A munka alapú társadalom nevében a kormány igyekszik a „romkocsmákban merengő értelmiségiek” túlsúlyát csökkenteni, és az érettségit adó középiskola helyett a szakiskola felé terelni a diákok tömegeit. Abból a – minden munkaerő-piaci és foglalkoztatási statisztika által cáfolt – téves közvélekedésből indul ki, hogy miközben rengeteg a diplomás munkanélküli, nincs elég vízvezeték-szerelő, kőműves, kétkezi munkás.
A számok viszont azt mutatják, hogy a szakmunkások aránya a regisztrált munkanélküliek között hatszor akkora, mint a diplomásoké. Még a pályakezdő munkanélküliek között is kereken két és félszer annyi a szakmunkás, mint a diplomás. Mint korábban írtuk a „hiányszakma” is csak mítosz: van elég kőműves, csak nem mennek el e szakmába dolgozni a fiatalok.
Egy biztos, egyre több fiatal kerül be a jövőben a szakiskolai képzésbe. Nyilván továbbra sem az alapképzésben legsikeresebbekből lesznek a szakmunkástanulók, hanem épp ellenkezőleg, azok, akiknek az alapvető készségei sem alakultak ki, azaz számolni, írni, olvasni alig tudnak. Az általános iskola feladata lenne, hogy minél kevesebb ilyen fiatal végezzen, de egyelőre az a helyzet (és a köznevelési törvénytől sem várható fordulat), hogy például minden negyedik-ötödik gyerek funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából.
A szakiskolába kerülők (akiknek a döntő része az előbb említett csoport) is új törvény szerint tanulnak ezentúl. Négyről három évre csökkentették a képzési időt, és bevezették az úgynevezett duális modellt, aminek a lényege, hogy külső vállalatoknál gyakorlatoznak a diákok, miközben az elméleti képzést az iskolában kapják meg továbbra is. A decemberben elfogadott jogszabályt időközben módosította is a kormány, s e módosítás kőbe vési, hogy a képzési tartalom 33 százaléka lesz közismeret, a másik kétharmad a gyakorlat. „A szakiskolába nyilván nem azért megy a gyerek, hogy József Attilát és Babitsot olvasson” – indokolta a kereskedelmi kamara elnöke, a nem titkoltan a nevéhez köthető változtatást. Igazi dráma, ami a szakképzés körül zajlik – mondja a hvg.hu-nak Köllő János közgazdász.
Kimaradnak a nemzeti műveltségből
A szakiskolai törvény nagy vitát kiváltott változtatása után több oktatási szakértőnél az verte ki a biztosítékot (eredménytelenül), hogy az időközben megjelent Nemzeti alaptantervet az oktatásvezetés úgy mutatta be, mint az a nemzeti minimum tudásanyag, amit minden egyes tanulónak el kell sajátítani. Annak is, aki elitgimnáziumba jár, annak is, aki az ott „megkapott” közismereti órák 60 százalékán vesz csak részt (szakközépiskolások), és a szakiskolásoknak is, akiknek heti néhány órájuk lesz csak. „A diákok kétharmada kimarad a nemzeti műveltségből” – vezették le a logikai láncot a NAT-kritikusok.
Fotó: MTI / H. Szabó Sándor
A szakiskolai kerettantervek máig nem jelentek meg, de a törvény átmeneti rendelkezései lehetőséget adnak szakképzési tantervi ajánlás alapján indított képzésekre. Ilyenek már fellelhetők egyes honlapokon. Ezek pontosan leírják, milyen közismereti anyagot, hány órában fognak tanulni a diákok. A három év alatt összesen 1300 ilyen órájuk lesz. Heti bontásban ez azt jelenti, hogy összesen egy héten 12 nem gyakorlati órájuk van, ebből 5 testnevelés. Marad tehát 7 tanórájuk arra, hogy matematikát, történelmet, informatikát, idegen nyelvet, földrajzot, erkölcstant és egyebeket tanuljanak, na meg, hogy mindeközben behozzák az általános iskolából felhalmozott lemaradásukat.
A szakiskolával a régi rendszerben is rengeteg probléma volt. Elsősorban a nagy lemorzsolódás. Ez összefügg azzal – ahogy Pokorni Zoltán magyarázta korábban lapunknak -, hogy a szakképzés nem tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy míg 20 éve még az alsó középosztálybeli gyerekeket képezte, mára ezek jórészt „átigazoltak” az érettségit is adó képzésbe. Így ma már szinte csak az alacsonyabb státuszú családok gyerekei maradtak, akiknek már az általános iskola is hiányos tudást adott. Ma a szakmunkásképző intézmények – leegyszerűsítve – azt üzenik a politikának, hogy „nem tudunk mit kezdeni ezekkel a gyerekekkel, adjatok nekünk könnyen nevelhető, középosztálybeli diákokat. Tereljétek vissza adminisztratív erővel ide őket az érettségit adó iskolatípusokból”. A kormány és az ebben a kérdésben hiperaktív Parragh László meg is hallotta ezt az üzenetet. Az oktatási reformokból pontosan azt lehet kiolvasni, hogy rendszerszinten „terelik” e zsákutcás képzésbe a fiatalokat.
Mindezt „a foglalkoztatás növelése” jelszó mentén képzeli a kormány. Köllő János már idézett interjújában ugyanakkor éppen azt mondja, hogy a hosszabb távú növekedésnek három fontos forrása van: az hogy gyors ütemben tolódjon el a munkaerő-összetétel a diplomások felé, akik könnyebben találnak munkát, miközben a középfokon végzettek helyzete sem romlik, az ezzel is összefüggő, idősebb generációs munkavállalás-növekedés, illetve a bevándorlás támogatása.
Komplex műveltségterületek
A kerettantervi ajánlás (amihez nyilván nagyon hasonlít majd a központi kerettanterv is) egész pontosan leírja, hány órát foglalkoznak majd a diákok a komplex műveltségterületekbe összesűrített tananyagokkal. E szerint a már említett napi egy testnevelés mellett 2 idegen nyelvi óra lesz hetente. A Kommunikáció–magyar nyelv és irodalom (nyelvtan, irodalom, művészetek, médiaismeret–kommunikáció), a matematika, a társadalomismeret (történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, gazdaságföldrajz), a természetismeret (biológia, fizika, kémia, természetföldrajz) területek heti egy-egy órával „terhelik le” a diákokat, és van még egy osztályközösség-építés is (életvitel, etika–egészségtudatosság, fenntartható fejlődés, életpálya-tervezés), szintén hetente egyszer.
Ma egy jó „szakinak” meg kellene érteni a saját szakmájában állandóan változó gépek működési elvét (például el kellene olvasnia, és értelmeznie azok használati utasítását – amely sokszor csak angolul van meg), a vállalkozása üzemeltetéséhez szüksége lenne némi pénzügyi ismerete, de számlákat kitöltenie biztosan tudnia kellene. Az informatikai műveltség ma már minden szakterületen alapvető. Nem árt, ha jól ki tudja fejezni magát – és ez idegen nyelven is megy neki. És nem árt, ha érti a társadalmi, gazdasági környezet változásait sem. Ehhez képest az olvasni-számolni alig tudó gyerekek heti egyszer ülnek majd be valamilyen magyarórára, ugyanennyiszer matekórára.
A jövő magyar szakija így félanalfabétaként kerül ki a szakiskolából (ha csak előtte nem morzsolódik le). Lehet, hogy egy adott betanított munkára kiképzik majd az üzemekben, de ha a cég más technológiára vált nem fogja tudni követni az új technológiát. Külföldi cégekhez a nyelvtudás hiánya miatt pedig esélye sem lesz elhelyezkedni.
A szakiskolai reform nyomán a jövőben a közmunkások, inaktívak tömegének további növekedése várható.
