Mesterházy Attila szeptemberben harminc perc tárgyalás után kidobta önt az MSZP-székházból. Ott, leforrázva hitte még, hogy közös listára kerül a Fodor Gábor név?
Hittem.
Mire alapozta azt a hitet?
Tudtam, hogy elhibázott megállapodást kötött az MSZP és az Együtt-PM, s reméltem, mielőbb rádöbbennek a konstrukció működésképtelenségére. Az idő bizonyította az igazamat, és a minap végre létrejött a széleskörű, a liberálisokat is magába foglaló, a kormányváltásra esélyt kínáló együttműködés.
Fotók: MTI/Mohai Balázs
Az az ön mázlija, hogy Bajnaiék összezuhantak.
Benne volt a levegőben, hogy így történik.
Hallani, hogy a keddi bejelentés előtt egyetlen nappal közölte önnel Mesterházy Attila, hogy a Liberálisok is az összefogás része.
Meg nem mondom, pontosan mikor hívott Attila.
Szocialista források szerint hétfőn.
Ilyenkor mindenki szeret jól értesültnek mutatkozni, de már a hétvégén zajlottak tárgyalások.
A PM-es Jávor Benedekéknek Unicum kellett ahhoz, hogy elviseljék, kikkel kerültek közös listára. Ön is magához vett némi szíverősítőt?
Egyáltalán nem. Magától értetődően senki nem szólhat bele, hogy a többi párt kiket tesz a listán az általa kialkudott helyekre.
Senkivel semmi baja?
Senkivel semmi bajom.
Az LMP-s Ertsey Katalin írja a PM-esekre: „Ahogy egykori párttársaimmal felmosták a padlót, az egyszerűen szívszorító.”
Az Együtt-PM rossz stratégiája természetes módon vezetett politikai elgyengüléséhez, de ez a legkevésbé sem indokol sem izgatott, sem lesajnáló megjegyzéseket. Van olyan a politikában, hogy nem jön össze az ember elképzelése.
A kicsik közül ön befért az együttműködésbe, Bokros Lajos viszont nem. Miben jobb a Liberálisok a MoMá-nál?
Velünk és a DK-val már tárgyalt tavaly az MSZP, még ha átmenetileg kosarat is kaptunk. Természetes, hogy most először kettőnket emeltek be az összefogásba. Bokros Lajost nagyra tartom, de most nem vetődött fel a pártja neve. Egyebek mellett azért, mert ők maguk deklarálták, hogy nem indulnak a választásokon.
Bokros azt deklarálta, hogy ha nem kér belőle az összefogás, akkor önálló indulással nem rontja az első számú ellenzéki jelöltek esélyét. Úgy is fogalmazhatunk: nem zsarolta meg Mesterházyt és Bajnait. Ön taktikusabban viselkedett.
Ez nem taktikai kérdés. Januárig több mint ötven emberrel tárgyaltunk a jelöltté válásról, és gőzerővel folytak a további megbeszélések is, hogy mind a százhat választókerületben legyen liberális alternatíva. Készen álltunk országos listát állítani. A felkészülés részeként novemberben indultunk a fóti időközi polgármester-választáson, favoritunk tizenhárom százalékot szerzett, méghozzá úgy, hogy az MSZP, az Együtt-PM és a DK közös jelöltet indított.
Az önök fóti plakátján az szerepelt, hogy „Végre fejlődést!”, alatta egy szép női arc és egy név – Dr. Vargha Nóra – imponáló doktori előtaggal. A Liberálisok elnevezés tán még apróbetűvel sem került ki. És még így is ötből ötödik lett a jelöltjük.
A párt szempontjából nem az az érdekes, hogy hányból hányadik! Hanem az, hogy hány százalékot szerzett.
Egész pontosan az, hogy hány százalékot vett el a balos jelölttől.
Így is fogalmazhatunk. A lényeg: a baloldali összefogás jelöltje huszonöt százalékot kapott, a liberális pedig tizenhármat. Magukért beszélő számok.
Ugye ön sem gondolja komolyan, hogy ebből az következne, hogy országszerte tizenhárom százalékon áll a liberális párt?
Nyilván nem. De az egyértelmű, hogy van igény a liberális alternatívára. És az is egyértelmű: ha kimaradunk az összefogásból, ha nem tartanak ránk igényt, akkor annyi szavazatot elviszünk, hogy egyéni választókerületekben nem győzhet ellenzéki jelölt.
Erre mondtam, hogy taktika. Vagy zsarolás.
Nem taktika, nem zsarolás. Teljesítmény. Mi meg mertük méretni a jelöltünket, Bokros viszont nem – hogy válaszoljak az eredeti kérdésére.
2014 áprilisában mennyi lett volna pártlistán az önállóan induló Liberálisokban?
Nem tudom. Decemberben egy közvélemény-kutató kettő százalékra mért bennünket, miközben a DK négy százalékot kapott, az Együtt-PM szintén négyet.
Más közvélemény-kutató meg „mérhetetlennek” minősítette önöket.
Az az alapprobléma, hogy számos intézet nem is mért minket.
Szóval?
Önállóan indulás esetén az öt százalékos bejutási küszöb merész, de teljesíthető célnak tűnt.
Sose tudjuk meg, összejött volna-e. Az viszont tény, hogy a közös lista előkelő negyedik helye mellett pártja csupán a szerény 56. és az 58. pozíciót kapta.
Azok is befutó helyek.
Biztos benne?
Matematika. Nagyjából a hatvannegyedik helyig befutó.
Ha?
Szinte minden esetben. Illetve akkor nem, ha a jelenleginél lényegesen rosszabbul szerepel az együttműködés.
A jelenlegi alatt ugye azt érti, hogy összeadjuk az összefogás résztvevőinek közvélemény-kutatók által mért mostani támogatottságát?
Persze.
Kérdés, összeadódnak-e ezek a számok, szavaznak-e a PM-szimpatizánsok egy gyurcsányos-mesterházys csapatra, benyelik-e a szocifanok, hogy ismét liberálisok keveredtek a kásájukba, s mit szólnak ahhoz a liberálisok, hogy megint a szegfűre kéne ikszelniük.
Van benne rizikó, kétségtelen.
Olvasni, a szocialista politikusok nehezen emésztik, hogy ön olyan MSZP-s vezéreket szorított hátrább a listán, mint Botka László.
Evidens, hogy egy szövetség vezető helyein az egyes pártokat megjelenítő arcok találhatók, akik képesek mozgósítani saját szimpatizánsaikat. Abba meg inkább nem megyek bele, ki milyen zöldségeket hord össze. Politikai teljesítményem miatt nem kell szégyenkeznem. És van mit köszönnöm a munkatársaimnak, akiknek annak ellenére volt bátorságuk részt venni egy liberális párt létrehozásában, hogy mostanában még a baloldalon is szitokszó a liberalizmus. Ellenszélben értük el, hogy részesei lettünk az összefogásnak.
Kintről nézve ön a párt. Nyilván Mesterházyék is azért hívták a Liberálisokat az összefogásba, hogy plakátjaikra felkerülhessen a több százezer egykori SZDSZ-szavazó némelyikét vélhetően ma is vonzó Fodor Gábor név.
Ha pusztán az lett volna a célom, hogy fölkerüljek a listájára, nem csinálok pártot. A Liberálisok azért kapott három befutó helyet – miközben a DK hatot harcolt ki magának, az Együtt pedig kilencet -, mert van mögötte teljesítmény. Ne feledjük: mi vagyunk a legfiatalabb magyar politikai formáció, mindössze féléves múlttal.
Egyéniben miért nem indul senki a liberálisoktól? Félnek a buktától?
Akartunk indulni, de mire idáig jutottunk, az MSZP, az Együtt-PM és a DK már megegyezett a jelöltekről, és nem volt mód az újraosztásra.
Akkor tényleg az utolsó pillanatban ránthatták be önt. Amúgy Gyurcsánynak vagy Mesterházynak köszönheti, hogy a csapat tagja lehet?
Nem tudom, kié az ötlet, de bárkié is, bölcs elhatározás. Egy tény: Mesterházy Attila keresett meg a DK és az Együtt-PM felhatalmazásával.
Melyik tárcát választaná, ha valami csoda folytán győzne az összefogás?
Most egyelőre arra a győzelemre kell koncentrálni.
A kampányban mi az ön feladata? Melyik terület az öné?
Folyamatosan egyeztetünk.
Vagyis?
Minden pártnak megvan a maga stratégiája, melyeket ezekben a napokban csiszolunk össze.
Szóval nincs még kampányreszortja.
Ha véglegesítjük, szívesen beszámolok róla.
Fél éve szervezi a pártját, az Országgyűlésből 2010-ben esett ki. A közbenső három évben mit csinált?
Tanítottam az egyetemen, valamint környezetvédelmi kérdésekben adtam tanácsot cégeknek.
Azért kérdem, mert még balról is kapja a kritikákat. Legutóbb Kéri László ekézte önt az ATV-ben azzal, hogy „Fodor Gábor húsz éve reprezentatív SZDSZ-politikus, atyaisten, és húsz évet lehúzott komoly munka nélkül… kommunikatív képessége a magyar politikusok között mindig a legjobb volt, csak nem kell nála többet várni”.
Nevetséges. A Magyar Liberális Párt létrejötte sokaknak fáj. De miért is kéne kommentálnom mindenki hasfájását?
