Placebóülést tartott a t. Ház kedden Feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai címmel. Vitanap volt ez, aminek sajátossága, hogy törvény ugyan nem születik a végén, viszont különösebb következmény nélkül mindenki kiöntheti a lelkét, s rághatja aktuálpolitikai gumicsontjait. Placebóülés ez : bevesszük, aztán úgy érezzük, mintha jobban lennénk, de valójában persze nem.
Fotók: MTI / Soós Lajos
Öt óra idő adatott most e tevékenységre, ami nem sok, de ahhoz elég, hogy rengeteg közhely, csúsztatás és tévedés kerüljön a parlamenti jegyzőkönyvbe. Kedvencünk egy Szolzsenyicin-idézet, amit hárman is felolvastak a nap során, a fideszes Lázár János, a szintén fideszes Boldog István, valamint a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás.
Megosztjuk önökkel: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Ugye hogy szép? A citátum egyetlen hibája, hogy Szolzsenyicin nem írt ilyet. Legalábbis ez derül ki egy szakblog 2008. augusztusi bejegyzéséből.
Kommszoc
Kérdeztük a folyosón Boldog Istvánt, melyik regényben olvasta a kommunistázós sorokat, s azt a választ kaptuk, hogy „az interneten találtam”. Aztán, hogy mutattuk neki az elemzést, a képviselő köszönte tájékoztatást, s korrektül közölte: „Akkor többet nem használom ezt a Szolzsenyicin-idézetet.”
Megjegyezzük, beszédje saját szakaszaiban Boldog túlnőtt mesterén (kamu-Szolzsenyicinen), s nem az „eredeti” kommunisták kifejezést használta, hanem többször is a “kommunista-szocialisták” formulával élt.
Tóbiás József
Na, ezek az MSZP-s bőrbe bújt kommunista-szocialisták is kitettek magukért kedden. Például Tóbiás József frakcióigazgató szerint „nincs társadalmi igény” a múlt feltárására, ugyanis a „társadalom kiegyezett a múlt embereivel”. Párttársa, Harangozó Tamás pedig úgy véli, “nem az a lényeg, ki volt téeszelnök, ki volt KISZ-titkár… ki volt SZT-tiszt vagy hálózati személy… hanem hogy mit akarunk magunk mögött hagyni”. Ami egy jogilag is utódpárt képviselőitől necces kijelentés, pláne egy besúgóügyi vitanapon.
Magafajta
De hiába tette oda magát balos, jobbos, boldog, boldogtalan a szócsatában, a legbizarrabb pillanatokat szokás szerint a Jobbik szerezte a félháznak. Különösen Novák Előd volt elemében. Jó ideje nem hallottuk tőle az „úgynevezett holokauszt” szóösszetételt, de most ezt a titkos fegyvert is előhúzta tarsolyából. Vártuk, hogy a levezető elnök megvonja a szót a szemüveges képviselőtől, vagy legalább jelzi, hogy ilyet nem illik, meg különben is törvény tiltja a vészkorszak rémtetteinek tagadását, de hiába.
A végén még kóserré érik a lightos zsidózás. De még mielőtt ez bekövetkezne, kéne szervezni egy kihelyezett töri órát ennek a Novák fiúnak, elvinni néhány „úgynevezett holokauszt” túlélőhöz; olyanhoz, akiknek apjuk, anyjuk, testvérük, le- és felmenőjük pusztult el az „úgynevezett haláltáborokban”, „úgynevezett” Auschwitzban, Dachauban, Buchenwaldban. Kicsit beszélgessen már ezekkel az agg nénikkel, bácsikkal, úgynevezettezzen nekik szemtől szembe, lapozgasson családi albumokat, lépjen át botlóköveket. Túravezetést vállalunk, hozhatja Baráth Zsoltot is.
De vissza a vitanaphoz, ahol Novákhoz azt jegyeztük még fel, hogy előszeretettel használja a fönti gondolatmenettel harmóniát képező „magunkfajták” kifejezést, valamint rosszalja, hogy egyetlen közterület sem viseli az ötvenhatos „pesti srácok” nevet.
Novák Előd
Novák mellett meg kell emlékeznünk még egy jobbikosról, őt úgy hívják, hogy Apáti István. Apáti sziporkázott. A „szocialisták szupernagyijának” titulálta Lendvai Ildikót, „Brüsszel Casanovájának a nagytermészetű Kovács Lászlót” és „Deportált Kommunistáknak” a gyurcsányista Demokratikus Koalíciót. Hadvezéri erényeket csillogtatva megjegyezte, hogy bár „a kommunistáknak hatalmas a tehetségük a regenerálódásra”, most itt a „talán soha vissza nem térő alkalom”, hogy „lekaszaboljuk a vörös sárkányt”. Végül mintegy mellékesen besúgó múlttal vádolta meg Orbán Viktort.
Ebben is partnere volt Novák Elődnek, aki a külügyi államtitkár Németh Zsolt néhai édesapját, a református lelkész Németh Győzőt, Paskai bíborost és Bölcskey Gusztávot nevezte ügynöknek – számos fideszes felháborodását kiváltva állításával.
Tegyünk még említést két kereszténydemokratáról, majd szintén két fideszesről is. Michl József mindazokat kizárná a közéletből, akik „érintettek voltak a Kádár-rendszer kiszolgálásában, Varga László pedig „az idő rövidsége miatt nem tudom elmondani, amit akartam” mondatot alkotta meg derültséget keltve. Sztárunk, Boldog István „a kommunista nem vész el, csak átalakul” füzérrel vétette észre magát, a nap során többször is megszólaló Wittner Mária költői képek sorával örvendeztetett meg bennünket. „Bűzös leheletűek”, „mocskos mancsúak”, „kéjesen vigyorgók” – igen, ezek mind a kommunisták, illetve „kommunista-szocialisták” jellemzője.
Tyúklépés az emberiségnek
Már csak a Lehet Más a Politika maradt ki tudósításunkból, pedig elvileg ő ennek a szuperkeddnek a főszereplője. Az év elején javasolta a párt, hogy a Ház alkosson törvényt az ügynökmúlt feltárásáról, csakhogy a kormánytöbbség februárban elutasította az indítványt. Ekkor álltak elő Jávorék a vitanap ötletével, amihez elég volt a lehetmásosok, a komplett MSZP, valamint húsz jobbikos és egyetlen fideszkádéenpésként Turi-Kovács Béla igenje.
Eredeti álláspontjukat tartva kedden is azt a vonalat nyomta az LMP, hogy nem beszélni kell a lusztrációról, hanem törvényt alkotni rá, nyilvánossá kell tenni az összes titkosszolgálati iratot, meg kell nevezni a hálózat minden tagját, tartótisztestül, besúgóstul, mindenestül.
Kontrát Károly
Amiből persze nem lesz semmi. Ezért kissé optimistának tűnt Kontrát Károly belügyi államtitkár zárszava, miszerint „egyszer minden messze eljön… a mai sikeres vitanappal nagy lépést tettünk abba az irányba, hogy megismerjük az állambiztonsági múltat”.
