Több, mint háromszáz díszgalambot neveztek be tenyésztőik Debrecenben, a Csapókerti Közösségi Házban meghirdetett versenyre és kiállításra. Szombaton a versenyé volt a főszerep, a zsűri értő szemekkel bírálta az egyes fajtákat. Akárcsak a kutyáknál, a galamboknál is van fajtaleírás, amely a madár tollazatára, színezetére, rajzolatárra, de még a fejtartására is kitér.
Az egyik szervező, Cservenyák István, aki a nagypapjától örökölte ezt a hobbit, elmondta: el sem tudná képzelni az életét galambok nélkül. Munkája mellett napi 2-3 órát tölt velük. Egyik kedvence a fodros galamb. A hófehér tollazatú madár egy habostortára emlékeztet. Fodros-bodros, barna szárnytollai miatt tűnik úgy, mintha csokireszelékkel lenne megszórva.
A pávagalamb nem véletlenül kapta a nevét. Társaiétól hosszabb farktollaiból ugyanolyan szépen tud legyezőt formálni, mint “nagytestvére” a – tegyük hozzá, pompázatosabb színű – páva. Kicsit szégyenlős galamb, mert mikor szétteríti fartollait, eldugja a fejét.
Tudták-e, hogy Debrecennek is van galambja? Debrecen pergő a neve, a színe feketés-szürkés-zöldes. Az ó-kelet sirályka arab országokból származik, pikkelyes árnyalata miatt nevezik sirálykának. Érdekessége, hogy alig van csőre.
A legtekintélyesebb méretű galamb kétségkívül a magyar óriás galamb. Ez a világ egyik legnagyobb galambja. Míg egy gerle súlya mindössze 30 deka, addig ez a madár 1,2 kilogrammot nyom. Nem véletlenül választotta címermadarának a magyar galambtenyésztők szövetsége az 1950-es években. Lóránt Szilveszter, nyugdíjas debreceni háziorvos az 1970-es évek óta foglalkozik óriás galambokkal. Naponta 3-4 órát tölt kedvencei között. Családjukban legalább 100 éves hagyománya van a galambászatnak. A nyugdíjas háziorvos 3 éves volt, amikor édesanyja egy cigányasszonytól 1 forintért vett neki egy vörös gerlét. Napokig az ágya alatt tartotta és dédelgette egy dobozban. Ez 1951-ben volt, a galambok iránti szeretete azóta sem lankadt.
Kedvencei az óriás galambok, amelyeket hobbiból tart, meg sem fordulna a fejében, hogy elfogyassza őket. Mint mesélte, az 1900-as évek elején ennek a galambnak a fiókáit még fogyasztották. Úri családok asztalán szolgálták fel csemegeként. Nagyon nehéz tenyészteni ezt a fajtát, mert a méretei miatt félő, hogy összetöri a tojásait, ezért a keltetést dajkagalambra, úgy is mondhatnánk, “béranyára” bízzák a tenyésztők. Repülni ugyan tudnak ezek a hatalmas galambok, de az úgynevezett húsgalambokat tenyésztőik nem röptetik.
Aki kíváncsi ezekre a csodálatos szárnyasokra, vasárnap látogasson el Debrecenbe! A Csapókerti Közösségi Házban a több száz galamb zsűrizése szombaton lezajlik, vasárnap pedig már a nagyközönséget várják a kiállításra.
