„Mityiscsinszkij Masinosztroityelnyij Zavod”. Ez áll a régi jó kis szovjet metrókocsik táblácskáin, persze cirill betűkkel. Magyarra fordítva: Mityistyi Gépgyár; a hely valahol Moszkva külsőn, ahol a Budapesten futó metrókocsik készültek.
Hamarosan huszonkét új szerelvény érkezik, de ezek már franciák, kalandos sorsú Alstomok, annyira modernek, hogy – mint az a PR-szövegből kiderül – 98 százalékban újrahasznosítható anyagból készülnek.
A képre kattintva galéria nyílik
Fotók: Neményi Márton
„Na és akkor mi van? – vonnák meg vállukat erre az egykori brezsnyevi pangás közlekedésmérnökei, ha itt lennének a Stadionok megállóban, és ráböknének az épp begördülő régvoltkék vagonokra. – Ezeket még csak újrahasznosítani sem kell, ugyanis megeszi őket a rozsda.”
És tényleg. Más kérdés, hogy a csilivili Alstomok bírják-e legalább megközelítően addig, mint a bő negyven éve, 1970 áprilisában hadrendbe állított bátyuskáik.
Kombinált
Szóval tovaris inzsinyer nincs itt egy sem, viszont sok a francia meg a magyar úr. Igen komoly a felhozatal a százezer forint fölötti öltönyökből, hörög is bennünk az elfojtott proletáröntudat, de persze le nem írnánk olyan demagógat, hogy ezek is most járnak először idelent, inkább megtapogatjuk nadrágzsebünkben a kombinált bérletet.
Nagy a tömeg, itt a fél testület a fővárosi önkormányzatból, harsány alpolgármesterek vitatják meg a dugódíj-fejleményeket. „Te megszavaztad? – kérdik egy újonnan érkezőtől. – Ja, már nem is vagy képviselő!” Valaki a sanghaji útjáról beszél, más kijelenti, hogy kocsival hamarabb ideérni, mint földalattin, megint más a szakállviselet előnyeit ecseteli, odébb Hagyót emlegetik, a „Mikit”, igen, szabadlábon van, naná, hogy nem vádalkuval, hiszen tiszta, mint a maszületett.
A képre kattintva galéria nyílik
Hagyjuk a lánccsörgést meg a Bastille-t, elvégre ünnepelni jöttünk: a jóisten tudja, hány év alatt, de csak sikerült vásárolnunk metrószerelvényeket. Megérkezik Németh Lászlóné fejlesztési miniszter is, ő a gazdasági átláthatóság legfőbb biztosítéka, Tarlós főpolgármester lépdel mögötte. Kezdődhet a ceremónia.
Minden szónok mindenkinek mindent köszön. Az a legfincsibb jelenet, amikor az Alstom potentátja, Patrick Kron lép a mikrofon mögé. „Tisztelt miniszter asszony, tisztelt főpolgármester úr…” A megszólítást a hangosbemondó folytatja takkra: „Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot!”
Kapaszkodjanak meg!
Kron úr kiemeli, „ne feledjük, milyen komoly munkát folytattak a politikai döntéshozók”, ennek örömére most nemcsak az első szerelvény kulcsát adja át Tarlós Istvánnak, hanem egy direkt a főpolgármesternek készített repikulcsot is. Aztán elmondja, reméli, „találkozunk a négyes metrónál”, sőt a hármas metró remélt vagoncseréinél is.
Tarlós karcos, védjegye ez neki. Úgy kezdi, „nem kalkuláltam azzal, hogy metrómegállóban kell beszédet mondanom”, ráadásul annyi ember előtt, „amennyit Fradi-meccs után lát az ember”. Meséli, volt idő, amikor azt hitte, „végleges a vágányzár”, értsd, nem lesz Alstom-vásár. Képzeletbeli vidéki magyart idéz aztán, aki nem érti, „mit lehet ennyit szöszmötölni a szerelvénybeszerzéssel”. Szóba kerül 2010 ősze, amikor „örökül kaptunk egy régi megállapodást, amit, mondjuk úgy, korszerűsíteni kellett, el kellett végezni egy komoly kármentést… kiküszöbölni néhány kedvezőtlen kikötést”.
A képre kattintva galéria nyílik
És most itt állunk a dizájnjában a kisföldalattira hajazó első magyar Alstom-kocsi előtt, s maga Tarlós invitál: „Kérem, szálljunk be, kapaszkodjanak meg, a szerelvény rögtön indul, az ajtók záródnak.”
A Stadionoktól a Deák térig gurulunk, a köztes állomásokon megállunk, de az ajtók zárva maradnak, csak les be a nép a légkondis „alagutas combinóba”.
Egymás feje búbján át kattogtatnak a fotósok. „Na, jó képek készülnek? – kérdi viccelődve Tarlós István. – Jó képeket készíteni, az nehéz. Régen én is próbálkoztam, de hamar kiderült, ehhez sem értek. Ezért is lettem polgármester. A faluban valaki azt mondta: kutya, pap, polgármester csak azért van, hogy ugasson.”
Nevet a stáb.
A Deákon kiszáll Tarlós, és Kron urat maga mellé vonva felmozgólépcsőzik a főpolgármesteri iroda felé. Dicsérjünk is egy kicsit: ezt az üzletet tényleg ő mentette meg.
