“Édes gyermekemként tekintek a magyar demokráciára. Felháborodással látom, ami zajlik. Tisztában vagyok vele, hogy a gazdasági válság nehéz helyzetet teremtett, de ez nem magyarázza például azt, amit a magánnyugdíjpénztárakkal tett a kormány… A miniszterelnök addig jutott el, hogy érzékelte a bajt. A gazdasági helyzet pedig egyre súlyosabb, elszegényedő és elkeseredett országot látok. A hatalom birtokosai nem merik kimondani, hogy nem tudják teljesíteni az ígéreteiket… Az új alkotmányra, a médiatörvényre, az igazságszolgáltatás legyűrésére és számos hasonló tettre pedig végképp nincs magyarázat. A magyar demokrácia alapértékei kerülnek veszélybe… A kormány – hibásan – a keleti szélnek feszíti neki a vitorlát, ahelyett, hogy a nyugati demokráciák modelljét követné. Az ellenzék állapota szintén komoly aggodalomra ad okot, teljesítménye részben elfogadhatatlan, részben értékelhetetlen.”
Fodor Gábor: Találkozom Orbánnal (FN24, 2011. szeptember 27.)
Gyöngyös született 1962. szeptember 27-én. Elvált, második feleségétől egy fia és egy lánya született.
Gyöngyösön érettségizett, az ELTE jogi karán szerzett diplomát.
1988-ban a Fidesz alapító tagja, szóvivője, választmányának tagja, 1993-ban alelnöke. Fidesz-delegáltként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon.
1990-ben bekerült az első szabad Országgyűlésbe, a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként azon kevesek egyike, akik látták a Németh Miklós által Antall Józsefnek átadott ügynöklistát, benne az akkori Országgyűlés „érintettjeinek” nevével.
1993-ban a Fidesz konzervatív fordulata miatt több társával kilépett a pártból, képviselői mandátumáról lemondott. 1994-ben az SZDSZ-ben folytatta, Gyöngyösről egyéniben jutott a t. Házba.
Az 1998-as, a 2002-es és 2006-os Országgyűlésnek szintén tagja, országos listáról.
A Horn-kormányban, 1998-ban megkapta a művelődési és közoktatási tárcát, ő készítette elő az 1996-tól bevezetett felsőoktatási tandíj intézményét. Miniszteri beosztásáról 1995 végén lemondott.
2007 májusától ő vezette a környezetvédelmi minisztériumot, egy évvel később a többi SZDSZ-es tárcafővel együtt kilépett a kormányból. 2008 júniusában, rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen megválasztották az SZDSZ elnökévé. Egy éven át volt a párt első embere, a 2009-es EP-választási kudarc után lemondott előbb pártelnöki tisztéről, majd országgyűlési mandátumáról is, 2010-ben pedig nem újította meg párttagságát.
Hosszú közéleti hibernálódás után 2013 áprilisában Liberálisok néven új pártot alapított. Az Összefogásból előbb kiszorult, majd az utolsó pillanatban mégiscsak helyet kapott.
Interjúink vele a ciklus elejéről itt, a ciklus végéről itt.
Fotó: Kummer János
