Belföld

Kocsmában a zöldségpiac

Budapest hetedik kerületének belseje a város kocsmákkal legsűrűbben kidekorált része. Van itt minden. Fröccsöző, söröző, borozó és persze pálinkaház is. Ritkán gondol arra az ember, hogy itt is csak ugyanolyan emberek élnek, járnak boltba, sőt piacra is. Most találkozott az éjszakai és a nappali közönség: kocsmában üzemelő piac csak itt van, a Szimplában.

Több mint tíz éve nyitott ki először a Szimpla. Klasszikus romkocsma. Tákolt székekkel, pozdorja bárpulttal. Az évek során a szórakozóhely sok mindet bevetett, hogy a Budapest első romkocsmája cím mellett más is eszünkbe jusson róla.


Fotó: Berecz Valter

Gólyalábas bácsi

Apa, kövessük a gólyalábas bácsit!- nem mindennapi kérés a Szimplában. Itt normális esetben inkább a Hozz még egy sört, vagy a Csöndesebben az utcán felszólítások a megszokottak. Most azonban nem pityókásodó asztaltársaságok hangos vitája, hanem a sült kolbász, a fűszeres sajtok, és a sütemények illata lengte be a kocsmát.

Pitypanglekvár

A legújabb ötlet az őstermelői piac. A szórakozóhely több szervezettel, az ELTE Humánökológia Tanszék-, és őstermelőket tömörítő hálózatok összefogásával vágott bele a piacozásba. Van itt minden, ami szem szájnak ingere. Párizsi, londoni légkör, kis sziget a kocsizajos városban. A mindenünnen érkező (bár többnyire Pest megyei) árusok többségének azonban fel kell kötni a gatyát: városi ember nem tudja, hogy készül a zsályaméz, de nem fél megkérdezni. Így a standokon végeláthatatlan kóstolás és magyarázás zajlik. A sajttól, a kecsketúrós kakaós sütin keresztül a sima házikolbászig. Lekvárok, amilyenekről belvárosi gyerek még hírből sem halott. Levendulás eper például vagy ami még meglepőbb, pitypanglekvár. Olyan kicsit, mint a kamilla – mondja az eladó, amikor hitetlenkedve forgatom az üveget. És valóban.


Fotó: Berecz Valter

Fahéjas mustár

A lacipecsenye sem átlagos. A mustárba tán egy kis fahéjat csempésztek. A sarokban falatozó brit egyetemisták szerint ez kifejezetten jót tesz a másnapos gyomruknak. A gólyalábas bácsi egyik szolgálati közleményéből kiderült, hogy a nyitva tartás rugalmas. Ami biztos, hogy vasárnaponként reggel kilenctől megtekinthető az ideiglenesen sétáló utcává avanzsáló Kazinczy utca (transzparensek szerint többen kívánatosnak tartanák az ideiglenes jelző eltörlését) és a piac. Zárás: amikor az utolsó érdeklődő is elhagyta a terepet.

Őstermelők

A piacon nem csak a helyiek válogatnak. A brit egyetemisták mellett találkozunk francia lányokkal, és az egyik hátsó asztalnál idős angol nyugdíjasok teáznak a tele szatyraik mellett. Kísérőjük nem más, mint Esterházy Péter remek angol fordítója, Szöllősy Judit. Mindezek mellett a szervezők célja, hogy a belvárosi lakók rendszeresen friss, kifogástalan minőségű hazai élelmiszerhez juthassanak, közvetlenül a termelőktől. A szervezők talán kicsit ironikusan azt mondják, hogy ez a „kezdeményezés egyúttal piacot igyekszik teremteni egy súlyosan veszélyeztetett népcsoportnak, a kihalás szélére sodort magyarországi őstermelőnek”.


Fotó: Berecz Valter

Oligarcháknak tilos

Talán ez a gondolat hozza ide a világ második kommunista államalapítójának, Kun Bélának unokáját is. Kun Miklós jobboldali történész és a Gazsó L. Ferenc MTVA vezető kedvenceként is ismerté vált felesége, itt szemezget a romkocsmában. Az egyik termelő szerint jót tesz a napnak, hogy a Judafest éppen utcafesztivált tart a Kazinczyban. Sokan betérnek olyanok is, akik még soha nem jártak erre mondja egy termelő. Azt már nem merjük megkérdezni, kire gondol.

A piac a nyári szezonban a Szimpla Kertben működik, ám a tervek szerint ősztől kikerül a romkocsma falai közül, és kézműves dizájn termékekkel kiegészülve a Kazinczy utcában kap helyet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik