Paráznak a szocik. Most vasárnap Ostffyasszonyfától Túristvándiig tíz időközit tart Magyarország, ebből mindössze egy helyen, Monoron száll versenybe szegfűs jelölt. A többi településen semmi esély a tisztes eredményre, s Mesterházyék nem vállalták be a lebőgést.
Fotók: Kummer János
Indokolt a pesszimizmus. Két hete Dunakeszi választott képviselőt az önkormányzati testületbe: az MSZP jelöltje a kínos negyedik helyet szerezte meg; első a fideszes, második a bajnaista, harmadik a jobbikos. A szegfűs borúlátást táplálhatja továbbá, hogy a párt országos támogatottsága a biztos választók körében nagyjából a fele a Fideszének.
A bal szempontjából a monori 1. választókerület is tuti bukónak tűnik. Egyrészt mert a polgármester sokadik ciklus óta sikeres narancsos férfiú. Másrészt, mert a 2010. októberi nagy önkormányzatin a monori tíz körzetből tízben a kormánypárti nyert; a számunkra érdekes „egyesben” a fideszes negyvenhét százalékot szerzett, a jobbikos tizennyolcat, a szoci mindössze tízet. Ez is kiütéses vereség.
Hogy mindezek ellenére most az MSZP is ringbe száll, annak egyetlen oka van: bizonyos Braun Róbert.
Mindjárt megtudjuk, ki is ő, de elébb vegyük sorra a három indulót.
Először is itt van az általunk nem túl merészen befutónak kikiáltott fideszes Balogh Imre. Illetve éppen hogy nincs itt.
Kerestük a városi Fidesz-irodán, de eszmetársainak, kampányfinis ide, kampányfinis oda, fogalmuk sem volt, hol találni őt. Egy intrikus gonoszul azt mondta nekünk, „Balogh úr elsősorban nem is Balogh úr, hanem a Cipőboltos Nő Férje”. Erre mi többször beszéltünk a település egyetlen cipőboltját vezető Cipőboltos Nővel és fiával, ifjabb Balogh úrral. A részletekkel nem tesszük próbára az Olvasó türelmét, legyen elég annyi, hogy családtagjai fantomizálták előlünk a jelöltet.
Ifi Baloghból még egy mobilszámot sem sikerült kihúznunk, annyit viszont igen, hogy „apám a választások előtt senkinek sem nyilatkozik”. Ami nagyjából olyan, mintha a következőt matricáznánk a poroltókra: „A biztonsági szelep csak akkor távolítható el, ha az épület porig égett.”
Annyit azért tudni a favoritról, hogy nyugdíjas épületgépész, valamint tősgyökeres monori. Korábban már volt tagja a képviselőtestületnek, de egy szűkítés során kihullott onnan.
Szerencse, hogy Balogh úr pártbéli főnöke, Pogácsás Tibor polgármester kevésbé introvertált személyiség. Ráadásul oly népszerű, hogy még az ellenfeleitől sem hallottunk róla egyetlen rossz szót sem. Országgyűlési képviselő, a várost 1998 óta vezeti. „Nálunk nincs helye széthúzásnak, a szegénység nagy úr. A költségvetést minden évben egyhangúlag fogadja el az éppen aktuális testület” – így indokolja és illusztrálja a monori megbonthatatlan konszenzust.
A legkomolyabb „politikai jellegű konfliktust” pedig ekképpen foglalja össze: „Általános iskolában az MSZP mostani helyi elnöke volt a magyartanárom. Nyolcadikban miatta nem lettem kitűnő.”
Monoron tizennyolcezren élnek. A zónázó vonat Pestre ér negyed óra alatt, s mivel helyben munka alig akad, bejár, aki csak tud. A Jobbik jelöltje, Bokros Tibor is ingázik: Ferihegyen „utasvédelmi ellenőr”. Ő az, aki motozza a gépre szállót, elkobozza a zsebkést, s vizslatja a bőröndök röntgenképét.
Jobboldali ember, pedig számos külsőség balra tolná. Púp, vagy inkább csomag a hátán, hogy Bokrosnak hívják. Azt sem lehetett könnyű átvinnie lelkileg, hogy jobblábas létére a monori labdarúgó ifiben balhátvédet, balösszekötőt játszattak vele. Ráadásul a fizimiskája Bajnai Gordon sporttársra hajaz.
Ezzel együtt alapító elnök a 2008-ban leszecskázott, majd újjászervezett monori sejtben.
Civilben kereskedelmi szakközepet végzett, bír menedzservizsgával, van értékpapírjogi dokumentje, s három szemesztere a gyöngyösi gazdasági főiskoláról. Öt éven át egy sörgyár termékeit értékesítette, dolgozott pénzügyi tanácsadóként, üzletelt „hobbiállateledellel”.
Azt mondja, ha egyszer odajut, munkahelyeket teremtene, mert „az mindennek az alapja”.
Szavakész, kedves ember. Nem cigányozik, nem kommunistázik, dicséri a polgármester szorgalmát, Monor iránti elkötelezettségét. A fideszes Baloghgal nincs baja, a harmadik, a szoci jelöltre azt mondja: „Az iskolatársam volt, rendes ember, az egész családja az. Szorgalmasak. Az apja a vasútállomáson kezdte egy kis zöldséges bódéval, úgy lett belőle komoly vállalkozó.”
Körülnézünk, de sehol nem látni kandi kamerát.
Az MSZP jelöltje, Mikla László zöldségtermelő, kereskedő. Bár korpulens megjelenése nem utal rá, az önkormányzat külsős bizottsági tagjaként sportügyekkel foglalkozott éveken át. Párttag sosem volt, nem is vágyott ilyes kötelékbe, egész addig, míg úgy fél éve egy borfesztiválon össze nem barátkozott a fönt emlegetett Braun Róberttel (kinek nacionáléjára még két bekezdésnyit várni kell).
Mikla számunkra a nap fénypontja, ugyanis épp „kampánytevékenységet folytat”. Ez abból áll, hogy önnön arcképét mutató kártyanaptár paklival és az Orbán-kormányt ekéző brosúraköteggel kezében becsönget mindenhová. Köszön illedelmesen, megkérdi, „hallott arról, hogy vasárnap választás lesz?”, részvételre buzdít, s kéri, hogy az ő neve mellé kerüljön majd az iksz.
Az ország zömében ripsz-ropsz mediterrán hangulat kerekedne hasonló szituban, de Monor komoly: másfél óra alatt mindössze egy anyázást jegyzünk föl, az is inkább pszichiátriai, mint politikai orvoslásért kiált. Rendkívüli eseménynek kell minősítenünk, hogy belefutunk egy megfékezhetetlen panelebbe (vau), s élményszámba megy párbeszédünk egy ős-MDF-essel, aki Antall Józsefet dicsőíti, mindenki mást anyáz, végül így köszön el: „Kevés izgalmat! Kivéve a genitálisakat. Mer’ az fontos.”
Amúgy általános reakció a „nem hiszem, hogy elmegyek szavazni”, és akad pár „én a polgármester emberét választom” válasz. (Kedvencünk: „Én szeretem a Pogácsát!”)
Na, most értünk el cikkünk desszertjéig: Braunig.
Nem ismeretlen ő a magyarországi politikát figyelemmel kísérők előtt. A negyvennyolcadik évét taposó férfit marketingstratégaként szokás emlegetni. Oktat egyetemeken, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Corvinus docense, a Sziget Fesztivál kommunikációs igazgatója, s jócskán volt szerepe a legnagyobb magyar hírportál felfuttatásában.
Medgyessy Péter kommunikációs vezetőjeként debütált a politikában, utóbb stratégiai főtanácsadóként dolgozott Gyurcsány Ferencnek, 2005-ig, mikor is összeveszett a miniszterelnökkel. Így lemaradt ugyan a 2006-os választási győzelemről, de legalább megúszta az őszödi beszédet és az azt követő káoszt. Már Bajnai idején, 2009-ben a jegybankelnök Simor András hivatalos tanácsadója lett; onnan is asztalborítással távozott tavaly, miután kiderült, hogy 2011-ben a Magyar Szocialista Párt tagja lett.
Braunt újabban Mesterházy Attila pártelnök mellett látni. Meg Monoron. Ugyanis ő vette át az innen többször is az Országgyűlésbe jutó szocialista Gál Zoltán választókerületét.
Itt van most is, bakancsra váltja a bőrtalpú cipőt, s míg Mikla az egyik lépcsőházat csöngeti végig, ő a másikban koptatja a linóleumot. Miklának korteskedik, de ha nagyon balos az ajtót nyitó „állampolgár”, elárulja, hogy „a 2014-es parlamenti választáson én leszek itt az MSZP jelöltje”. Ha bizonytalant talál, akkor pedig az „ön szerint jól mennek a dolgok?” kérdést veszi elő, s javasolja, „szavazzon a változásra”.
Ami bizony nem éppen Monor-kompatibilis taktika. A Kompromisszum allegóriájaként értelmezhető Pogácsás polgármestertől egyetlen karcos mondatot tudtunk kisajtolni fél óra alatt, a következőt: „Új stílus van kibontakozóban. Aktívabbak a szocialisták… Mert azt azért nem akarom mondani, hogy agresszívabbak. Na, meglátjuk.”
Úgy tetszik, Pogácsás tart Brauntól.
Ami biztos: Monor sosem látott még politikai óriásplakátot, ám pár napja a főtéren föltapétázták az elsőt, méghozzá Mikla László portréjával. Az is biztos, hogy mostanáig itt jobbára helyi ügyekről szólt a kampány, ám a már emlegetett brosúrában centis betűk hirdetik: „Bajban az ország”, „Az Orbán-kormány három év alatt 500 ezer embert kényszerített… hogy elhagyja hazáját”, „Elviselhetetlenül drágultak az élelmiszerárak”.
Braun tehát dolgozik.
De mit keres egy nagypályás a kispályán? Mit akar a honi politika csúcsain szocializálódott, mellesleg Óbudán párttag rózsadombi fickó Monoron?
Azt mondja, a „legelejétől” akarja megtanulni a politikát. Meg az is mondja, hogy „évtizedekre tervezek”. Meg azt is, hogy felelősséget akar vállalni, amire tanácsadóként nem volt lehetősége. Országgyűlési képviselő lenne, s nyilván az is lesz, ha máshonnét nem, hát pártlistáról. Aztán odabent a Házban már bármi megtörténhet.
Szóval Braun is járja most a lépcsőházakat. „Én magukra nem szavazok” – ezzel fogadja valaki a harmadikon. „Miért?” „Mert nyolc év alatt tönkretették az országot. Viszlát.”
Kérdezzük aztán tőle, mit lehet válaszolni a nyolcévezésre. „Nem kell vitatkozni. Csak visszakérdezni, hogy miből tetszik gondolni.” „Na de ön pont azért hagyta ott Gyurcsányt, mert úgy ítélte meg, tönkreteszik az országot, nem?” „Számos döntéssel nem értettem egyet.” „Például?” „Például a séróból politizálással, az improvizálással, azzal, hogy mindig mindent egyetlen ember tud a legjobban.”
Gyenge alap az összeborulásra. De a borús Gyurcsány-Braun múlt ellenére a monori egyes az első választókerület az országban, ahol a szocik szövetséget kötöttek a gyurcsányistákkal: a szocialista Mikla László ugyanis az MSZP és a Demokratikus Koalíció közös jelöltje.
Tíz választókerület, egyetlen szoci jelölt. A monori zöldséges tíz százalékról indul.
