgy maradtam bent, hogy apai ágon jobbágyszármazású parasztcsaládból származom. Ez eléggé közismert.

A jobbágyszármazás kellő védelmet nyújtott a kipofoztatás ellen?

Igen. Fáradhatatlan vidékjárásom során az eszmeiségem olyannyira elválaszthatatlanná vált a kisgazda eszmeiségtől, hogy a kisgazda tömegek nemcsak egyszerűen kiálltak értem, hanem, állíthatom, tűzbe mentek volna értem. De még így, jobbágyszármazékként is nehezen fogadott el néhány kisgazda vezető. Nem a kisgazdatársadalom, hanem annak csak néhány vezetője! A kisgazda tömegek magukévá tették azt a meggyőződésemet, hogy „a Független Kisgazdapárt akkor volt nagy, amikor a nyakkendős parasztok vezették a csizmás parasztokat.” Ez egy tőlem származó idézet.

„Flaszterparaszt” – ezt az ellenfelei vágták az ön fejéhez, mondván, mit keres egy lakkcipős budai úri ügyvéd a földművesek élén.

Így volt, de én megmagyaráztam, hogy a legmagyarabb pártnak, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak ismét az egész társadalmat lefedő erővé kell válnia. Ehhez pedig értelmiségre is szükség van. „Mert kormányozni csak középről lehet, szélről pedig csak ordítani!” – ez is tőlem származó idézet. A kisgazda tömegek el is fogadták az okfejtésemet. A beépített ügynökök azonban mindent elkövettek annak érdekében, hogy a Független Kisgazdapárt ne nyerhesse meg a választásokat. Ennek érdekében még a vidékjárástól is eltiltottak. Ekként kellett volna a választási kampányt is végigvinnünk. Hallott már ilyet?

Miért tiltották el?

Mert féltek, hogy megnyerjük a választásokat. Ezt 1990. április elején úgy akadályozták meg, hogy az ugyancsak ügynök Pártay Tivadar a saját újságunkban lejárató cikket jelentetett meg rólam, holott mi a Népszabadságtól vártuk a támadást. A választások után Pártay Tivadar ezt a tettét a Kis Újságban azzal igyekezett megmagyarázni, hogy az FKGP-t nem tartotta felkészültnek a kormányzásra. A személyemet lejárató cikket a Független Kisgazdapárt akkori közel teljes készpénzállományával, tizenegymillió forint értékben többletpéldányokkal nyomatékosították. Azokat fénymásolták az MSZP és az SZDSZ pártszervezeteinél, majd bedobták szinte minden választópolgár postaládájába. És terjesztették postai kézbesítési úton is. Ezzel megakadályozták az FKGP választási győzelmét, és azt, hogy agrárnagyhatalmat csinálhassunk Magyarországból. A kisgazda agrárszellemi bázis jóvoltából ennek érdekében igen sok tervet publikáltam.

Kapott is értük kritikát, különösen a „chilei cseresznye” miatt.

Mindenkit bepereltem, aki valótlanságokat hírlelt a „chilei cseresznyéről”. Őket általában több százezer forint megfizetésére kötelezte a bíróság. Ha kívánja, önt is nagyon szívesen beperlem.

Miért tetszik engem beperelni?

Mert „chilei cseresznyézik”! Én soha életemben nem voltam kereskedő, ezt talán még ön is felfogja.

Igyekszem, doktor úr.

Na, hát ha nem voltam kereskedő, miniszterként hogyan hozhattam volna be akár egy szem cseresznyét is Chiléből?

Jogos kérdés.

Én  Nagykörüről – ahol több, mint százféle, csodálatos ízű magyar cseresznyefajtát kísérleteztek ki – kívántam kivinni Chilébe cseresznyefa csemetéket és mezőgazdasági technológiát. Azt terveztem, hogy a Chilében termesztett cseresznyét olcsón, hajón, konténerben szállítjuk Japánba, ott ugyanis több ezer forintnak megfelelő összegért árultak egy maréknyi cseresznyét. Mint már említettem, mi kisgazdák Magyarországból zöldség-gyümölcs nagyhatalmat szerettünk volna csinálni, elárasztván Európát és a világot a mi csodálatos magyar gyümölcseinkkel, zöldségeinkkel. Petrolinában, Brazília legközepén, óriási eredményeket értünk el az agrárium területén. Különösen szőlő- és déligyümölcs termelésben. Szőlőt kétszer szüreteltünk egy évben. Úgy indítottuk meg a vegetációt, hogy az izraeli szőlő lefutása után egy héttel később érjen be a miénk. Tehát akkor, amikor Magyarországon tél volt. Ezzel az időzítéssel csillagászati hasznot lehetett volna elérnie hazánknak. Azon bukott meg az ügy, hogy bár én indítványoztam, hogy a magyar honvédség ne vadászgépeket vegyen, hanem katonai szállító repülőgépeket, melyekkel békeidőben friss magyar gyümölcsökkel láthatnánk el a világot, egyebek mellett gurulós málnával…

Meg cseresznyével is.

Igen, azzal is, de sajnos ellenérdekeltek elérték, hogy mégis csak vadászgépeket vásároljon az állam. Hogy érzékeltessem, micsoda üzlettől esett el hazánk, beszámolok arról, hogy van egy kereskedő, aki – már évtizedek óta! – karácsony előtt, rendszeresen cseresznyét hoz be Magyarországra, és óriási haszonnal eladja. Hiszen mindig volt és van itt annyi procc ember, aki decemberben boldogan vásárol méregdrága cseresznyét.

Főleg ezen a belbudai környéken, ahol ön is lakik.

Igen, főleg itt, na, és az a kereskedő innen meg hungaricumot visz az óceánon túlra, vagyis dupla üzletet arat. Én magam egyébként Kolumbiában is láttam magyar szalámit… Mit szeretne mondani?

Kicsit aggódom. Ugye nem perel be a cseresznyéért?

Megnyugodhat, nem perlem be, miután belátta, hogy valótlanul hivatkozott a hamisan tálalt „chilei cseresznyére”.

 

 

 

 

 

Legutóbb a fideszes Kósa Lajost citálta bíróság elé, miután a debreceni polgármester azt találta önre mondani a köztévében, hogy „paprikajancsi, bohóc, kalandor, haszonleső, megélhetési ember”. Melyik jelző fájt a leginkább?

Egyik sem fájt, mert azt kell nézni, ki mond valamit! És aki a szövetségeséről ilyet mond, azt én nem tudom komolyan venni. Megesett, hogy Kósa Lajos javára visszaléptettem egy kisgazda jelöltet, és ha ő ezt most így hálálja meg, hát legyen benne öröme.

torgyán (torgyán)

“Az előbb itt járt nálam a Best magazin, és közben becsöngetett a kéményseprő, bejött, és szerette volna megtudni, mikor térek már vissza a politikai életbe, mert nagyon nagy szükség lenne rám. Hihetetlen az igény.”

Ön első fokon elveszítette a Kósa-pert.

Másodfokon viszont a jogalap tekintetében nyertem.

Kósa is utalhatja a százezreket?

Arra nem kötelezték, csak bocsánatkérésre.

Megtette?

Még nem.

Pedig biztos jól jönne az a kis pénz. Olvasom, a Torgyán-családnak már nincs autója, pedig valamikor három kocsi is állt a ház előtt.

Valóban három kocsim volt, amikor a politikai pályára léptem, de sikerült mindet elautóznom az országépítő pártmunka során.

Kenyérgondokkal küzd?

Kenyérgondjaim nincsenek, de azért ismételten hivatkozom arra, hogy én vagyok az egyetlen politikus, aki tizenhárom éven keresztül úgy volt a kisgazdapárt elnöke, hogy egy fillért sem vett fel a pártelnöki tisztségének ellátásáért. Pedig még Orbán Viktor is vesz fel fizetést – a legjobb tudomásom szerint – a Fidesztől. De én még a Fradi elnökeként sem vettem fel pénzt. Így most a nyugdíjamból meg a feleségem nyugdíjából élünk, amiből nem telik autóra.

A ház viszont szép.

Nyilván emlékszik, hogy amikor 1998 márciusában felrobbantották az Endrődi Sándor utcai társasházi öröklakásunkat, követelte a média, ne veszélyeztessem a becsületes lakók biztonságát, költözzek önálló ingatlanba. És bár járt volna nekem miniszteri villa, nem vettem igénybe, hanem hetvenéves koromban, ötvenévnyi sikeres ügyvédi múlt után építette fel a feleségem ezt a házat. De azt is a különvagyonából, operett primadonnai keresményéből, és kamatos kamatokkal visszafizetett OTP-kölcsönből.

E lak vetett véget az ön politikai karrierjének. Konkrétan azon bukott meg, hogy állítólag beszereltetett egy félmillió forintos ételliftet.

Még rendes liftet is rám fogtak! Meg medencét! Na most bárkinek felajánlhatom, hogy ugorjon a teraszról a nem létező medencémbe. Lehetőleg fejest, hogy befejezhesse a lejárató, tudva valóan valótlant állító rágalomhadjáratát. No meg utazzon a nem létező liftemen abba a mélységbe, amelybe a rágalma illik.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.