Éppen emiatt jó, ha mindenki előre tájékozódik, ha valamit intézni akar, ahol hivatásos rendőr van. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem vigyáznak útjainkra, esetleg biztonságunkra (mint például Agárdon a Viking Étteremnél ma 10:30-kor mérik a sebességet). Éppen ezért nem érdemes ma sem ittasan vezetni, kerékpárral áthajtani a zebrán, pirosban átszaladni, de betörni, lopni, csalni sem kifizetődő, mert a sárkányölő jegyében továbbra is lesnek a rend őrei.
Ennek jó bizonyítéka a legutóbbi Fejér megyei termés: két fiatal perkátai betörő került rendőrkézre; egy előszállási fiú, illetve rabló is rács mögött; a dégi gyermekotthon tinédzser lakója is hiába kötött el egy Marutit, Kincsesbányáig jutott; gyáli nőnek Fehérváron boltban lopni, még közel félmillióért sem éri meg; Abán sem nyújt menedéket a padlás bolti lopás után; hajnalban akkor sem érdemes verekedni a Várkörúton, ha a csapat egyik fele magyar, a másik olasz. Ezek voltak a legfrissebb termései rendőreinknek és persze egy sor piszlicsáré ügy, amiért éppúgy dolgozni kellett.
A mai nap, április 24-e viszont annak a Szent Györgynek a napja, aki sárkányölő hírében állt, áll. E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon, s az idei időjárás alapján ez reálisnak is mondható, hisz’ idén még sok tavaszt nem láttunk.
A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágaikat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.
A katolikus egyház a sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek és a népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal zajlott, ami a hit szerint az állatok gyarapodását szolgálta. A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító magyarázatot is kapott. A jószág tűzön történő áthajtásának vagy füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt.
A marha kapuba fektetett láncon való áthajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, illetve a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás. A Vas megyei Vépen az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért.
Körösön a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öntöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék.
A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót, úgy, ahogy a rendőrség védi a vagyonunkat, biztonságunkat. De nehogy így szabadság napján bárkinek is eszébe jusson a rendőrség bejárata alá láncot tenni! Tüskés ággal pedig végképp ne hajtsanak ki senkit!
