Belföld

Oszkó Péter: Keletelnék

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2012. 05. 25. 08:06

Kétrészes interjúnk második felvonásában vodkába fúlunk, passzentosak leszünk; fenébe a tüchtigséggel. Az első etapot itt olvashatják.

Mik az esélyeink keleten? A miniszterelnök a minap járt kint százfős delegációval Kazahsztánban, korábban tárgyalt egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Kínában, Oroszországban, Indiában.

A világ erőközpontjai kelet felé tolódnak. Ázsiát ma nyitott gondolkodás, új partnerek keresése jellemzi a nehézkes, maradi, saját problémáival elfoglalt Európával és a bizonytalanságaival küszködő Amerikával szemben. De azzal számolni kell, hogy míg a nyugat, a Valutaalap, Brüsszel és Washington küldetéstudattól vezérelve hirdeti a demokrácia és a piacgazdaság igéjét, s gyakran a piacinál kedvezőbb feltételekkel köt velünk üzletet, keleten a vegytiszta érdek diktál. Amikor a válság első hulláma idején Kína felajánlotta segítségét Görögországnak, Athén államadóssága felvásárlásáért cserébe elképesztő mennyiségű kikötői koncessziót és hajógyártást kért. Az ilyet a magyar jobboldal gyarmatosításnak szokta nevezni. Ráadásul az sem mindegy, hogy egy ország milyen állapotban kíván egyezséget kötni. A németek jó üzleteket hoznak tető alá Pekingben, mi viszont azért fordulunk kelet felé, mert sorra veszítjük el a nyugati partnereinket. És úgy ülni le, mondjuk, a kazahok első emberével, hogy tisztában van vele, ő az utolsó esélyünk – ez nem túl fényes tárgyalási pozíció.

oszkó péter (oszkó péter)
“Keletelnék, nem égetnék”

Fotók: Kummer János

Például Kazahsztán jelent számunkra akkora potenciált, mint a kecskeméti Mercedes?

Jelenthet.

Most nincs jele annak, hogy kormányváltás jönne 2014-ben, de ha mégis, talán Bajnai lehet a befutó balos integrátor. Ez esetben ön aligha úszná meg a pénzügyminiszterséget, sőt talán egy Mesterházy-kormányban is szerepet kaphatna – adjunk erre a kettőre együtt tíz százalékot. Pozícióba kerülve – ha jól értem – követné Orbán keleti nyitását.

Válaszolok a kérdésre, de előbb vegyük sorra az elhangzott állításait is. Először is jó lenne, ha a választók elszakadnának az egyik oldal jó, a másik oldal rossz logikától. Leginkább azért, mert a szembenálló felek ma pont emiatt engedhetik meg maguknak, hogy ne minőségi versenyt folytassanak, s ne programok küzdjenek egymással. A győzelemhez elég ráígérni a másikra és legalább egy hajszállal jobbnak mutatkozni. Másodszor: Bajnait balos integrátornak hívni a helyzet leegyszerűsítése. Amit mi a válságkezelő kormánnyal csináltunk, az legföljebb részben baloldali, sokkal inkább piacbarát volt. Amit pedig ma a Fidesz tesz, minden, csak nem jobboldali politika. Orbán sokkal balrább áll, mint Bajnai.

Egy a középosztályt a szegényebbek kárára támogató miniszterelnök nem baloldali.

Más szempontból meg az: az államosítás baloldali vonás, meg az is, hogy büntessük a multikat, meg az is, hogy negyven szolgálati év után nyugdíjba lehet vonulni. A harmadik megjegyzés a kérdéséhez: mivel rengeteg a bizonytalan szavazó, egyáltalán nem lefutottak a 2014-es választások. Ha az ellenzéknek sikerül feltornáznia a részvételt, bármi megtörténhet. Negyedik észrevételem: arra is van esély, hogy olyan kormány áll fel, ami jelentős személyi átfedésben van a válságkezelő kormánnyal, de én nem kapok benne szerepet.

Onnan kanyarodtunk el, hogy ön keletelne-e tovább?

Ugyanígy keletelnék, de nem égetném fel a nyugati kapcsolatokat sem… Nyögvenyelős ám keleten érni el gazdasági sikereket.


“Üzleti tárgyaláson érdekkapcsolatok születnek”

Nekem arról beszélt egy a kazahsztáni haknin is megfordult üzletember, hogy fantasztikusan sikerültek a tárgyalások, egyebek mellett megcsillant annak lehetősége, hogy egymillió hektárnyi kazah területet magyar nagyvállalkozók műveljenek meg. Csak összehasonlításképpen: idehaza most hatvanötezer hektár fölött megy az oligarcházás. Szóval Orbán állítólag pompásan megtalálta a hangot Nazarbajevvel.

Ő olyan.

Állítólag beszélgettek családról, magánéletről, ment a cimbizés.

Keleten valóban fontos ez a szál, hangsúlyt fektetnek rá, hogy minimum vodkázzanak is együtt a partnerek. Én az orosz-magyar kormányközi bizottság magyar oldali elnökeként szereztem komoly gyakorlatot tósztmondásban. Moszkvában nem úgy zajlottak a tárgyalások, ahogy eredetileg tanultam, hogy a lényegről beszéljünk, a szórakozás, a magánélet pedig kizárólag kölcsönös igény esetén és egészen más környezetben történik. Nem, a megbeszélés részeként kellett úgy viselkedni, mintha ezeréves barátok lennénk, és furdalná az oldalunkat a kíváncsiság, hogy a másiknak éppen mi a hobbija.

Nem furdalta?

Akár furdalhatta volna is. Előfordulhat, hogy az ember kormányközi tárgyaláson köt életre szóló barátságot.

Életszerű ez?

Hát, nem. Legalábbis számomra biztosan nem. Üzleti tárgyaláson érdekkapcsolatok születnek. Nekem szoknom kellett a keleti tempót, Orbán bizonyára otthonosabban mozog abban a közegben. Megjegyzem, attól, hogy keleten letudunk egy jó hangulatú tárgyalást, egyáltalán nem biztos, hogy üzlet is köttetett, hiszen a paraméterek egyik napról a másikra képesek változni. Az Orbán-kormány rengeteget tárgyalt keleten, rengeteg bejelentést tett mindenféléről, de gyümölcs még egyikből sem termett. Amúgy a keleti hektikusságot én is elég intenzíven átéltem a Malév visszaállamosítása során.

Ezt most magának dobta fel… „Oszkó a Malév visszaállamosításakor olyan bennfentes információkhoz, oszkó péter (oszkó péter, )például az utaslétszámra és a Malév piaci részesedésére vonatkozó adatokhoz juthatott, amelyek később lehetőséget adtak a Wizz Airnek, hogy a Malév helyére benyomulva megszerezze annak piaci szegmensét.”

Micsoda marhaság!

Az idézet Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztostól származik, ő nyilatkozta azt követően, hogy kiderült: ön a minisztersége után tagja lett a Wizz Air igazgatótanácsának.

Nem volt titok a megbízatás, számos kormányzati ember tudott róla.

Mit keresett ön a Wizz Airben?

Politikai szerepvállalásomat követően visszatértem az üzleti életbe. Kockázati tőkebefektetőként jórészt kis cégek felnevelésével foglalkozom, de belefért az életembe a feltörekvő, jelentős részben magyar kötődésű Wizz Air is.

„Kommunikációs baki, hogy a tagságom nem volt köztudomású” – ön ezt nyilatkozta utóbb. Ez komoly érv?

Miért ne lenne az?

Komolyan gondolta, hogy elszegődik a Malév legfőbb konkurenséhez, és a Fidesz nem teszi a nyakára a kést?

Komolyan. Persze hiba volt, hogy nem tártam azonnal a széles nyilvánosság elé ezt a politikai szempontból kényes munkát. Látnom kellett volna, mivé fajulhat az ügy, át kellett volna erőszakolnom a Wizz Airen, hogy kommunikálja az alkalmazásomat.

A titkos infókért kellett ön a Wizz Airnek?

Milyen titkos infókért? Váradi József, a Wizz Air vezetője korábban a Malévot irányította. Ő tízszer annyit tud a néhai magyar légitársaságról, mint én, aki csupán a cég visszaállamosításáról folytattam tárgyalásokat az akkori tulajdonos orosz bankkal. Ráadásul mindaz, amit a Malév gazdálkodásáról tudtam – utasok száma, piaci részesedés –, nyilvános információ volt. A Wizz Air-es munkám során sosem volt téma a Malév, hiszen a régió gazdaságát jól ismerő szakemberként invitáltak a vállalkozásba. Ha elfogadjuk Budai Gyula érvelését, akkor egy volt miniszter egyetlen olyan szektorban sem helyezkedhet el, aminek van vagy volt állami szereplője. Elmebaj! A Magyar Villamos Művek is állami cég, sőt létezik állami tulajdonú bank is, s én mindkettővel kapcsolatba kerültem a kormányzati munkám során. Ezek szerint az energetikában és a bankszektorban sincs keresnivalóm?

A már emlegetett Váradi József alatt az állami megrendelésekkel kitömött Malév veszteségesen működött, a semmiből létrehozott Wizz Airt viszont nyereségessé tette a szakember. Hogy van ez?

Úgy, hogy Váradi József a Wizz Airben olyanokkal dolgozhat együtt, akiknek egyetlen elvárásuk, hogy profitot termeljen a cég. A malévos időkben viszont azt várta el tőle a tulajdonos állam, hogy ne legyen botrány, sztrájk, elbocsátás, ne legyenek fájdalmas pénzügyi döntések, és azt, hogy hagyja halászni a politikai zavarosban az aktuális kormányhoz kötődő köröket.

Miért nem mentette meg Orbán a Malévot? Nem tudta vagy nem akarta?

Volt lehetősége rá, s arra is, ha mégis bedől, azon nyomban induljon egy új nemzeti légitársaság. Komplett stáb dolgozott a megmentésen, használták a még a Bajnai-kormány alatt elkészült és Varga Mihállyal egyeztetett terveket, de elbénázták, képtelenek voltak külső befektetőt szerezni, akivel társulva újraindíthatták volna az új Malévot. Tudomásul kell vennünk: a piacon ma a magyar állam és a magyar kormány riasztó tényező.

A volt dolgozókon kívül hiányzik bárkinek is a Malév?

A Malév egyrészt folyamatosan vitte a pénzt, másrészt viszont a turisztikán és a tranzitforgalmon keresztül profitált belőle az ország. Jobb lenne, ha létezne ma is.

oszkó péter (oszkó péter, )
“Ma a magyar állam és a magyar kormány riasztó tényező”

Egyesek szerint a kormány végső célja, hogy visszaszerezze a Gyurcsány alatt privatizált Budapest Airportot, s azért kellett buknia a Malévnak, hogy ezzel kihúzzák a BA alól a legfőbb megrendelőjét.

Ezt a verziót támasztja alá, hogy a Malév bedőlése után is történt néhány fura döntés: a telekadó és a bécsi reptér reklámozása. De ez puszta spekuláció.

Térjünk vissza a földre. Ön vezeti az OTP tulajdonában álló, befektetésekkel foglalkozó Portfolion Zrt.-t. Az OTP fő tulajdonosa, vezére Csányi Sándor, a leggazdagabb magyar, akinek hatalmas érdekeltségei vannak egyebek mellett a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, jóban van a politika szereplőivel, a jelenlegi miniszterelnökkel jár meccsre, ő vezeti a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Ön pedig Bajnai volt minisztere, akire folyamatosan dolgozik a Fidesz elszámoltatási biztosa. Kompatibilis ön az OTP-vel?

Lehet, hogy misztikus történetek élnek az OTP világáról, de ez egy nagyon transzparens cég, tökéletesen átláthatóak a döntési mechanizmusai.

Ahhoz hogy önt felvegyék, nyilván kellett Csányi bólintása is.

Nyilván.

Szoktak beszélni?

Szoktunk. Hihetetlenül profi bankvezető, minden megnyilvánulásából ez sugárzik.

Ön pedig lojális.

Ahogy az üzleti életben az ember a cégéhez és a munkáltójához szokott.

A Portfolion jelentős befektetésekkel véteti észre magát. A közelmúltban 1,6 millió dollárt toltak egy magyar divatcégbe, a Nanushkába. Tetszett az ötlet Csányinak?

Nem szól bele a napi munkánkba.

Egy ilyen félmilliárd forintos üzletbe sem?

Bízik bennünk.

Úgy tudni, egy korábbi divatüzleten sokat bukott.

Bízik bennünk.

Passzentos az ön tüchtig technokrata imidzséhez a ruhabiznisz?

Egyrészt passzentos, ugyanis ebben az esetben egy pénzügyileg már most is stabil és a jövőre nézve nagyon ígéretes ruhabizniszről van szó. Másrészt nem tartom magam tüchtig technokratának, még akkor sem, ha a közéleti megnyilvánulásaim túlnyomó része azt a képet erősíti is. Belülről egyáltalán nem vagyok se tüchtig, se technokrata, sőt sokkal kevésbé adok a formalitásra, mint bárki más a környezetemben. De kétségtelen, nehéz laza srácnak tekinteni egy volt pénzügyminisztert, még azok számára is, akik tudják, hogy időnként olyan, az öltönyös imidzshez aligha passzoló tevékenységeket űzök, mint a kevéssé felkapott blueskocsmákban való szájharmonikázás.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.