Kedd, délután egy óra. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet főépületétől alig pár száz méterre található, kis túlzással művelődési háznak nevezett helyiségben 30-40 beteg toporog, és várja, hogy elkezdődjön a nap fénypontja: a közös női-férfi táncdélután – vagyis a diszkó. Egymás kezét fogva körben állnak, majd amint megszólal a zene, sorba rendeződnek és “vonatozni” indulnak.
A táncoslábú kényszergyógykezeltekre ilyenkor is ápolók felügyelnek. Az egyik foglalkoztató azt meséli, hiába betegek, a hormonok bennük is működnek. És bár tudják, hogy komolyabb testi érintés nem engedélyezett, egy-két próbálkozás mindig előfordul. Rengeteg szerelem – sőt, eljegyzés is – született már Máté Péter, Joe Cocker vagy Stevie Wonder dalának hatására, de a tapasztalatok eddig azt mutatták, a kinti életben egy sem folytatódott.
Férfiválasz
“Béla, maga jön! Férfiválasz van, és mivel magának ez utolsó táncórája, – hiszen jövő héten szabadul – önt illeti elsőként a jog, hogy partnert válasszon magának” – szól az utasítás az idáig csak a padon ücsörgő, alig harminc év körüli, magas, sötét hajú férfinak.
Kattintson a képre, nézzen bele az IMEI életébe! – Fotók: Neményi Márton
Nem tűnik betegnek, sőt, mondhatni kirí a környezetéből: ruhája rendezett, haja gondosan bezselézve, tekintete tiszta. Sehol nem keltene feltűnést a kinti életben. Egy arc azok közül, akikkel az ember a közértben, a villamoson vagy a hivatalokban találkozik. Némi hezitálás után körbenéz a termen, majd a szoba hátsó felében álldogáló kolléganőnkre mutat: “Vele szeretnék táncolni!”
Bizonytalanul, megilletődve lépked, és előre szabadkozik: nem erőssége a ritmus. A Roxette-sláger alatt aztán mintha erőre kapna, nemcsak a lába jár, a nyelve is megered. Azt meséli, paranoid skizofréniával került be, mint az itteni betegek többsége, és visszaeső, azaz egyike az intézet mindössze 3-5 hibaszázalékáért felelőssé tehető pácienseinek.
Elmondása szerint először 2006-ban ítélték kényszergyógykezelésre, akkor három évig élvezte az IMEI vendégszeretét. Tavaly azonban – miután – ismét “becsúszott egy balhé”, a bíróság visszautalta. Pedig állítja: semmi baja.
“Nézzen körbe! Maga is pontosan látja, hol vagyunk, milyen emberek között. Olyanok, mint a gyerekek. Behoznak kétszer is skizofréniával, majd egy év múlva már kutya bajom?! Hagyjuk már! Az orvosok papírokból dolgoznak. Mondjuk nekem ez csak jó, mert így tíz év börtön helyett végül is csak egyet kellett ‘leülnöm’” – mosolyog, majd megdöbbenésünket látva megköszöni a táncot, és újra célba veszi a padot.
Nem lehet szimulálni
Császárné Győrffy Andrea bv. őrnagy az IMEI-ben dolgozó hét pszichopedagógus vezetője azért árnyalja Béla szavait: a betegséget nem lehet „eljátszani”, Béla sem egy, hanem három éve van bent, és tipikusan ő a példa arra, mi történik, ha valaki nem szedi a gyógyszereit: visszaesett és rabolt. Jövő héten a kapunál barátnője várja, akivel terveik szerint közértet nyitnak majd.
| Örökre elzárhatják őket |
| 2010. május 1-jétől a kényszergyógykezelés határozott idejű intézkedéssé vált. A jogszabályok szerint a bíró határozza meg a kezelés idejét, figyelembe véve a bűncselekményt. A maximálisan kiszabható időtartam húsz év, de ha valaki például két év múlva a kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértők és az intézet véleménye szerint tünetmentesnek mondható, elhagyhatja az intézetet. A bíróság évente két alkalommal vizsgálja felül a kényszergyógykezelés szükségességét. Abban az esetben, ha a határozott idő lejárta után is indokolt a kezelés, azt már nem az IMEI-ben, hanem egy másik intézményben, azaz polgári pszichiátriai osztályon folytatják. Legalábbis eddig ez volt gyakorlat. 2013 júliusától azonban – az új Btk. értelmében – ismételten határozatlan idejű lesz a kényszergyógykezelés. Azaz, ha valakiről hosszú évek múltán sem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyógyult, nem hagyhatja el az IMEI-t. Akár élete végéig az intézetben ragadhat. A módosításhoz “szakmai indokok” vezettek, vagyis nem vált be a régi szabályozás. |
A mosolygós pszichopedagógus szerint fontos, hogy kialakuljon a betegségtudat. Egyes betegeket főleg a programokkal lehet motiválni, hogy van miért szedni a gyógyszert. Épp ezért heti rendszerességgel működik a diszkó, a színjátszószakkör vagy az énekkar.
A képre kattintva galéria nyílik!
Van beteg, aki angolt tanít a társainak, egy bent időző újságíró vezetésével pedig régebben havilapja is volt az intézetnek, mely az Agyas címet viselte. Havonta egyszer össz-elmegyógyintézeti programot is tartanak, ami februárban farsang, júliusban pedig medencés parti, ahol műanyag halakra lehetett horgászni.
Ki mit tud
Látogatásunkkor épp az intézeti Ki mit tud? döntőjére került sor. A zsűriben helyet kapott az IMEI gyógyszerésze, a fegyház egyik századosa, és két beteg is. És – a tétet emelendő – a büntetés-végrehajtás országos parancsnokságának egy delegáltja. A nézők között feltűnik több ápoló, orvosok és pszichológusok, de még az őrökön is látszik, szórakozni jöttek, nem csak felügyelni.
Elsőként az intézeti kórus lép fel a Baj van a részeg tengerésszel című dal imeis átiratával (baj van az imeis ápolókkal, orvosokkal, betegekkel), majd egy magányos énekesnő markolja két kézzel a mikrofont, hogy elénekelje Gergely Róbert Emanuelle című számát.
Annál nagyobb volt a meghökkenésünk, amikor az újabb fellépő Csokonai Reményhez című versének első felét szavalta el, míg egy másik versmondó Petőfi István öcsémhez című versét találta alkalomhoz illőnek. Ahogy – a konferanszié által csak Balogh művészúrnak nevezett – beteg esetében is azt éreztük, benne megvan az X-faktor, amikor az egész testében rázkódó énekes a remegésből bizarr táncba váltott, hogy úgy énekelje az Apácashow című film betétdalát – latinul.
Elektrosokk a falból
Antal Albert, az IMEI főigazgató-főorvosa szerint a jó légkör is hozzájárul ahhoz, hogy a beteggé nyilvánított bűnelkövetők egy részét vissza lehet engedni a kinti világba. „Egy totális rendszerben, mint a börtön, elkerülhetetlen az agresszió” – mondja a főigazgató, miközben arra figyelmeztet, hogy a szobájában ne érjünk a falhoz, mert itt-ott szabadon fut benne az áram. „Pedig az elektrosokkot már évtizedek óta nem használjuk” – mosolyog keserűen az 1896-ban épült falak között.
| Ombudsman: Drámai az IMEI elhelyezése |
| Kevés az ápoló, a pszichológus és a pszichiáter, az infrastruktúra rendkívül leromlott állapotban van – összegezték tapasztalataikat az alapvető emberi jogok biztosának munkatársai, amikor helyszíni vizsgálatot tartottak az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. A leromlott állapotú épületek nem alkalmasak kórház működtetésére, nem akadálymentesek, lift nincs bennük, holott testi fogyatékossággal élőket is gondoznak az intézetben. A vizsgálat résztvevői aggályosnak tartják, hogy az egymástól több száz méterre lévő három épületben éjszaka két-két ápoló és mindössze egy ügyeletes orvos van szolgálatban, egyes kórtermekben pedig nagy a zsúfoltság. Továbbra is súlyos gond, hogy a létszámstop miatt nem tudnak ápolókat felvenni, a pszichiáterek átlagéletkora 70 év körül van, a szakorvosi utánpótlás pedig nem megoldott. |
Kérdésünkre, hogy hol tart a kormányhatározatban rögzített új IMEI építése, a főigazgató azt mondja, bízik benne, hogy a lánya megéri, amikor az elmebetegek végleg elhagyhatják a Kozma utcát.
A képre kattintva galéria nyílik!
| Terv már van |
| Bár már 2002-ben kormányhatározat rendelkezett az IMEI elköltözéséről, döntés csak idén márciusban született az új börtönkórház elhelyezéséről. Mint az a Magyar Közlönyben megjelent: az új intézményt a Szent László Kórház területén építenék fel, melybe, – ha elkészül – a jelenlegi Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézete, a tököli Büntetés-végrehajtás Központi Kórháza és a Szegedi Fegyház és Börtön krónikus utókezelő részlege költözne be. Az ehhez szükséges telekrészt a nemzeti erőforrás miniszternek – elviekben – a jövő év végéig kell átadnia a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának. |
Riportunk első részét ide kattintva olvashatja!
