Sokszor nem értjük meg elsőre a körülöttünk zajló folyamatokat és ilyenkor hajlamosak vagyunk egyszerűsíteni, vagy elfogadni olyan magyarázatokat, melyek a kedvünkre valóak. Az összesküvés-elméletek jelentős része nem igaz, egy részük félreértésekre, kis részük pedig féligazságokra épül. A teljes igazságot persze bármilyen témában nehéz feltárni, de tényekkel alátámasztott, könnyen érvelhető állításokat sokkal könnyebb védeni, mint ismeretlen, vagy sokszor kétes eredetű forrásokra hivatkozó magyarázatokat.
Mint a világon mindenhol, Magyarországon is szép számmal vannak jelen összeesküvés-elméletek, melyek a környezetünkben végbemenő folyamatokat próbálják a maguk érvrendszerével magyarázni. Legyen szó a pénzvilág bonyolult mechanizmusáról, vagy éppen egy számunkra ismeretlen közeg belső életéről.
Hiánycikk a bizalom
Krekó Péter, a Political Capital vezetőelemzője és az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiájának kutatója a Hír24-nek több összeesküvés-elmélet (konteó) típust is bemutatott. Elsőként azonban leszögezte, hogy Magyarországon egyszerre jellemző az előítéletesség, a félelem, illetve az intézményekkel szembeni bizalmatlanság magas szintje. ami kifejezetten kedvez a politikailag-ideológiailag gerjesztett összeesküvéselmélet-gyártásnak. Ezt a politikai erők Magyarországon maximálisan ki is aknázzák.
A szakember szerint az összeesküvés-elméletek természetéhez tartozik, hogy önfenntartóak és szinte cáfolhatatlanok. Az összeesküvés-elméletek rendszerint nem önálló hiedelmekként léteznek, hanem rendszerbe szerveződnek, egyfajta konspirációs világnézetet alakítva ki. Aki hisz egy összeesküvés-elméletben, az rendszerint más összeesküvés-elméletekben is hajlamos hinni, az összeesküvés-elméletek „füzérszerűen” egymáshoz kapcsolódnak. Aki például hisz abban, hogy a válság bizonyos gazdasági-pénzügyi körök által irányított tervezett folyamat, az utána könnyebben gondolja azt, hogy a média is csak ezen globális érdekcsoportok tulajdonában áll.
Van sapka, nincs sapka
A szakértő ezt úgy magyarázza, hogy az összeesküvés-elméletek gyakran egymást magyarázó és egymást igazoló elemekből felépített, zárt, a külső információkra érzéketlen rendszert alkotnak. Így a teóriák sokszor körbeforgó érveléshez vezetnek, ami szinte lehetetlenné teszi a józan ésszel leginkább ellenkező teóriák cáfolatát is.
Az összeesküvés-elmélet hívője kettős mércét alkalmaz az új információ esetében: ami látszólag támogatja az elméletet, azt mind támogató bizonyítékot felhasználja. A cáfoló bizonyítékokat ugyanakkor figyelmen kívül hagyja – vagy szintén beépíti az elméletbe. Az összeesküvés-elméletek hívője gondolhatja azt, hogy a média is ellenséges kézben van, az ott megjelenő információk csak szándékosan dezinformálnak, vagy elterelik a figyelmet a lényegről, az összeesküvés elfedését célozzák. Ha semmi jel és bizonyíték nem utal az összeesküvésre, az pedig csak a titkos szervezkedés sikerét bizonyítja.
Az összeesküvés-elméletekhez kapcsolódó ezen “önvédelmi” mechanizmusok pedig éppen a paranoid bizalmatlanság önfenntartó jellegéhez járulnak hozzá. A bizalmatlanságot rendkívül nehéz, szinte lehetetlen tapasztalati úton étvényteleníteni. Az összeesküvés-elméletek tényeknek és cáfolatoknak való makacs ellenállása miatt vitákba bevonva is változatlanok maradnak, nemigen formálják és alakítják őket az ellenérvek.
Rózsadombi mesék
A modern összeesküvés-elméletek közül a rendszerváltás utáni első időszak egyik legtöbbet emlegetett konteója volt – főképp a radikális jobboldalon – a „rózsadombi paktum”. Az elmélet szerint a rendszerváltás idején (egyes verziók szerint éppen a nemzeti ünnepen, 1991. március 15-én) titkos tárgyalást tartottak a világ befolyásos hatalmainak (Egyesült Államok, Izrael, Szovjetunió) és a hazai politikai- média és egyházi elit vezetői, melyben megállapodtak arról, milyen árat kell fizetni Magyarországnak a szovjet kivonulásért.
Az állítólagos paktum eredményeként a posztszocialista elit megtarthatta hatalmát, a zsidók szinte korlátlan védelmet és kárpótlást kaptak, és a felek elfogadták a magyar nemzeti politikai önérvényesítés szigorú korlátait. Ez az elmélet, melyre természetesen semmilyen bizonyíték nem létezik, szorosan kötődik az „ellopott rendszerváltás” mítoszához, mely máig is rendkívüli politikai népszerűségnek örvend – állítja a kutató. Magyarország történelme a megszállások és szabadságharcok története, és a legnagyobb nemzeti hősök között is sok a szabadságharcos. Így nálunk különösen azok a politikai összeesküvés-elméletek népszerűek, melyek erre a képletre építve a külföldi erők titkos Magyarország elleni összefogásáról szólnak, és ezzel állítják szembe a nemzeti érdekeket képviselő, a rejtett érdekeket leleplező különutasságot.
Régen a varázslattól féltünk
A régebbi összeesküvés-elméletek jellemzően még a felvilágosodás előtti gondolkodásmódhoz, a mágikus világképhez és egyes néphiedelmekhez, vallási hiedelmekhez, kapcsolódtak. Ezen hiedelmek varázserővel ruháztak fel egyes személyeket, csoportokat. Legjellemzőbb példái ennek a középkorban például a boszorkányüldözések. A keresztényekkel és a zsidókkal szemben is számos olyan összeesküvés-elmélet elterjedt, mely mágikus gonosz erőt tulajdonított nekik: az ókorban és a középkorban nem voltak ritkák azok a vádaskodások, melyek a zsidókat tették felelőssé nagy járványokért (például pestis), vagy természeti katasztrófákért (földrengések).
A zsidók elleni vérvádak – melyek Magyarországon is tiszaeszlárinál több évszázaddal korábban megjelentek és gyakran pogromokba, gyilkosságokba futottak ki – is őriznek valamit ebből a jellegből: a vádak szerint a zsidók az emberáldozatot rituális célból követték el. Fontos ehhez hozzátenni, hogy az ókorban főleg a keresztényekkel szemben fogalmazódtak hasonló vérvádak (általában éppen Húsvét kapcsán), melyek gyakran véres keresztényüldözésekben futottak ki. Ezen teóriák tartalma tehát megegyező, csak a „szereposztás” más. Ez nem véletlen, hiszen a ismeretlen, zárt, szokásaiban különböző idegen kisebbségekkel szemben jelennek meg,és ezen csoportokkal szembeni általános félelem tükröződik bennük.
Pártprogrom
A zsidók elleni vádak ugyanakkor nem csak a vallási, de a politikai antiszemitizmusnak is fontos gyúanyagot szolgáltattak: az Országos Antiszemita Párt éppen a tiszaeszlári vérvádat követő közhangulatot kihasználva szerveződött meg és jutott be az országgyűlésbe.
A modern összeesküvés-elméletek már nem a mágikus erővel bíró gonoszt, hanem a racionális önérdekét követő önző csoportokat állítják az összeesküvés középpontjába. A kutató állítása szerint – bár saját bevallása szerint erről hazai felmérést nem ismer – a vérvádhoz hasonló, felvilágosodás előtti gondolkodásmódot tükröző teóriák elterjedtsége és népszerűsége ma a szélesebb vett társadalomban meglehetősen alacsony bár egyes lokális közösségekben még fennmaradhattak.
A modern antiszemitizmus is inkább olyan modern összeesküvés-elméletekben ölt testet, melyek szerint az izraeliek ingatlanbefektetéseken keresztül akarják felvásárolni az országot. Egy, a Tárki adatfelvételén végzett kutatásunk szerint például a magyarok több mint egynegyede hisz abban, hogy Magyarországra a jövőben tömegesen telepednek le zsidók, izraeliek. Eközben az Izraelben élő zsidók mindössze 6 millió főt tesznek ki – ráadásul Izrael az utóbbi évtizedekben sokkal inkább bevándorlási célpont volt, semmint kibocsátó ország. “A zsidók „beözönlésével” kapcsolatos hiedelem (mely különösen a Jobbik táborában népszerű) elterjedtsége a Jobbik táborában azzal függhet össze, hogy a modern, burkolt és nyílt antiszemita politikai közbeszédben az izraeliek „honfoglalása” gyakran emlegetett és fenyegető lehetőségként, elterjedt összeesküvés-elméletként jelenik meg” – véli Krekó Péter.
Ki oktat?
Az oktatás mind az összeesküvés-elméletek erősítésében, mind annak visszaszorításában fontos szerepet játszik. Minél alacsonyabb a fiatalok háttértudása politikai-történelmi kérdésekben, annál nagyobb meggyőzőerővel rendelkezhetnek az események „alternatív olvasatát adó” összeesküvés-elméletek. Sajnos ma is vannak a tudományos közösségben is olyan szereplők, akik iparszerűen „gyártják” és terjesztik az összeesküvés-elméleteket – teszi hozzá a kutató.
“Természetesen ha egy társadalomban erős a fogékonyság az ilyen teóriák iránt (és a mi kutatásaink szerint Magyarországon ez a helyzet), akkor azokat az oktatási rendszer is terjesztheti” – mondta a PC vezetőelemzője. Ugyanakkor az oktatásnak nagyon nagy szerepe lehet abban is, hogy lebontsa ezen teóriákat vagy immunizálja velük szemben a diákokat.
