Belföld

Roofdance: a tánc ihlette tetőjáték

Gyori-Balett-a-teton (Gyori-Balett-a-teton)
Gyori-Balett-a-teton (Gyori-Balett-a-teton)

Alig járunk a VIII. Magyar Táncfesztivál félidejénél, a Győri Balett társulata máris megkoronázta az ötnapos rendezvényt. A művészek szerdán este a tetőn táncolták el, Velekei László koreográfiáját.

Az tudható volt, hogy valami különlegesre készülnek a győri táncművészek, hiszen hetek óta hirdették, hogy a táncfesztiválra egy egyedi, egyszeri és megismételhetetlen produkciót állítanak a színpadra. Pontosabban a tetőre, merthogy rendhagyó módon ezúttal nem a teátrum Nagyszínpadán, vagy egy egyszerű emelvényen, hanem a 40 éves születésnapját ünneplő, Hotel Rába City Center belső tetőudvarán adták át magukat a ritmus élvezetének a balettosok.

A 10 perces darabot, egy hét alatt állította össze Velekei László, a koreográfus azt vallja, ő soha nem magának, sokkal inkább a táncszerető közönségnek alkot.

„Nagyon fontos, hogy a fesztiválon olyan nézőket is megszólítsunk, akik ugyan szeretik a táncot, de nem fanatikusok. Ezért jött létre ez a darab is. Mint táncművész azt gondolom, hogy én minden egyes pillanatban táncos vagyok, tehát nemcsak a színpadon, hanem más helyszíneken is szeretnék táncolni és bizonyítani. Innen jött az ötlet, hogy akkor más, kicsit rendhagyó térbe helyezem a bemutatót. Maga a gondolatiság amiből kiindultam az-az, hogy hiszem, hogy gondolkodó emberek kis csoportja megtudja változtatni akár az egész társadalmat. A koreográfia is ezt szimbolizálta: egy ember, egy jó ügy érdekében meggyőzi társait és akkor elindul egy folyamat” – mondta az előadás végén a Győr24-nek Velekei László. A Győri Balett művésze hozzátette, mindig a helyszín és a kihívás inspirálja, és az érzelmiség, ami egy-egy témával kapcsolatban elragadja.

A szerda esti előadás Sebestyén Bálint monológjával kezdődött, az elgondolkodtató szövegrészletet pedig egy hirtelen, meghökkentő mozdulattal zárta, az egyik tetőről átugrott a másikra. Az alig 10 perces, zöld reflektorral megvilágított darabban szinte minden mozdulat üzent valamit a közönségnek, akik a hotel ablakaiból figyelték a művészeket.

A bemutató végén Kiss János szólt a megjelentekhez, az igazgató csak annyit mondott: „Nagyon büszke vagyok rájuk…!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik