Petschnig Mária Zita − a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa a Szegedi Tudományegyetem Közéleti Akadémia programsorozatában tartott előadást, górcső alá véve Magyarország aktuális gazdasági teljesítőképességét. Beszélt a világválság máig érezhető következményeiről, rámutatott a gazdaság állapotát övező tévhitek mögött meghúzódó tényleges körülményekre. Az előadás után a Szeged24-nek azokat az összefüggéseket taglalta, amelyek alapján ma leírható az ország jelenlegi gazdasági helyzete és kilátásai.
Az előadásában úgy fogalmazott: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter “könnyű álmot ígért” az embereknek. Ehhez képest mi történt mára?
” Meglehetősen nehéz álom lett belőle. Nagyon nehéz kivezetni a magyar gazdaságot abból a zsákutcából, ahova bevitték, és borzasztóan nagy ára lesz annak, ami itt felhalmozódott. Elsősorban a növekedési alapok elgyöngítésére a beruházások visszaesésére a versenyképesség romlására gondolok. Azt látjuk, hogy a tőke és munkaerő java is kifelé megy az országból. Megfordítani ezeket a folyamatokat nagyon nehéz lesz, és nagyon sokba fog még kerülni.”
Az is mondta egy buborékot fújunk. Mit ért ez alatt?
“A nemzetközi pénzvilágban fújódik egy likviditási ( kikviditás: folyamatos fizetőképesség) buborék azzal, hogy az Amerikai Jegybank (FED) és az Európai Központi Bank olyan pénzügyi lazítást hajt végre a növekedés érdekében. Így jelentős likviditási felesleg van a világgazdaságban, és a többlet pénzek keresik a maguk jó kis befektetési lehetőségeit. Így találnak rá a magyar papírokra is, amelyeknél magas kamatfelárat ígértünk, ezért vásárolják azokat. Tehát nem mi fújjuk a buborékot, hanem kívülről fújják.”
“Az előző válság azért robbant ki, mert ezeknél a kereskedelmi bankoknál többlet pénzt termeltek ahhoz képest, mint amennyi bővülés volt. Most hasonló folyamat zajlik jegybanki szintről a világ egészében. Mi most ennek a farvizén elég jól elvagyunk, ez el is altat bennünket, mert úgy tűnik, mintha minden rendben lenne. Eközben azonban semmi sincs rendben. A magyar gazdaság sérülékenysége ugyanis semmit sem javult az elmúlt gazdasági válság kitörése óta.
Tehát ha egyszer megneszelik, hogy baj van, akkor a buborék kipukkan, és mi leszünk az elsők, akiknél ennek a következményei megjelennek: elviszik a tőkét, a kötvényeinket piacra dobják, és egy hasonló szituációba kerülünk, mint 2008 őszén. Ekkor pedig megint lehet újra hívni a Valutaalapot, és kérni a támogatásukat. Ennek az esélye benne van a pakliban.”
Az államcsődé is?
“Persze. Most ugyan a kockázati mutatók javultak, de tartjuk magunkat az államcsőd kockázatát kifejező CDS-felárak tekintetében Európában a harmadik helyen: Görögország és Portugália után.”
Mi kellene ahhoz, hogy a kipukkadást elkerüljük?
“Ezt nem tudom biztosan megmondani. Valószínűleg az, hogy helyreálljon a befektetői bizalom, és felpörögjenek a növekedési motorok, mert akkor ezt a többlet pénzt a termelés és a szolgáltatás növekedése fel tudja szívni.”
Ön szerint van Magyarországnak gazdaságpolitikája?
“Van, de én ezt inkább egy szedett-vedett ötlethalmaznak gondolom, nem egy tudatos, végiggondolt gazdaságpolitikának, mert akkor nem olyan döntéseket hoztak volna, amilyeneket. Azt a poltitikát amely a magyar gazdaság növevekedését nullára viszi le, én azt nem merném sikeresnek nevezni. Ez közel sem egy sikertörténet. A magyar gazdaság az egy főre jutó bruttó hazai össztermék, a GDP tekintetében 2011-ben a litván mögé került, s tavaly egészen biztosan a lengyelek is megelőztek bennünket, mi a méretes recessziónkkal Európa hátsó fertályába kerültünk.”
