A nagy sajtóérdeklődést kiváltó per ítélethirdetésén a sértett, a szobrot állító kereki önkormányzati képviselő nem jelent meg, viszont a szoboravatáson is részt vevő Gój Motorosok képviseltették magukat, és felvételt is készítettek.
A bíróság nem jogerősen „a véleménynyilvánítás határait túllépő” Dániel Pétert rongálásért – a legenyhébb büntetésként – megrovásban részesítette, és a per során felmerülő 121 600 forint megfizetésére kötelezte. A végzés ugyanakkor kimondta azt is, hogy a cselekedet „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”.
Dániel Péter a tettet beismerte, de a bűnösségét nem. Arra hivatkozott, hogy a cselekmény politikai véleménynyilvánítás és jogos tiltakozás volt. Álláspontja szerint a szoborban kár nem keletkezett, hiszen az értékesebbé vált, drámai tartalmat nyert.
A bíró úgy látja, hogy az ügyvéd túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait, ugyanakkor annak a vélemények adott hangot, hogy Horthy személye nem méltó a szoboremelésre. Megjegyezte azt is, hogy a volt kormányzó szerepének értékelése nem feladata a bíróságnak, de megállapítható, hogy közvetett módon, a kárpótlási törvényeken keresztül az állam elismerte történelmi felelősségét az 1939-89 közötti korszak bűneiért.
A kárpótlási törvényekkel elismert jogsértések közé tartozik az az időszak is, amikor Magyarország kormányzójaként Horthy Miklós mint legfőbb közjogi méltóság nem élt halasztó jellegű vétójogával, és aláírásával szentesítette a zsidótörvényeket.
Az ügyészség az ítélet ellen súlyosításért és pénzbírság kiszabásáért, a vádlott pedig azért fellebbezett, hogy mondják ki a bűncselekmény hiányát, valamint azt, hogy a cselekmény nem jelentett veszélyt a társadalomra.
