„Tévedés, hogy csökkent a felvett hallgatók száma” – ezt Klighammer István mondja a mai Narancsnak.
Fotó: MTI / Földi Imre
A felsőoktatásért felelős államtitkát szerint az sem jelez bajt, hogy a jelentkezők száma egyetlen év alatt 110 ezerről 95 ezerre csökkent. „Én mindig azt kértem, nézzünk a számok mögé – érvel Klinghammer. – Ugyanis van egy demográfiai hatás is; sok szakra emelt szintű érettségivel lehet bekerülni, és 240 pont volt előírva minimumponthatárnak… Ellenzéki politikusoktól, akik a csökkentést mindig felhozzák, megkérdezném, hogy mit gondolnak, hány olyan fiatal van Magyarországon, akinek ambíciója van, és az nem teljesedhet ki, mert nem jutott be a felsőoktatásba. Ez az igazi kérdés. Ha ezt meg tudják mondani, akkor lehet vitatkozni, egyébként üres számháború megy.”
Nincs még egy ilyen
Az államtitkár, nem meglepő, osztja a miniszterelnök álláspontját, miszerint „Magyarországon nem tandíj, hanem költségtérítés van”. „A Diákhitel 2. olyan kedvező kamatozású, hogy még egy ilyet nem talál Európában. Van hol javítani a magyar felsőoktatáson, a szerkezetén szeretnénk változtatni, a minőség irányába szeretnénk elmozdulni. De a tandíj nem tartozik a valós kérdések közé. Mindenki, aki motivált, jól felkészült és tanulni vágyik, az megkapja az esélyt vagy az ösztöndíjtól, vagy a diákhiteltől. Senki sincs elzárva a felsőoktatástól.”
Klinghammer „konzultációra” hívja a felsőoktatás veszteseit: „Kérem, hogy aki konkrétan nem került be és nem a saját hibájából, az tájékoztasson, miben látja a problémát.”
Újratöltve
És ha már Narancs és Klinghammer: két napja publicisztika jelent meg az államtitkár egy másik interjúja apropóján, klikk, melyből szintén idézünk. „És nemcsak arról van szó, hogy Klinghammer ismét nem kímélte magát és bennünket, sikerült elképesztő, bosszantó – legalábbis (és nagyon finoman szólva) igencsak vitatható – koncepcióval előrukkolnia.”
Az oktatáspolitika elkötelezetteinek jelezzük: hamarost Hoffmann Rózsával készült interjút olvashatnak oldalunkon.
