Belföld

Reviczky Gábor: egy színész, aki mindig felmond

Csapucha Adrienn
Csapucha Adrienn

2012. 12. 05. 11:02

A Szabadhegyi Találkozások decemberi vendége a Kossuth-díjas, fanyar humorú színész, Reviczky Gábor volt, akivel Simon Róbert Balázs, alpolgármester beszélgetett. A Győr24 is ott járt az eseményen!

Karcos hangja, hűvös arcvonásai és megunhatatlan humora mindig jó kedvre deríti a közönséget. Nem csoda, hogy idén ott volt a Kossuth-díjjal kitüntetettek sorában. Színpadon, filmekben és reklámokban is többször szerepelt a Jászai Mari-díjjal is büszkélkedő művész, akiről győri látogatásakor azt is megtudtuk, hogy pályafutása során volt, hogy olvasópróba közben is felmondott. A színész a József Attila Művelődési Házban számos titkot elárult Simon Róbert Balázsnak. Persze voltak mondatok, pillanatok, amelyeket most, a kedves olvasónak sem kell komolyan venni. Mert ez egy könnyed, humoros, amolyan Reviczky-s beszélgetés.

Reviczky Gábor (Reviczky Gábor)

Komárom-Esztergom megyében született. Hogy került Tatabányára a család?

Reviczky Gábor: Mindig is nagy utazók voltak az ősök és olyan helyet kerestek, ahol viszonylag olcsó az élet. Tatabányán majdnem ingyen volt az áram, és aki a bányászatnál el tudott helyezkedni az szenet is kapott bőven. ’55-ben kaptunk egy lakást, a sportpályával szemben. Négy szobás volt, hatalmas erkéllyel és gőzzel fűtöttük, így télen is ki kellett nyitni az ablakot. A lakást ’38-ig egy olyan úr lakta, aki növénynemesítéssel foglalkozott, tehát gyönyörű virágaink voltak.

Édesanyja korán elhunyt. Mi történt?

R.G.: Súlyos betegségben szenvedett, amit abban az időben nem igazán tudtak még kezelni. Skizofrén volt. Amikor olyan pillanata volt, sokszor megvert minket, a nagymamámat fojtogatta, és édesapámmal – aki egyébként a szénbányászati trösztnél volt könyvelő – is mindennaposak voltak a viták. Persze elváltak, mi pedig apukám mellett döntöttünk. Édesanyám egyébként Zárai Mártával karöltve, sokszor lépett fel versenyeken, és mindig anyám nyert. De sajnos korán megkapta ezt a tudathasadást és öngyilkos lett. A bécsi gyorsvonat elé vetette magát. 13 éves voltam, a legrosszabb időszak, főleg egy fiúnál…

Gyerekként biztosan nehéz volt ezt feldolgozni. Mégis az iskolában nagy bohóc hírében állt. Ezért döntött a színészkedés mellett?

R.G.: Ez így igaz! Mindig bohóckodtam! Nem hagytam ki egyszer sem, hogy leüssek egy feldobott labdát, főleg ha tanárokról volt szó. Nem véletlen, hogy a magatartásom szörnyű volt, és az sem, hogy rengeteg iskolába jártam. Elsős gimnazista koromban Dr. Széner László, a világjárt ferences rendi szerzetes lett a tanárom, és ő mondta, hogy belőlem biztosan színész lesz. Magához akart venni, mondván: egy színésznek több nyelven kell beszélni! De sajnos édesapám nem tudta vállalni a költségeket, és lám, mégis színész lettem! Persze Tatabányán már általános iskolában is amatőrködtem, a filmművészetire viszont elsőre nem vettek fel. Felkészületlen voltam, de mivel egyedüli fiúként 32 lánnyal indultam a megmérettetésen, gondoltam itt nagy baj úgysem lesz. De kirúgtak, mint a pinty. Végül a Kazimir Károly által indított osztályba kerültem, Gálvölgyi Jánossal és Szilágyi Istvánnal.

Hogy került aztán a főiskola után friss diplomásként a kaposvári Csiky Gergely Színházba?

R.G.: A végzős rendező osztálynál egymást húzták a srácok, hogy vidékre mennek. Ódzkodtak a vidéktől. Megkérdeztem Ascher Tamást, hogy ő hova készül. Mondta, hogy Kaposvárra, mondtam, hogy akkor én is. Aztán távoznom kellett a teátrumból. Mert volt ott egy ember, név nélkül, Babarczi László, akivel nagyon nem jöttem ki. Egyszer majdnem megfojtottam, de lefogtak…(nevet)

Reviczky Gábor (Reviczky Gábor)

Hogy áll a színházi renddel és fegyelemmel?

R.G.: Nagyon jól. Rettenetesen odaadóan játszok és próbálok, ha jó a rendező. De ezekkel az ifjú titánokkal mindig meggyűlik a bajom. Ha gond van, akkor mindig felmondok, persze soha nem fogadják el. Volt olyan eset, hogy az olvasópróbára nem készült el a szöveg, mondván, hogy azt a rendező kicsit még átdolgozza. Előtte persze benyomott még öt olyan megjegyzést, hogy mindenkinek fel kellett volna mondania. Egyszer aztán hozzávágtam a sétabotomat és felmondtam. De volt olyan is, hogy olvasópróba szünetében mondtam fel úgy, hogy egyébként enyém volt a legjobb szerep.

A színházat, vagy inkább a filmezést szereti jobban?

R.G.: Én nem szeretem a két dolgot különválasztani, mert az-az érdekes helyzet van Magyarországon, hogy mi színészek nem tehetjük meg, hogy mondjuk csak filmszínészek legyünk. Az a színész művészete, amikor önmaga tud lenni 1000 néző előtt is, és ezt a készséget elveszti, ha csak a kamerának játszik. Jean-Paul Belmondo azt hitte ez nem így van, és tévedett! 36 évnyi filmezés után visszament a színpadra, és majdnem meghalt! Egy színészt ismerek csak, aki mindig ott él a képkockákon, és ráadásul ez is egy nő, mégpedig Meryl Streep.

Ha már a filmeknél tartunk, lesz folytatása az Üvegtigrisnek?

R.G.: Mindig azt mondták, hogy nem lesz, és mindig lett. Most is azt mondják, hogy vége, hogy nincs tovább, de hát sosem lehet tudni.

A művész az est során horgász szenvedélyéről is szívesen mesélt a győri közönségnek, sőt, még halászlé receptjét is megosztotta a nézőkkel. A találkozót az alpolgármester kérésére egy verssel, a Szeretném, ha szeretnének című költeménnyel zárta.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

LAS VEGAS, NEVADA - OCTOBER 10:  LeBron James #23 and Lance Stephenson #6 of the Los Angeles Lakers celebrate after James made a shot against the Golden State Warriors and was fouled during their preseason game at T-Mobile Arena on October 10, 2018 in Las Vegas, Nevada. The Lakers defeated the Warriors 123-113. NOTE TO USER: User expressly acknowledges and agrees that, by downloading and or using this photograph, User is consenting to the terms and conditions of the Getty Images License Agreement.  (Photo by Ethan Miller/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.