Bojár Gábor nem a levegőbe beszél, tapasztalatai vannak az amerikai piacról, tudja, milyen nehéz a messziről jöttnek megvetnie a lábát Amerikában. „Most, amikor az unió eddigi legnagyobb válságát éli át, érthető, hogy felerősödnek az EU-ellenes hangok. De mielőtt végső véleményt formálunk arról, hogy hol a helyünk és mi a dolgunk, nem árt felidézni, miről is szólt eredetileg ez a közösség” – véli Bojár.
Először is arról, hogy Európában ne legyen többet háború. Másodszor pedig arról, hogy Európa országai képesek legyenek felvenni a versenyt a huszadik század második felében domináns hatalommá vált Egyesült Államokkal, de a Távol-Kelet egyre erősödő gazdasági hatalmaival is. „A választ akkor értettem meg, amikor 1989-ben a Graphisoft megnyitotta amerikai irodáját és közvetlen személyes kapcsolatba kerültem az ottani kisvállalkozásokkal. Ott minden induló vállalkozás egy 300 milliós egységes piacban gondolkozott az első pillanattól kezdve” – vallja meg Bojár Gábor.
„Európa felismerte, – teszi még hozzá – hogy vállalkozásai számára mekkora gazdasági hátrányt jelent piacának és jogrendszerének felaprózottsága Amerikával szemben, ezért az unió legalább részben megkísérli kiküszöbölni ezeket a hátrányokat. És amikor miniszterelnökünk az adóverseny védelme jegyében keményen elutasítja az adóalap számítási módjának uniós egységesítésére tett bátortalan kísérletet, akkor pont az unió egyik legfontosabb céljával ment szembe.”
Mit gondoljunk hát azokról, akik ebben a helyzetben azt ordibálják, nem leszünk gyarmat! „Lehet ebből kimaradni, lehet izoláltnak lenni, de ha a németek, franciák, olaszok, sőt az angolok is úgy vélik, egyedül túl kicsik felvenni a versenyt az egységes Amerikával (és egyre inkább Kínával is), akkor hogyan gondolhatja bárki is komolyan, hogy Magyarország ezt megteheti.”
Bojár tehát megkérdezi: „Mikor fenyeget jobban a gyarmati sors? Ha méretünkből fakadó objektív gazdasági- (és ne felejtsük el, emellett katonai) korlátaink révén a nagyok kiszolgáltatott piacává válunk, vagy ha valamelyik formálódó erőközponthoz tartozunk?”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
